A Kurszki irány egy hét után

Egy hét telt el, mióta az ukránok támadást indítottak a Kurszki régióban. Azóta sok mindent megtudtunk, de ahogy lenni szokott, ezzel párhuzamosan sokkal több kérdés is felmerült. A támadás mögötti lehetséges okokat Tom Cooper és Donald Hill elég jól összeszedte itt, ennél többet magam sem tudnék róla elmondani, csupán két dolgot szeretnék hozzátenni.

Először is, azt ne várja senki, hogy ettől a támadástól oroszok tízmillióinál esik le a tantusz, hogy mennyire nem mindenható Putyin és majd kapára/kaszára/kalasnyikovra kelnek ellene. Ezeknek az okairól Takácsy Dorka beszélt ebben az elég jól sikerült podcastben.

Másodszor pedig ismét szeretnék köszönetet mondani az előző írásom alá kommentelőknek. Örömteli számomra, hogy ilyen jó kis diskurzus alakult ki. Keep on the good job guys…

Ebben az írásban ismét inkább a saját szakmám felől közelítem meg a dolgokat és onnan próbálok meg valamilyen következtetést levonni.

Jelenleg az ukrán haderő egy nagyjából 15-20 km széles és 20 km mély kiszögellést tart ellenőrzése alatt. A harctevékenység jellemzője, hogy pont olyan, mint azt ez előtt a háború előtt a hadtudósok várták: nincs fix frontvonal, hanem „elhalványuló szélű” ellenőrzött területek vannak, a felek fedező-biztosító övei bőven belelógnak a másikéba. A gyors mozgású, számos felderítési adattal segített manőver erők pedig a kritikus terepszakaszokat védő ellenség oldalába/hátába igyekeznek csapásokat mérni, ezáltal bizonytalanságot gerjesztve, ami nehezíti a frontvonal megszilárdítását, a védő erők ellátását és egy esetleges ellentámadásba való átmenetet.

Az elérhető töredékes információk alapján jelenleg legfeljebb 4, de inkább 3 gépesített lövészdandár (ebből a szempontból a megnevezésük lényegtelen, a felszerelésük és a harceljárásuk alapján gépesített lövészek) tartózkodik az ukrán kiszögellésben. Velük szemben az oroszok eddig beazonosíthatóan 4 egységet (ezred/dandár) vetettek be, továbbá a kiszögellés északkeleti csücskével szemben ismeretlen összetételű és erejű orosz erő tartózkodik.

A Szudzsai ukrán kiszögellés körüli helyzet töredékes vázlata augusztus 11-én. Minden orosz egység mellé odaírhattam volna, hogy CE30 (30%-os harcérték), valamint, hogy B3-as adatforrás (általában megbízható, de kicsi a valószínűsége, hogy igaz), de azzal csak a térképet zsúfoltam volna.

Mint láthatjuk az ukránok folyamatosan igyekeznek szakasz (legfeljebb század) szintű korlátozott célú támadásokkal, még inkább harcfelderítő járőrökkel zaklatni az oroszokat. Az oroszok pedig folyamatosan, ugyanilyen erejű támadásokkal próbálják meg elejét venni az ukrán harcfelderítő járőröknek és visszaszerezni a kezdeményezést.

Természetesen eközben az oroszok folyamatosan küldik az erősítéseket a térségbe, hiszen a Donbaszban továbbra is fenntartott sikeres támadó művelet mellett ez a legfontosabb feladata most az orosz haderőnek, hogy kiszorítsák az ukránokat az országból.

A modern szenzorok és a korábban elszenvedett veszteségek miatt az oroszok csupán szakasz/század méretű menetoszlopokban közlekedtetik a tartalékaikat.

Egyrészt ez célszerű, hiszen egy nagy cél helyett, sok kicsi célt jelentenek, amelyeket nehezebb felderíteni és hatékonyan támadni az ukrán nagy lőtávolságú precíziós tüzérségnek. Másrészt probléma, hiszen a zászlóaljak, ezredek, dandárok csak részenként, felszabdalva érik el a műveleti területet, így az egységesen, tervezetten történő bevetésük sokkal nehezebb. Jóllehet, ez nem is annyira nagy probléma, hiszen az elmúlt másfél év tapasztalatai, és az elmúlt héten látottak alapján az orosz erők nem a nagy kötelékben történő manőverező hadviselésre, hanem a gyalogsági kisalegységes felőrlő hadviselésre lettek felkészítve.

Mindezek alapján nem véletlenül látjuk azt, hogy az oroszok a beérkező erőiket először a fontosabb közlekedési csomópontok (és a köréjük épült kisvárosok, falvak) megerősítésére vetették be, valamint folyamatosan ők is kisebb harcfelderítő járőröket indítanak.

Az orosz hadvezetés célja minden bizonnyal az, hogy az ukrán kiszögellést ne engedje tovább nőni és ezáltal lehetővé tegye, hogy a folyamatosan beérkező tartalékokkal megszilárdítsa a frontvonalat. A frontvonal megszilárdításához az ukrán gépesített erők harcfelderítő járőreinek hatásán kívül, vagy azok ellenében kell tudni megszilárdítani a védelmet, nagyjából az alábbi térképvázlaton piros vonallal jelölt terepszakaszon. Az eddig ismertté vált, átvezényelt orosz erősítések ezen vonal megszállására nem elegendőek.

Ezt az alábbi egyszerű számítás támasztja alá: az oroszok (az eddigi információk alapján) 10 egységet (ezred/dandár) és 2 zászlóaljat rendeltek a térségbe. Az orosz szabályzatok szerint (és az eddigi tevékenységük is ezt támasztja alá) egy ezred/dandár legfeljebb 8 km szélességben képes védekezni, a védősávja szárnyán 2-4 km széles hézaggal. Egy zászlóaljnál ez max 4 km, 2 km hézaggal Mindezek alapján, amennyiben teljesen feltöltött erőkről beszélünk, akkor ezek az orosz erők legfeljebb 124 km szélességben képesek védekezni, ez az elméleti maximum. Azonban a jelenlegi információink alapján ezek az átvezényelt erők mind-mind erősen leharcolt, a harcértékük felénél is gyengébb alakulatok, amelyek az eredetinél jóval szűkebb (1-2 km) terepszakaszon képesek védekezni. Ezt támasztja alá az is, hogy Szudzsától keletre az oroszok 4 egységet zsúfoltak össze 20 km szélességben, és így sem sikerült teljesen lezárni a peremvonalat. A védelem elérhető szélességét nehezíti, hogy számos erdősáv, kis falu és vízfolyás szegdeli át a terepet, ami további erőket emészt fel. Ezek alapján megállapítom, hogy a jelenleg ismert erők összesen legfeljebb 70-80 km szélesen képesek védekezni, amely a terepnek megfelelően behúzott vonal 140-150 km szélességéhez képest kevesebb.

Az így keletkező, ellenőrizetlen hézagok ill. elégtelen erőkkel megszállt terepszakaszok továbbra is lehetővé teszik az ukrán harcfelderítő járőrök sikeres alkalmazását, valamint egy-egy elszigetelt orosz erő felszámolását, ezáltal tovább késleltetve a peremvonal megszilárdulását.

Egyértelmű tehát, hogy az oroszoknak még legalább ugyanennyi erőt kell a helyszínre küldeniük, ha szeretnék a frontot stabilizálni. Minél több orosz erőt emészt fel az ukrán kiszögellés felszámolása, az ukránoknak annál jobban megérte megindítani ezt a műveletet. Ami az oroszok segítségére lehet, hogy az ukránok a bevetett erőkkel sem nagyon tudnak a jelenleginél sokkal előrébb nyomulni. Ennél viszont nem is szabad több erőt a helyszínre küldeniük, mert az csak sűrűbb célkörnyezetet jelentene az orosz Lancet-ek (úgy tűnik, ezeket nem sikerült hatékonyan zavarni) és a nagy távolságú rakétatüzérség számára.

Az ukránoknak segít, ha továbbra is gondosan álcázzák az erőiket. Továbbá, ha folytatják a több tucat kilométer mélységbe végrehajtott harcfelderítő járőröket. Nem ördögtől való dolog áttörni a még nem megszilárdult orosz élen lévő erők között (FLET = First Line of Enemy Troops), majd mögöttük tízenpár kilométerrel szétlőni ezt-azt, majd gyorsan visszavonulni. Vagy akár ideiglenesen megtartani az adott területet, ezáltal még nagyobb káoszt okozva.

Természetesen mindezt csak akkor, ha képesek ezeket a gépesített lövész alegységeket (jellemzően szakaszok) továbbra is a kellő mértékben biztosítani. Minden más esetben csak az értelmetlen feláldozásuk lesz az ilyen műveletek eredménye.

Jelenleg egyelőre az a kérdés, hogy mikor szilárdul meg az orosz frontvonal és milyen vonalon. Simán elképzelhető, hogy amit berajzoltam, annál hátrébb lesz ez. És az is simán elképzelhető, hogy ez a megszilárdulás még két hétig eltart, mindez a fent leírt tevékenységek sikerétől függ.

Ezt követi majd a felőrlő hadviselés, amely most ez eddigieknél is lassabb orosz előretörést fog hozni, hiszen egy korlátozott terepszakaszról van szó, ahol az ukránok könnyebben tarthatnak ellen az orosz légi- és tüzérségi fölénynek. Ezek alapján – hacsak az ukránok nem vonják ki az erőiket önként – a következő 3-4 hónapban valószínűleg fognak harcok zajlani ebben a régióban.