Az orosz tavaszi offenzíva új hadműveleti fő csapás iránya

Az elmúlt hetekben többször volt téma, hogy egyszer majd elkezdődik egy orosz tavaszi offenzíva. Nos, aki nem szeretne sokat olvasni, annak most ide leírom, hogy igen, elkezdődött, sőt már szűk két hete tart.

Az oroszok 6 hadműveleti tengelyen hajtanak végre döntő(nek szánt) támadó műveleteket, immáron három hete. Északról délre haladva:

1. Liman irányába a 144. gárda gépesített lövészhadosztály támad lassan, de biztosan előre haladva azzal a módszerrel, amit itt röviden és itt kicsit részletesebben elmeséltem.

2. Toreck városában már április 10-én próbálkoztak egy páncélos áttöréssel, de ez súlyos kudarcba fulladt. Azóta itt csak olyan mértékben támadnak a 150. gl.ho. erői, hogy lekössék az ukránokat.

3. Taraszivka (Toreck és Pokrovszk között) lett az új főcsapás irány az egész Donabszban, ahol a 20.gl.ho. meglepően sikeresen támad (erről lesz szó a későbbiekben).

4. Pokrovszk város előterében a kiszögellés fenntartásáért harcoltak egész áprilisban és úgy tűnik, hogy sikeresen, ugyanis május 1-én egy meglepetésszerű támadással sikerült betörniük Pokrovszk déli peremébe. A cikk írásakor az ukránok már visszaverték a támadást, de az ott ragadt orosz gyalogság felszámolása még folyamatban van.

5. Komar város Velika Novoszilkától északnyugatra van. Itt Velika Novoszilka elfoglalása után az orosz támadás nem állt le, hanem igyekeztek fenntartani a lendületet. A támadás azonban legyező irányban szétterült és emiatt, valamint a beérkező erősítések miatt lelassult. Azonban április közepétől kezdve az oroszok itt is növelték a támadásaik intenzitását.

6. Új irány a dnyiproi irány, ahol a bevetett erők nagyságához képest a legkisebb sikert érték el az oroszok, igazából semmit. De legalább egy zászlóaljat elveszítettek miközben Pityikatkijból Sztyepove felé támadtak.

A hat fő támadási irány elhelyezkedése

Mivel mind a hat irány feldolgozása túl nagy falat lenne egyszerre, most a 3-as számmal jelölt, számomra legérdekesebb hadműveleti iránynak a létrejöttével és eseményeivel foglalkozom.

Kudarcba fulladt áttörési kísérlet Torecknél

Toreck és Pokrovszk két nyilvánvalóan fontos cél. Pokrovszk elfoglalásával a Donbasz centrumát tudnák ellenőrizni és megnyílhatna az út a Zaporizzsijai régióba. Toreck elfoglalásával pedig megnyílna az út Kosztantyinyivka felé, valamint jelentős segítséget nyújthatna a Csasziv Jart támadó oroszoknak.

Azonban az oroszok egyelőre mind a két irányban elakadtak, pedig mindent megtettek azért, hogy ne így legyen. Értékelésem szerint az orosz tavaszi offenzíva már április 10-én elindult. Ekkor a Toreck városában északnyugat irányába támadó 150.gl.ho. úgy gondolta, hogy nem a jól bevált gyalogsági rohamcsoportos módszerrel támadnak, hanem húznak egy váratlant és páncélozott áttöréssel próbálkozik. Április első hetében zajlott a támadás tűzelőkészítése, valamint egy harcászati súlypontáthelyezéssel Toreckből észak felé Gyilijivka falu felé hajtottak végre – amúgy sikeres – támadásokat.

Az áttörés április 10-én indult egy rövid, de heves tűzelőkészítés után az oroszok egy megerősített gépesített lövészszázadot vetettek be. Ez a század átszakította az ukrán védelmet a T-05-16-os út mentén. Ez már önmagában is érdekes, hiszen egy ekkora gépesített alegységet általában a harcbavetés terepszakasza előtt felderítenek és súlyos drón csapások érik. Ezek szerint azonban itt az ukránoknak nem volt meg ez a képességük, minden bizonnyal hatékony elektronikai zavarás és a harcászati meglepetés megfelelő kombinálása miatt.

A Torecknél vívott harcok vázlata

Azonban ezt követően még érdekesebb dolgok történtek. Az áttört orosz század nem bontakozott szét szakaszoszlopokra és nem kezdte meg a század közelebbi feladatának számító fontos terepszakaszok (bánya épületek, meddőhányók) elfoglalását. Ehelyett megtartották a harcszerű menet alakzatot és tovább törtek a század tovább támadási iránya felé, azaz a céljuk az volt, hogy minél mélyebbre jussanak, így próbálva meg az ukrán védelmet kibillenteni az egyensúlyából. Mindezt azonban az ukránok újszerű, bár mostanában nem teljesen váratlan módszerrel akadályozták meg: szinte kizárólag drónokat vetettek be az oroszok ellen. Aknatelepítő drónokkal korlátozták a harcjárművek mozgását, a lelassult oszlopot folyamatosan támadták FPV drónokkal, a harcjárműről szállt gyalogságot pedig drónok helyesbítette tüzérséggel és bombázó drónokkal pusztították el. Így jóllehet az utolsó harcjármű 8km mélységig eljutott, de végül azt is megsemmisítették. Az ukrán védelmi sikert nagyban elősegítette, hogy – úgy tűnik – magukat az oroszokat is meglepte a siker és nem voltak képesek hatékonyan támogatni a támadó alegységet, és második lépcsőt sem vetettek be.

Ezzel egyértelműen bizonyítást nyert, hogy Toreck térségében nem lehetséges a páncélos áttörés, amit úgy tűnik, hogy az oroszok is beláttak, mert az azóta eltelt négy hétben továbbra is gyalogsági rohamcsoportokkal támadnak.

Pokrovszk

Az oroszok ezzel majdnem egyidőben Pokrovszknál is igyekeztek átmenni támadásba. Itt azonban nehezebb dolguk van, hiszen a terep a védőket segíti, ráadásul az ukránok kicsi, de hatékony ellenlökések sorozatával folyamatosan felborították az oroszok támadási ütemtervét. Azonban az orosz 90.g.hk.ho. és az folyamatos át-/alárendelések miatt nagyobb alakulattá fejlesztett 27.gl.ho. egy hét késéssel ugyan, de képes volt megfelelő erőket koncentrálni a támadáshoz.

A támadás április 17-én indult meg. A peremvonalban védekező első lépcsős harcoló alakulatok és a mögöttük tevékenykedő – jellemzően a nemzeti gárdához tartozó – drónos alakulatok egy teljes orosz zászlóaljat semmisítettek meg. Főleg drónokkal és aknákkal. Az ukrán védelem több dandár és önálló alegység tevékenységét volt képes összefogni, ezáltal mintegy „kvázi hadosztályként” működni. És sikert értek el. Micsoda meglepetés…

Azonban az oroszok alkalmazkodtak a kialakult helyzethez, ami elsősorban a tüzérségi előkészítés fokozását és az ukrán drónok elleni védelem fejlesztését jelentette. Úgy tűnik, hogy egy hét alatt komoly előrelépést értek el, mivel április 21-én több sikeres TOSZ csapást is végrehajtottak. Az a tény, hogy az oroszok be tudták vetni ezt a fegyvert, arra enged következtetni, hogy jelentősen tudták csökkenteni az ukrán drónok jelentette fenyegetést.

Azonban nem olyan mértékben, mint pl. Toreckben, mivel egy újabb hétnek kellett eltelnie, hogy az oroszok a támadáshoz megfelelő mennyiségű erőt tudjanak előre csoportosítani. Május 1-én érkezett a hír, hogy Pokrovszk déli peremében (a Pavla Popovicsa utcában) orosz gyalogsági rohamcsoportot számolnak fel a 155.gl.dd. erői. Itt kell megjegyeznem, hogy az év eleji tragikus események után úgy néz ki, hogy a 155-ös „megemberelte magát” és több komoly védelmi sikert is elértek.

Azóta erről több információt nem találtam, így az eddigiek alapján arra tudok következtetni, hogy itt is egy a toreckihez hasonló páncélos rohamról van szó, amit az előrevonás és a harcbavetés során szépen folyamatosan „reszteltek le” az ukrán drónok és a beépített területen megkopaszodni igyekvő orosz gyalogságot az ukrán gyalogság kímélése miatt szintén drónokkal igyekeznek felszámolni.

Az új hadműveleti fő irány

Az oroszok a „schwerpunkt” módszert nem csupán harcászati, hanem hadműveleti szinten is magas szinten művelik. Toreck és Pokrvoszk között pont félúton már 2024. karácsonya óta zajlanak a két fő irányt kisegítő támadások. Ekkor itt a 20.g.gl.ho. volt felelős a műveletekért, míg vele szemben csupán területvédelmi erők és a frissen felállított 157.gl.dd. védekezett. Az orosz támadási tempó kezdetben alacsony volt, hiszen minden erőt elvitt az ekkor még hevesen tomboló pokrovszki támadásuk. Karácsonykor elfoglalták Vozdvizsenka falut. Azonban a következő sikerre egy hónapot kellett várni, amikor egy kulcsfontosságú autópálya csomópontot foglaltak el, amivel jelentősen megnehezítették a peremvonallal párhuzamos ukrán manővereket. Ennek hatására, valamint annak, hogy ez az előre haladás lényegében egy harcászati méretű beékelődést jelentett, tovább tudtak támadni. Ennek a másik oka az, hogy a 20.g.gl.ho. felismerte, hogy itt egy kialakuló „schwerpunkt”-ról van szó és elkezdték „beletolni” az erőket. Január 30. és február 6. között lassú, de folyamatos orosz előretörés történt, amit február 7-én az ukránok egy ellenlökéssel kíséreltek meg elreteszelni.

Azonban csak részleges sikert értek el. Ugyan visszafoglalták Vogyane Druha falucskát, de az orosz kiszögellés jobb szárnyára ez nem volt hatással, így az egész kiszögellésre nézve az oroszok fenn tudták tartani a kezdeményezést. Az ukránok szerencséjére az orosz támadási tempó amúgy sem volt gyors, így volt lehetőségük további erősítéseket a helyszínre küldeni. Február 18-án egy újabb ellenlökéssel visszafoglalták az autópálya csomópontot, de az oroszok ismét manővereztek és a kiszögellés egyre szélesebb jobb szárnyára helyezték a súlypontjukat és sikeresen támadtak Zelena Polje falucska felé.

Itt aztán egy bő hónapra megint nem történt jelentős orosz támadás, hanem felderítő feladatokat és tűzcsapásokat hajtottak végre. Mindez úgy tűnik, hogy eredményes volt, mivel március 24-én egy lendületes támadással egy fázisban előre törtek Taraszivka faluig, ami egy komoly sikernek számít napjaink harcmezőjén.

Az ukránok azonban úgy tűnik, hogy megállították a további támadásokat, mivel az oroszok áthelyezték a hadműveleti súlypontjukat Niu York irányába és április első hetében itt törtek előre a rohamcsoportjaik. A 2. és 8. Összfegyvernemi Hadseregek jól „zongoráztak” a súlypontjaik váltogatásával, így hiába állították meg egy helyen az ukránok az orosz előretörést, azok egész áprilisban fenn tudták tartani a kezdeményezést és lassan, de folyamatosan haladtak előre.

Mindennek az eredménye, hogy április 23-án Taraszivkát is el tudták foglalni az oroszok, majd egy hétre rá, 29-én egy roham századdal északra törtek előre és betörtek Novojelinyivka faluba. Eközben ennek kisegítő csapásaként Nova Poltavka felé is támadtak. Ez utóbbi kevesebb sikert ért el, de a célját, hogy megossza az ukrán erőket, elérte.

Összegzés

Ebben a hadműveleti irányban rendkívül súlyos helyzet állt elő. Az oroszok a szó klasszikus értelmében is áttörést értek el. Április 23-tól kezdve az elmúlt két hétben folyamatosan fenn tudták tartani a támadási tempójukat, sőt egy egész roham századot is sikerült bevetniük, ami súlyos ukrán hiányosságokról tesz tanúbizonyságot.

Amennyiben nem sikerül elreteszelni a támadást és több, jól összehangolt ellenlökéssel felszámolni az áttört orosz erőket, úgy az ukránoknak inkább előbb, mint utóbb vissza kell vonulniuk a PL ROMEO-val jelölt vonalra. Az ukránok egyetlen szerencséje ebben a helyzetben, hogy az oroszok nem rendelkeznek már azzal a képességgel, hogy összehangolttan vessenek be nagyobb gépesített lövész kötelékeket. Amennyiben így lenne, már PL ROMEO mentén zajlanának a harcok…