A Korenyevoi csata

Ebben a cikkben nem a harcok jelenlegi állásáról lesz szó, hiszen azt nálam pontosabban leírják pl. itt. Ehelyett a nyílt források alapján megpróbálom rekonstruálni a Kurszki ukrán támadás egyik fontos eseményét, a Korenyevo nevű kisvárosért vívott csatát. Ennek az az oka, hogy a Kurszki régióban végrehajtott ukrán hadműveletek egyik leghosszabban – jelenleg 10 napja – tartó csatája, amely komoly hatással van az egész Kurszki hadműveletre.

Előtte azonban egy pár fogalmat tisztázni kell. A hadjárat egy stratégiai cél érdekében indított, stratégiai méretű katonai művelet, a háború egészét, vagy jelentős részét kiteszi térben és időben (pl. 1849-es Tavaszi hadjárat). A hadművelet egy hadjárat során, annak egyik részcéljának elérése érdekében végrehajtott katonai művelet (pl. a Szolnok – Isaszeg vonalon végrehajtott hadművelet). A csata egy hadművelet során „keletkezik”, amely a felek egyazon hadműveletben részt vevő erőinek szervezett összecsapásainak sorozata (pl. Isaszegi csata). A csata kimenetele jellemzően eldönti a hadművelet kimenetelét, a csata harcászati/hadműveleti méretben (max. pár tucat km) zajlik. A csata során kisebb-nagyobb ütközetek bontakoznak ki, amelyeket alegységek vívnak meg a csata során, jellemzően egy-egy harcászatilag fontos terepszakasz birtoklásáért. Ütközet kibontakozhat véletlenszerűen is (lásd: találkozóharc), de napjaink szenzorokkal telített harcmezőjén erre kicsi az esély.

A terep

Korenyevo egy fontos közlekedési csomópont a Kurszki régió nyugati szektorában, a Krepna patak és a Szejm folyók találkozásánál fekszik. A száraz nyárvégi időjárás miatt azonban a keletről a város felé folyó Krepna patakon könnyebb átgázolni. A kisvároson belül fontos közúti és vasúti hidak találhatók. Megközelíteni a várost csak frontálisan támadva Szudzsa felől vagy kelet felől a Krepna patakon átkelve lehet. A várostól nyugatra sűrű ártéri erdő húzódik. A megfigyelést és tűzvezetést a beépített terület és kisebb-nagyobb erdőfoltok, fasorok akadályozzák.

Az orosz védők és feltételezhető szándékuk

Az oroszok már augusztus 6-án estére felismerték, hogy amennyiben szeretnék meggátolni az ukránokat abban, hogy északnyugat felé hosszasan felgöngyölítsék a határ menti erőiket és jelentős orosz területeket foglaljanak el, meg kell tartaniuk Korenyevot. Korenyevo a kulcsa annak, hogy az onnan nyugatra fekvő orosz területeket, valamint az északre fekvő Rilszk-et meg tudják védeni. Korenyevo elfoglalása esetén az ukrán erők számára megnyílik az út északi és nyugati irányba. Természetesen a Korenyevotól nyugatra fekvő határmenti területeket az ukránok Ukrajna felől is támadhatják, ebben az esetben viszont Korenyevo keleti irányú ukrán előretörés fontos gátja lehet.

Az ukrán támadással egyidőben az oroszok a környéken csak a határőrség kisalegységeire és az orosz légierő (angol nevének rövidítése VKS) földi személyzetéből toborzott gépkocsizó lövészezredre számíthattak. A város fontosságát felismerve azonban folyamatosan érkeztek az erősítések már augusztus 8-től kezdve. A kép még nem tiszta, de valószínűleg először a 98. Gárda VDV Hadosztály (g.vdv.ho.) egy szakasza érkezett be, majd később a 810. Gárda Tengerészgyalogos Dandár (g.tgy.dd.) egy zászlóalja, de az is csak szakaszonként. Ezek az erők már rég nem képviselték a nevükben szereplő hatalmas harcértéket. A 98. g.vdv.ho-t pár héttel azelőtt vonták ki a Donbaszból, miután Csasziv Jarnál szinte az összes gyalogsági rohamcsoportját elveszítette. A 810. g.tgy.dd. régebb óta állt felöltés alatt, két zászlóaljat is ki tudott állítani. Azonban mindkét alakulat esetében igaz, hogy az állomány, a felszerelés és a szervezeti struktúra is nem a háború előtti, manőverező hadviselésre volt alkalmas. Ehelyett a másfél éve tartó felőrlő hadviselés igényeihez igazított gyalogsági rohamcsoportos eljárásra alakították át ezeket az erőket is. Tehát nem rendelkeztek elég harckocsival, páncélozott szállító harcjárművel, önjáró tüzérséggel, és a parancsokaik és törzseik sem képesek ilyen jellegű harctevékenység végrehajtására. Ellenben nagy számú, csak egy feladatra kiképzett gyalogsággal bírtak. További erősségük, hogy fel voltak készítve tüzérségi tűzcsapás kérésre és a drónok alkalmazására.

Az ukránok feltételezhető szándéka és erői

Az ukránok is helyesen ismerték fel Korenyevo fontosságát, így amikor augusztus 8-án estére megszilárdították az eredeti betörés hídfőjét és lényegében Szudzsát is szilárdan birtokolták, hozzá láttak, hogy a Kurszki támadó hadművelet második szakaszába lépjenek. Ez a második szakasz észak és nyugat felé próbálta meg kiszélesíteni az elért terepszakaszt, míg kelet felé a Szudzsa körüli heves ellentámadások letörésével próbálták meg megragadni a helyi, harcászati szintű kezdeményezést. Az ukránok módszere nem a klasszikus támadás volt, hanem folyamatosan igyekeztek gépesített lövész alegységekkel végrehajtott harcfelderítő járőrökkel a védők oldalába/hátába kijutni. Ezáltal zavart kelteni a védőkben, elvágni az utánpótlási vonalakat, így végül a valóban fontos terepszakaszokat védő orosz alegységeket könnyebben győzhették le. Ennek a tervezési és szervezési aspektusairól bővebben írtam itt.

Az ukránok a kiszögellés nyugati oldalán a 82. Légiroham Dandár (lr.dd.) egyes alegységeit vetették be. A műveletek tempója, jellegzetességei és mérete alapján joggal feltételezem, hogy a teljes dandárt nem vetették be (főleg azért, mert amúgy sem volt teljesen felöltve), hanem egyszerre legfeljebb csak egy zászlóalja harcolt Oroszország területén. A 82. lr.dd. feladata volt Korenyevo elfoglalása és ezáltal a nyugati és északi irányú előretörés biztosítása. A csatában nem közvetlenül vett részt, de a tevékenységével erősen befolyásolta a 80. lr.dd. Ez a dandár a 82-eshez hasonlóan harcolt, de az ő feladatuk az északi irányú előretörés volt.

Ez a két egység, bár koránt sem volt 100%-os harcértékű és a kiképzettség sem tökéletes, de jóval felette állt bármely, a csatában részt vevő orosz egységnek.

A csata első fázisa

Az ukránok erők először augusztus 9-én hajtottak végre támadó műveletet Korenyevo felé. Valószínűleg tisztában voltak azzal, hogy milyen csekély harcértékű erők védik a kisvárost és úgy gondolták, hogy elegendő egy harcfelderítő járőrrel betörni és a védők tömegesen fogják megadni magukat úgy, mint azt a határőrök tették az előző napokban.

Azonban az oroszok egy eddig ismeretlen (de valószínűleg a 98. vdv.ho-hoz tartozó) szakasza sikeres lesállást hajtott végre az ukránokon, akiket visszavertek.

Az első ukrán harcfelderítő járőr elleni sikeres orosz lesállás feltételezett eseményeinek vázlata augusztus 9-én.

Az ukránok – akik koránt sem dúskálnak az elpazarolható erőforrásokban – gyorsan levonták a következtetéseket és hozzáláttak a városka elleni „rendes” támadás megszervezéséhez.

A csata második fázisa

Mint azt a terep leírásánál is láthattuk, Korenyevot kelet felől csak a Krepna patakon átkelve lehet komolyan veszélyeztetni – már amennyiben a frontális támadás nem járna sikerrel. Annak érdekében, hogy Korenyevot keletről támadhassák, viszont át kellett kelni a Krepna patakon, amelynek vonalán éppen a folyamatosan beérkező 810. g.tgy.dd. alegységei rendezkedtek be hevenyészett védelemre. Az idő tehát szorított, a tervező munka valószínűleg már augusztus 9-én éjjel elkezdődött. Az ukránok felismerték, hogy a támadás közelebbi feladata a Krepna patak átgázolható részeinek birtokbavétele Olgovka (OBJ A) és Kremjanoje (OBJ B) településeknél. Ehhez az ott védekező orosz erőket (egyelőre csak szakaszok voltak ott) le kellett győzni. Ahhoz, hogy magát Korenyevot el tudják foglalni, a további feladat pedig Tolpino falu (OBJ C).

Az ukránok a legnehezebb esetre készültek, és két jól felkészült orosz tengerészgyalogos szakasz védelmi harcával számoltak, amelyeket segít a beépített terület, a sűrű növényzet és a patak is. Ezek legyezőséhez egy teljes zászlóaljra lett volna szükség, de az ukránoknak nem állt rendelkezésükre ekkora erő erre a feladatra, hiszen fenn kellett tartani a nyomást nyugat felé is, valamint tartalékot is kellett képezni. Így úgy döntöttek, hogy a drónjaik, a nagy távolságú precíziós tüzérségük segítségével csapásokat mérnek az oroszokra. Ezen túl manőverrel is igyekeztek megbontani az oroszok védelmét. A támadási cél helyét védő oroszok bal szárnyán észak felé terveztek támadni. Ez az időben 24-36 órával korábban és térben távolabb (a fő csapás érdekeltségi területén) végrehajtott támadás volt a Korenyevoi fő csapás kiegészítő művelete (SO = supporting operation)

Az ukránok már augusztus 10-én reggel támadást indítottak északi irányba. A művelet sikerrel járt, az apránként előre küldött, nulla helyzetképpel és minimális támogatással rendelkező orosz alegységeket elsöpörték az útjukból és elfoglalták Septukhova falut. Ezáltal a Krepna mentén védekező orosz erőknek egy hosszú, fedezetlen bal szárnya keletkezett. Ez volt tehát a leendő döntő művelet előtt időben és térben távolabb végzett előkészítő művelet, jóllehet az egész kurszki hadművelet szempontjából ugyanolyan fontos volt, mint Korenyevo.

A Korenyevoi csata második fázisa – a városkáért vívott csata előkészítő művelete – ukrán sikerrel járt, azonban a kezdeményezés megtartásához 24-36 órán belül meg kellett indítani a döntő műveletet.

A harmadik fázis

Az augusztus 10-én sikeresen összezavart orosz védelem ellen 11-én indult meg az ukrán támadás. Ez volt a döntő művelet (DO = decisive operation), amely két elemből állt. Az ukrán 82. lr.dd. két szakasszal délről arcból megtámadta OBJ A és B orosz védőit (természetesen a harcászati csapásmérő drónok és a tüzérség folyamatos csapásai mellett), ez volt a lekötő csapás (SA = supporting attack). Természetesen ez az erő nem volt elegendő a védők legyőzéséghez, viszont ezzel egyidőben a 82. lr.dd. egy százada végrehajtotta a fő támadást (MA = main attack), amellyel jobbról átkarolta OBJ B orosz védőit.

A következő 24 óra heves harcokat hozott. Jóllehet, az orosz védők vert helyzetben voltak (létszámfölényben lévő ellenség két irányból támadta őket, erősítésre semmi esély sem volt), nem adták meg magukat, hanem 24 órán keresztül harcoltak, míg egy részük elesett, fogságba esett, míg egy kisebb részük visszavonult Tolpino falu (OBJ C) felé.

A Korenyevoi csata harmadik fázisa tehát egy mintaszerűen végrehajtott átkarolást követően, a terepre támaszkodva makacsul védekező védők ellen is sikerrel járt. Azonban a részt vevő erőket le kellett váltani, ill. az időközben folyamatosan beérkező orosz erősítések ellenlökéseit is el kellett hárítani. Mindezek miatt az ukránok csak 48 óra múlva tudták folytatni a támadást.

A Korenyevoi csata 2-4. fázisa manővereinek vázlata

A negyedik fázis

FIGYELEM! Az alább leírt eseményeket egyelőre csak egy forrás állítja, így innentől az események a szokásosnál is bizonytalanabbak.

A Korenyevoi csata negyedik fázisa volt lényegében az első olyan művelet (az első fázis kudarcát leszámítva), amellyel az ukránok direktben Korenyevot támadták. Az említett 48 óra alatt a harmadik fázist végrehajtó ukrán erőknek le kellett győzni az orosz ellenlökési kísérleteket, míg a dandártörzseknek és a kurszki irányért felelős hadműveleti szintű törzseknek meg kellett szervezni az erők váltását és végre kellett hajtani a negyedik fázis tervezését (ez utóbbi valószínűleg már a harmadik fázis felénél elkezdődött).

A negyedik fázis is egy kisegítő és egy fő csapásból állt. Az ukránok, kihasználva, hogy sikerült átkelniük a Krepna patakon, nem arcból próbálták meg bevenni Korenyevo-t, sőt igazából mostanra a teljes elfoglalása sem volt elengedhetetlen. A fő csapást a Korenyevotól északra lévő Tolpino (OBJ C) felé hajtották végre, míg a Korenyevoban lévő erőket egy a szudzsai országút felől arcból végrehajtott lekötő csapás volt hivatott lekötni (nomen est omen…).

Az ukrán támadás augusztus 15-én indult. A fő csapást (valószínűleg) végrehajtó ukrán 82. lr.dd. egyik gépesített lövész százada sikeresen kiszorította Tolpinoból a falut védő orosz 810. g.tgy.dd. zilált századát. Ezzel egyidőben a délkelet felől végrehajtott kisegítő csapás sikeresen betört Korenyevoba és a város keleti peremét el is foglalták.

Az ukránok dolgát nehezítette, hogy eközben folyamatosan érkeztek be a szakasz/század erejű orosz erősítések, amelyeket a helyi orosz parancsnokság (Alekszej Gyumin FSZB vezérőrnagy) szinte azonnal, futószalag-szerűen ellentámadásra utasított.

A támadás negyedik fázisa sikerrel járt tehát, Korenyevot sikerült gyakorlatilag elszigetelni, hiszen az időközben ezen művelet déli szárnyán nyugat felé haladó ukrán tisztogató művelet, a lerombolt hidak és Tolpino elfoglalása teljesen elvágta Korenyevo védőit. Az ukránoknak most már nem sürgős a város elfoglalása, hiszen az ott lévő védők nem számíthatnak komoly erősítésre. A város elfoglalása a Tolpinoban a folyamatos orosz ellenlökések ellen harcoló ukrán ékek ellátása miatt fontos.

Az ötödik fázis

Az ötödik fázisban lényegében az előző fázisban elért ukrán eredmények léte a kérdés. Az oroszok az időközben beérkezett erősítésekkel (98. g.vdv.ho. egy ezrede, a 155. g.tgy.dd. egy zászlóalja) megpróbálják kiszorítani az ukránokat a Korenyevotól északra lévő terepszakaszról és felmenteni a védőket. Azonban nehezíti a dolgukat, hogy a Szejm folyó mentén kialakuló veszélyes helyzetet is ezekkel az erőkkel kell kezelni. Ha tippelnem kéne, az ötödik fázis Korenyevo védőinek kitörésével vagy fegyverletételével fog végződni, míg az ukránok a várostól északra nem tudnak jelentősen előretörni, de a Szejm folyó és az államhatár között komoly területeket vesznek birtokba.

Összegzés

A helyzet a cikk megjelenésének idejében is homályos. Az ukránok – nagyon helyesen – semmit sem közölnek. A töredékes információk alapján feltettem a térképre a tényeket (ebből volt kevés), majd az alább felsorolt források alapján gyakorlatilag kiegészítettem a kirakós ismeretlen részeit. Természetesen ez egy jó adag feltételezésre is épül, így elképzelhető, hogy egy későbbi vizsgálat más eredményeket fog hozni.

Felhasznált irodalom: US ARMY Battle Staff Smartbook; US ARMY ATP 3-90.1; US ARMY FM 5-0; Grau/Bartles: The Russian Way of War.