Az új orosz harkivi támadás – 1.rész

A régóta várt orosz támadás Harkiv irányába végül a május 9-i ünnepség után megindult. Ismét csak nem célom az események pontos közlése, azt már megtették mások. Viszont a szárazföldi katonai műveletek szempontjából érdekes jelenségeket láthattunk.

A figyelemterelés kérdései

Murphy egyik harci törvénye így szól: „Az az ellenséges támadás, amit megtévesztésnek gondolsz, az valójában a fő támadás.” A másik nagy bölcsesség szerint „ahhoz, hogy egy megtévesztést bevegyenek, hihetőnek kell látszania.” E két gondolat mentén javaslom, hogy nézzük meg, hogy mi is lehet az oroszok célja.

Sokan már a koratavaszi hónapok során látott orosz csapatösszevonásokat is megtévesztésnek tekintették. Ennek az alapja az volt, hogy a Brjanszki, Kurszki és Belgorodi régiókban összevont összesen 50.000 katona valóban kevés bármilyen hadműveleti méretű sikerhez egy ilyen széles frontszakaszon. A végül bevetett szárazföldi csapatok gerincét a 11. hadtest 18. gépesített lövészhadosztálya (gl.ho.) és a 44. hadtest 72. gl.ho. adta, de számos másik magasabbegység egyes elemeit is bevetették, sőt később az 1. g.hk.hdsg. 47. gl.ho.-t is átvezényelték a Belgorodi régióba. A határszakasz védelméért itt az ukrán „Harkiv” hadműveleti csoportosítás alá rendelt 42. gl.dd. volt a felelős, kiegészítve számos területvédelmi alakulattal és önkéntes alegységgel.

Jogosan merült fel a kérdés, hogy talán célszerűbb lett volna ezeket az erőket az oroszoknak a front kritikus szakaszain bevetni (pl. Ocseretine, Csasziv Jar), a közelmúlt apróbb sikereit továbbfejlesztendő. Mivel azonban a Harkiv elleni támadáshoz szükségesnél kisebb, de a kisebb felderítő vállalkozáskhoz szükségesnél jóval nagyobb erőt vontak össze, bizonytalanságot tudtak kelteni a szándékukat illetően. Ennek megfelelően – bár többen számítottak rá – mégis meglepetést okozott az orosz támadás.

A megtévesztésen és figyelemelterelésen túl az oroszoknak – egy teljesen racionális – céljuk lehet az általuk is emlegetett, kb. tucat km mély biztonsági zóna kialakítása az államhatár ukrán oldalán. Ezzel valóban sokkal biztonságosabbá tennék az ukrán határral párhuzamos, de már Oroszországban végzett manővereiket.

Végül pedig ne felejtsük el, hogy Harkiv megye ezen része az ukrán győzelmek szimbóluma, hiszen innen sikeresen szorították vissza az oroszokat 2022-ben. Ezen területek egy részének az újbóli megszállása komoly propagandaértékkel bír.

Az első nap

Az offenzíva május 10-én napkeltekor indult, ami továbbra is azt támasztja alá, hogy a felek nem rendelkeznek értelmezhető éjszakai harci képességgel a műveleti területen (az éjjellátóval ill. hőkamerával felszerelt FPV-drónokat kivéve).

Az orosz offenzíva heves tüzérségi előkészítéssel kezdődött, a beérkezett beszámolók alapján a tűzcsapásokat előre tervezett módon hajtották végre, viszont a környék majdnem összes ukrán állását érték csapások, ami pedig a felderítés pontosságára utal. Az oroszok sikereket értek el az ukrán tüzérség ellen is. Mindezek alapján megállapítom, hogy az avgyijivkai csata tetőpontjával kezdődően és azóta is az oroszok képesek pontos és hatásos tüzérségi tüzet lőni álló célokra, statikus fronton.

A tűzelőkészítés után az oroszok két helyen lépték át az államhatárt: Harkivtól pontosan északra arccal Lipci felé, ill. Vovcsanszk városától északra. A támadást szinte minden estben gyalogos rohamcsoportokkal hajtották végre, amelyeket a harcbavetés terepszakaszáig páncélozott harcjárművekkel, ill. ritkább esetben gyalogsági harcjárművekkel szállítottak. Ez utóbbiak érdekesége, hogy az ukrán drónos alakulatok számos, korábban hátrahagyott orosz harcjárművet semmisítettek meg. Egyelőre számomra úgy tűnik, hogy a támadás első napján az oroszok gyalogsági rohamcsoportokkal törtek be az ukrán védelem fedező-biztosító övébe az államhatár mentén.

Miután a közvetlenül az államhatár mentén lévő – aknamezőket nélkülöző – ukrán állásokat elfoglalták, a harcjárműveket „rendesen” kezdték el alkalmazni: a gyalogság kirakása után ott maradtak és tűzzel támogatták a harcukat, így viszont sok közülük az ukrán FPV-drónok áldozatául esett.

A fedező-biztosító övben vívott harcról

További észrevételem, hogy az első nap lényegében egy új változatát láthattuk a fedező-biztosító erők között vívott ütközetnek. Ami változatlan, hogy az oroszok és az ukránok sem a fő erőiket vetették harcba, azonban a tankönyvi példának itt vége is. A szenzorokkal telített harcmező miatt a páncélozott járművek a megfelelő EW biztosítás nélkül rendkívül sebezhetőek. Így az oroszok – a fentebb leírt módon – csak amolyan harctéri taxinak használták az ilyen eszközeiket, és ritkábban vetették be őket a gyalogság harcát közvetlenül támogatva. Ez újszerű, hiszen a támadás kezdetén, amikor a támadó a csapatfelderítő és menetbiztosító erőit veti be a védő harcelőőrsei és előrevetett osztagai ellen, akkor jelentős tér áll rendelkezésre a manőverezésre, amelyre a gépesített lövész és páncélos felderítő kötelékek a legalkalmasabbak. Viszont úgy tűnik, hogy a szenzorok és a drónok oly mértékben uralják a harcmezőt, hogy az oroszok meg sem próbálkoztak mindezzel, hanem a gyalogsági rohamcsoportjaikat vetették be – a szokásos módon erős tűztámogatás mellett.

Ukrán oldalon is új jelenségeket figyelhettünk meg. A harcelőőrsök általában szintén gépesített lövész szakaszok, akik a feléjük mozgó ellenségre nagy távolságból tüzet nyitnak, igyekeznek őket lelassítani, szétbontakozásra kényszeríteni és másik irányba terelni. Itt ilyet nem igazán láthattunk (legalábbis egyelőre nincs forrás), és ennek több oka is van.

Először is a várhatóan heves orosz tűzelőkészítés elől az ukránok visszavonták az erőik jelentős részét. Másodszor, az itt harcoló ukrán erőknek kevés lövészpáncélos állt rendelkezésükre, így a harcelőőrsök gyors elszakadó manőverét nem lett volna mivel végrehajtani, gyalog pedig öngyilkosság lett volna. Harmadszor, a harcászati csapásmérő drónokkal így is súlyos veszteséget tudtak okozni az előrevonást a harcjárműveiken végrehajtó orosz gyalogságnak.

Probléma akkor keletkezett igazán, amikor az orosz gyalogság harcjárműről szállt, mert az egyes gyalogosok ellen a harcászati csapásmérő drónok sokkal kevésbé hatásosak, mint a tüzérség. Ez utóbbi viszont ukrán részről erősen hátrányban volt ekkor.

Az első nap értékelése

Május 10-én estére az oroszok két helyen lépték át a határt, de a legjelentősebb előretörést Lipci-től északra érték el: 4 km mély és 9-10 km széles területet foglaltak el.

A Lipcitől északra 05.10-én zajló harcok vázlata.

Ezen kívül orosz gyalogos rohamcsoportok Vovcsanszknál is támadásba lendültek és a kisváros valamint az államhatár közötti két falut el is foglaltak. Itt az első napon szintén csak az orosz gyalogos rohamcsoportok támadtak, összesen kb. két századnyi erővel, míg az ukránok a harcérintkezés felvétele után visszavonultak.

Az első nap tehát az oroszok meglepően gyorsan elfoglalták az ukrán fedező-biztosító öv állásait, amelyeket meglepő, de érthető módon az ukránok nem kíséreltek meg szilárdan megtartani. Másnap viszont már az ukrán védelem első vonala volt a soron.

Folytatása következik.