Áttörés Ocseretine felé 3. rész

Április 15-re az ukránok felismerték, hogy nagy a baj, azonban az áttörés szomszédait nem tudták bevetni az elreteszelésre. A 2/115. gl.dd. Keramik irányába harcolt, míg az ekkorra már erősen leharcolt és a váltásra váró 47.gl.dd. nem volt abban a helyzetben, hogy a Berdicsinél lévő fő erőkifejtést megtartva még 2 km-rel északabbra is legalább ugyanilyen erős ellenállást fejtsen ki. Az ukrán Tavrija hadműveleti erőcsoport parancsnoka és törzse ezt belátta és bevetette a tartalékot az áttörés elreteszelése érdekében.

A 425. „Szkála” Önálló Rohamzászlóaljat (ö.r.z.) az alárendeltségébe tartozó erős drónos különítménnyel együtt az áttörés déli oldalára Novobahmutyivkába rendelték, míg az áttöréstől északra a 115. gl.dd. maradványait vonták össze. Magát Ocseretinét az újonnan érkező 104. Területvédelmi Dandár (tv.dd.) 59. zászlóalja kapta meg, amit a vezetés egysége fenntartása érdekében a régebb óta itt harcoló 115.gl.dd. parancsnoksága alá rendeltek.

Az áttörés megszilárdítása és kiszélesítése érdekében az oroszoknak kézenfekvő lett volna Novobahmutyivka felé (tehát NY felé) támadni. Azonban az oroszok ismét változtattak a főcsapás irányon és 16-án Ocseretine felé (tehát ÉNY) felé hajtottak végre támadást. A támadás tempójából ítélve komoly ellenállás nem volt előttük, és legalább egy gépesített lövész század erővel hajtották végre, hiszen sikerült egy bő km-t előre törniük és csak Ocseretine szélén, a trafóállomásnál állították meg őket a lakott területre támaszkodva védekező ukrán 59/104 tv.z. katonái.

Az orosz támadás Ocseretine felé április 16-án

Az oroszok azonban sem április 17-én, sem pedig április 18-án nem tudtak tovább nyomulni, ezáltal az ukránok ugyan az áttörést elreteszelték és megakadályozták az oroszokat, hogy átlépjenek a siker kifejlesztése fázisba, de a krízis nem szűnt meg.

Április 17-én ugyanis az oroszok ettől a támadási tengelytől távolabb, már Novokalinove falut is sikeresen támadták. Itt az ukrán tüzérség és harcászati csapásmérő drónok egyértelmű hiányára utal, hogy az itt támadó orosz erők a harcszabályzatokban szereplő előírásos tempóval tudtak előretörni.

A falutól nyugatra, az orosz támadás bal szárnyán a 15. „Alexandriai” gl.dd. az alárendeltségébe tartozó STORM-Z rohamcsoportokkal lekötő csapást indított, míg a falutól keletre a jobb szárnyon egy teljes zászlóaljat bevetett, amely egy nap alatt 2 km szélességben és 1 km mélységben tört előre, míg a következő napon a második lépcsőben bevetett zászlóalja már csak 1 km-nyit tudott előre törni a megerősödő ukrán ellenállással szemben. Ez számomra azt jelenti, hogy itt az oroszok 16-án a támadó zászlóalj közelebbi feladatát sikeresen teljesítették, míg 17-én mérsékelt sikerrel törtek tovább a tovább támadási irányba és csak az itt védekező 115. gl.dd. és 112. tv.dd. tartalékainak gyors átcsoportosítása állította meg őket.

A Novokalinove átkarolása érdekében indított orosz támadás manővereinek vázlata április 16-án és 17-én

Számomra az a tény, hogy az oroszok április 16. után ideiglenesen visszább vették a nyomást Ocseretine irányába és inkább áthelyezték a hadműveleti művelet súlypontját Novokalinove irányába, több dolgot is jelent (persze ettől függetlenül, hogy a gyalogos rohamcsoportok folyamatos öldöklő küzdelmet folytattak Ocseretinében, valamint a tüzérségi csapások sem álltak le).

Először is azt jelenti, hogy az ukránok az időközben teljes létszámban beérkezett erősítésekkel sikeresen útját állták az orosz támadásnak Ocseretine délkeleti csücskében. Másodszor pedig azt jelenti, hogy az oroszok tipikus „kibillentős” támadási mintázata világosan kirajzolódik. Az oroszok felismerték, hogy a légierejük és tüzérségük kiterjedt alkalmazásával képesek megpuhítani az ukrán állásokat oly mértékben, hogy a gyalogos rohamcsoportjaik képesek a legelöl lévő ukrán állásokat elfoglalni. Továbbá azt is felismerték, hogy a szokásos ukrán páncélozott csoportokkal végrehajtott kis méretű ukrán ellenlökések ellen a saját tüzérségükkel és drónjaikkal sikeresen tudnak fellépni. Mindezekre alapozva megpróbáltak akár zászlóalj méretű csoportosításokat összevonni (ennél nagyobbakat még nem lehet), amelyekkel egyszerre akár 1-2km mélységben és szélességben is előre tudnak törni. Természetesen a támadás során szenvednek el veszteségeket, valamint az ukránok is bevetik a tartalék erőiket és eszközeiket., így a támadás 1-2km és 1-2 nap után megáll. Az oroszok itt pár napig nem hajtanak végre ismét ekkora támadást, hanem a STORM-Z rohamcsoportokkal szondázzák az ukrán védelmet és heves, több napos tüzérségi előkészítésbe kezdenek.

Mindeközben egy az előző támadástól kb. 10km-rel messzebb lévő tengelyen egy ugyanekkora csoportosítás előtt már 2-3 napja tart a tűzelőkészítés. Így amikor az előző támadási irányon a támadás leáll, itt a másik irányban már minden adott a támadás megindításához. Ez a mintázat természetesen 1-2 nap szórással működik, de kb. 2023. decembere óta látható Avgyijivka környékén (érdekesség, hogy először 2022. májusában láthattuk a Popasznai csatában).

Az áttörés folytatása és az ellenlökési kísérletek

Mint azt láthattuk, az ukránok a tartalékok bevetésével április 17-re egyértelműen megakadályozták, hogy az oroszok az áttörésből a siker kifejlesztése fázisba lépjenek át. Azonba az oroszok a novokalinovei támadással egyidőben tovább folytatták az ocseretinei ukrán állások tűzelőkészítését, ezzel jelezve, hogy amint azzal, valamint az új rohamcsoportok előre mozgatásával végeznek, tovább fognak támadni a falu felé.

Április 20-án (tehát 3 nap felkészülés után) meg is kezdődött az újabb orosz támadás, amely a már korábban elfoglalt trafóállomásból indult Ocseretine közepe felé. Délutánra a központban lévő vasútállomást és a környező épületeket el is foglalták. Az itt harcoló 59/104 tv.lz. nem volt abban a helyzetben, hogy a folyamatosan, lépcsőzve bevetett orosz rohamszázadokat feltartsa, még a beépített területre támaszkodva sem. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az orosz tüzérség és légierő is maximálisra fokozta a tevékenységét. Továbbá az, hogy vagy nem rendelkeztek csapásmérő drónokkal vagy az oroszok sikeresen zavarták őket.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy az ilyen mély és karcsú betörés ellen az ukránok miért nem hajtottak végre páncélozott csoportokkal ellenlökést. Először is hajtottak végre, április 22-én a 47.gl.dd. és a 3.r.dd. maradék erőiből kikülönítettek pár ilyet, de ezek nem voltak nagyobbak, mint egy-egy gépesített lövész szakasz, így a tevékenységük csak arra volt elegendő, hogy az oroszok támadását lassítsák. Ezekkel az ellentámadásokkal és az 59/104 tv.lz. védelmi harcával az ukránok ugyan komolyan lassították az orosz támadást, de 22-én estére Ocseretine déli részét elfoglalták az oroszok.

Novohamutyivka

Az oroszok tehát már 3. napja harcoltak Ocseretinében, a 27.ö.gl.dd. szinte teljes erejét bevetve. A felismert mintázatuk szerint eljött az ideje az irányváltásnak, és így is történt. Április 23-ra a 15. ö.gl.dd. a friss rohamcsoportjait sikeresen összpontosította SNT ZARYA területén és 23-án reggel két irányból támadást indítottak Novobahmutivka ellen.

A korábbi (januári) mintázatok szerint a beépített területen védekező ukránok a feléjük a nyílt terep felől támadó oroszokat súlyos veszteségek mellett vissza kellett volna, hogy verjék. Ez azonban nem így történt, az oroszok betörtek a falucskába és egy napi heves harc után kiszorították onnan az ukrán 425. „SKALA” zászlóaljat. Mindebből azt a következtetést tudom levonni, hogy az orosz tüzérségi előkészítés hatásos volt és a védők drónjait (ha egyáltalán voltak) az oroszok sikeresen le tudták zavarni az égről.

A Novobahmutyivka elleni orosz támadás manővereinek vázlata április 23-án és 24-én

Tehát az orosz 15.ö.gl.dd. legalább két század erővel sikeresen birtokba vette Novobahmutyivkát, sőt másnap (04.24.) még Szolovjove településre is be tudtak törni. Ebben a műveletben az orozok bevetették az „Arbat” PMC erőit is.

Folytatása következik.