Beszélgetés valóban fontos dolgokról

A téma kiváló szakértőjétől, Takácsy Dorkától tudom, hogy Oroszországban gyakorlatilag propaganda osztályfőnöki órát tartanak rendszeresen, amelynek a „Beszélgetés fontos dolgokról” a neve. Ennek a cikknek a címéből láthatóan az a célja, hogy a zaj, a hiedelmek és a nettó hazugságok helyett a valóban fontos dolgokról szóljak, a háború menetét meghatározó tényezőkről.

Jó mottó jelen cikk értelmezését segítő gondolatmenethez, amit egy kedves volt kollégám mondott: „A hadtudomány nem csak harcászatból áll. Az első lövésig…”

A második katlan két héten belül, merőben eltérő eredménnyel

Ahogy az előző cikkemben leírtam, június 15-29 között 14 napig teljesen feleslegesen volt katlanban az ukrán 23. és 33. gl.dd. Ennek – véleményem szerint – az az oka, hogy az elöljáró 20. hadtest nem kapott engedélyt a két dandár kivonására a szorult helyzetből. Ennek valószínűleg a már többször megénekelt egészségtelen katonai vezetési rendszer és az ukrán haderő hadászati szintű vezetőiben jelen lévő ex-szovjet métely az oka.

Mindenesetre akármi is az oka, a lényeg, hogy az 5. nehéz gl.dd., a 61.gl.dd. kívülről, ill. a folyamatosan a katlanból kifelé mozgó 23. és 33. gl.dd-k belülről próbálták meg nyitva tartani a zsák száját. A művelet végül sikerrel járt, de mivel az egésznek semmi haszna nem volt, így az elszenvedett veszteségek még tragikusabbak.

Az oroszok július 1-re stabilan hídfőt foglaltak a Mokri Jali folyó nyugati partján Piddubnye település környékén, azonban ez a támadás megállt, több okból is. Először is, az oroszok élen harcoló alakulatai (36., 37. és 114. gl.dd., 336. tgy.dd., 5. g.hk.dd.) már több, mint egy hete folyamatosan támadásban voltak. Értelemszerűen a támadás ennyi idő alatt veszít a lendületéből, a támadó erők feltöltésre és pihentetésre szorulnak. Továbbá az előző cikkemben azt is világosan bemutattam, hogy az orosz harci támogató és harci kiszolgáló támogató rendszert hozzá kellett igazítani a manőverhez.

Az oroszok azonban mindenáron fenn akarták tartani a kezdeményezést és ehhez a már jól bevált súlypontáthelyezéses módszerüket alkalmazták: a hadműveleti főcsapás irányt áthelyezték Sevcsenko körzetébe, a 36. összfegyvernemi hadsereg sávjába. Már július 1-én Voszkreszenyszka felé támadtak és az elért terepszakaszt július 2-re sikerült megszilárdítani, ezáltal a 20. hadtest jobb szárnyán harcoló 141. gl.dd. rendkívül súlyos helyzetbe került. Keletről a Mokri Jali folyón túlról az orosz 37. gl.dd. és a 336. tgy.dd. fenyegette, míg nyugatról az 57. gl.dd., arcból pedig a 60.gl.dd. helyezte rá a nyomást. Kis könnyebbséget jelentett, hogy pont ebben az időszakban az oroszok áthelyezték az 5. „Tacinszkaja” önálló g.hk.dd-t a Mokri Jali keleti partjáról (a 29. hdsg. sávjából) a nyugati partjára (a 36.hdsg. sávjába), így az ő bevetésük pár napig nem volt várható.

A helyzet tehát súlyos volt, úgy tűnt, hogy az oroszok összehangolt támadása két hét alatt a második katlant hozza létre.

Az ukrán katonai döntéshozatal feltételezett menete

Fontos leszögezni, hogy amit most leírok az pusztán következtetés, bár ez a következtetés két erős alapon nyugszik. Az egyik maguk a megtörtént események, a másik pedig a harcászati szintű katonai döntéshozatal szabályszerűségei. Mivel látjuk, hogy mi történt és az is ismert, hogy milyen alapelvek szerint történt, így jó eséllyel vázolható fel az események valós láncolata. Azonban persze egy háborúban mindenre és az ellenkezőjére is van példa, így később előfordulhat, hogy nem volt igazam, azonban jelenleg mégiscsak az alább leírtak tűnnek a legvalószínűbbnek.

Legkésőbb július 3-ra az összes a régióban harcoló ukrán alakulat parancsnok számára egyértelmű volt a helyzet, ami az alábbi térképen is látszik.

A hadműveleti helyzet áttekintő képe július 3-án

A helyzetet bonyolította, hogy térképen látható ukrán egységek közül csak a 23., 31., 33. és 141. gl.dd-k voltak a 20. hadtest alárendeltjei, a többi alakulat nagy valószínűséggel az OTU East (Keleti Hadműveleti Csoportosítás) parancsnoksága alatt állt. Tehát az erők egységes irányításának a feltételeit meg kellett teremteni. Természetesen nincs semmilyen információm az ukrán harcászati szintű vezetési rendszer belső struktúrájáról ebben a konkrét helyzetben, azonban nagy valószínűséggel az OTU East a 20. hadtestre bízta a helyzet megoldását.

Ebben a helyzetben a következő lépés a rangidős parancsnok és törzse feladata a WARNO (Warning Order = előzetes harcintézkedés) kiadása. Ez a WARNO tartalmazza:

• TASKORG, azaz a feladatban részt vevő erőket és az alárendeltségi viszonyaikat. Ebben az esetben, mint leírtam, valószínűleg a 20. hadtest és annak a harcvezető központja volt a műveletek vezetéséért felelős szerv, és ideiglenes alárendeltségébe került a 31.gl.dd. és az 5. nehéz gl.dd.

• A feladat jellege. Ebben az esetben a 141. gl.dd. részére halogató harc, az 5. és 31.gl.dd-k részére védelmi harc és kisegítő csapás szükség esetén a 141.gl.dd. szárnyait támadó orosz erők ellen.

• A művelet kezdetét jelző ún. „T-idő”. Ebben az esetben ez valószínűleg július 4-én késő éjszaka vagy 5-én kora hajnalban volt.

• A tervező munka időrendje. Ebben az esetben különösen fontos volt a három dandár közötti koordináció megszervezése.

• A végleges parancs kiadásának ideje és módja. Ebben az esetben valószínűleg ez egy kiegészítő harcintézkedés (FRAGO = Fragmentary Order), de az is lehet, hogy az új szervezeti forma ideiglenes létrejötte miatt új teljes harcparancsot (OPORD = Operational Order) adtak ki, bár ez igazából csak adminisztratív kérdés.

Összességében, ami biztos, hogy július 3-án délutánra valószínűleg elkészült a WARNO, ami alapján mind az elöljáró törzs, mind az alárendelt dandárok is lázas tervező munkába kezdtek. A feladat egyértelmű volt, a megvalósítás viszont annál nehezebb.

A 141.gl.dd-nak ahhoz, hogy ki tudjon jönni a kialakuló katlanból, szilárdan meg kellett tartania a keletről és nyugatról rátámadó oroszokat. Ebben a 31. és 5.gl.dd-k voltak a segítségére. E két utóbbi dandár azonban önmagában is nehéz feladat elé volt állítva, hiszen az 5.gl.dd. a Mokri Jali folyón létrehozott orosz hídfőt próbálta meg visszatartani a 61.gl.dd-vel a bal szárnyán, valamint a további átkeléseket próbálta meg megakadályozni a saját jobb szárnyán, nehogy az oroszok egyből a 141-es hátába kerüljenek. A 31.gl.dd. pedig az arcvonalán frissen keletkezett orosz voszkreszenykai áttörést próbálta meg elreteszelni és a további orosz támadást apróbb ellenlökésekkel és folyamatos dróncsapásokkal lassítani.

Kiemelkedően fontos volt a dandárok közötti koordináció megszervezése. Egyértelműen ki kellett jelölni a sávhatárokat, amelyek az dandárok felelősségi területeit elválasztják egymástól. A dandárok közötti hézagok lezárására meg kellett szervezni az erők együttműködését, hogy a hézagba támadó oroszokkal melyik dandár, milyen erővel fogja felvenni a harcot. Ez jellemzően amúgy drónokkal történt, gyorsan bevethető gépesített lövész tartalékok úgy tűnik, hogy nem álltak rendelkezésre, legfeljebb a 31.gl.dd-nél a katlanon kívül. Továbbá meg kellett egyezni, hogy a tüzérséggel hogyan zárják le a hézagokat, és ezt nem csupán térben, hanem időben is el kellett osztani. Ugyanis simán elképzelhető, hogy a művelet egyes időszakaiban az egyik dandár át kellett, hogy vegye a hézag lezárásnak feladatait a másiktól.

Ha már idő, nagy valószínűséggel július 3-án éjjel és 4-én hajnalban lázas tervezőmunka folyt az érintett dandárok törzseiben és a koordináció kérdéseire is választ találtak. Nagy valószínűséggel már 3-én 23:59 körül megkapták a dandárok alárendelt alegységei a dandárok WARNO-it. 4-én kora reggel pedig megkapták a dandár FRAGO-ját, és nagy valószínűséggel a „T-időt” július 5-én kora hajnalra tűzték ki. A kedves olvasónak bizonyára feltűnt, hogy nem igazán van az időrendben alkalom a pihenésre. Ez így is van, egy ilyen feszült helyzetben teljesen normális, hogy a parancsnokok és törzstisztek 36 órát ébren vannak és csak a művelet kezdete előtt alszanak 1-2 órát.

A végleges terv – sok minden más mellett- - valószínűleg az alábbi műveleti elgondolást (CONOP = Concept of operations) tartalmazta:

1. fázis: a 141.gl.dd. T-időben megkezdi a hátra mozgást és 5-én napnyugtára eléri PL BEAR-t. Megszakítja a harcérintkezést a tőle délre lévő oroszokkal, amihez a saját tüzérségét és drónjait alkalmazza. Azonban a saját szárnyaira helyezi a fő erőit (főleg a drónokat és a gyalogságot), hogy visszatartsák az esetleges orosz támadást, amely a felismert elszakadási kísérletet hivatott megakadályozni. Ez idő alatt a 31.gl.dd. drón csoportjai támadás alá vonják az oroszokat Voszkreszenykában és attól délre (NAI 1) pedig megpróbálják az utánpótlást ill. az esetleges erősítést akadályozni. Ez alatt az 5.gl.dd. főerőkifejtésének iránya a Piddubnye körüli orosz hídfő (NAI 2) és a Mokri Jali folyó Komar és Fedorivka között (NAI 3).

2. fázis: a 141. gl.dd. 5-én napnyugtára elérte PL BEAR-t, de nem áll meg, hanem az éj leplét kihasználva tovább mozog észak felé és 6-án napkeltére eléri a PL CAT-t az 1. fázisban leírt módszerekhez hasonlóan. Az éj leple egyre kevésbé jelent valódi rejtést a hőkamerával felszerelt drónok korában, azonban még mindig jóval kevesebb ilyen drón áll rendelkezésre (főleg inkább csak felderítő feladatra), így a sikeres hátra mozgás esélye nagyobb, mint nappal, jó látási viszonyok között.

3. fázis: a 141.gl.dd. 6-án egy rövid pihenőt követően tovább halad észak felé és napnyugtára eléri a PL DINO-t, és ezzel lényegében kivonta magát a katlanból, azaz elérte az elvárt végállapotot (Desired end-state).

Koordináció:

• a 141. gl.dd. fő harctevékenység iránya É-D tengely, mégis a fő erőit a két szárnyára (K-Ny) kellett, hogy összpontosítsa. Ennek az oka, hogy világosan látható volt az orosz szándékból, hogy elsősorban a zsák száját akarják elzárni, nem pedig arcból kitolni onnan a 141-est.

• ahogy a 141.gl.dd. mozgásával a fázisok is változtak úgy kellett északabbra csúsztatni a dandárok közötti sávhatárt. Ennek két fontos célja van: elkerülni, hogy fölöslegesen sok erő koncentrálódjon egy területre, valamint elkerülni a baráti tüzet. Emiatt valószínűleg a fázisok közötti határ nagyon pontosan időhöz és elért terepszakaszhoz volt kötve. Ami viszont ugyanilyen fontos, hogy a fázisok közötti váltást rugalmasan kellett kezelni, hogy ha az eredeti időrendhez képest eltérés van, akkor se boruljon fel a koordináció. Ez utóbbinak a módja a három dandár közötti közvetlen koordináció jellemzően rádión, vagy az esetleg már meglévő DELTA rendszeren keresztül. De léteznek egyszerűbb módjai is: egy figyelőt ráállítanak, hogy nézzen erősen egy adott terület felé, ha ott saját erőket lát felbukkanni, akkor szóljon.

Az ukrán műveleti elgondolás feltételezett vázlata

Egyetlen egy terv sem éli túl megvalósulásának kezdetét

A kiadott parancs megvalósításához T-időben hozzá is láttak. Az első fázis meglepően jól is haladt, a 141.gl.dd. erői 5-én elérték PL BEAR-t. A terveknek megfelelően tovább haladtak PL CAT irányába, és úgy tűnik, hogy 6-án el is érték azt. Itt azonban váratlanul megállt a folyamat, PL CAT mentén a 141.gl.dd. erői egészen július 9-ig állásban voltak.

Július 9-én tudtak csak az oroszok akkora erőt kifejteni, amely összébb szorította a katlant, jóllehet ekkor már nem is igazán beszélhetünk katlanról. Azonban úgy tűnik, hogy a helyszínen lévő parancsnokok nálam jobban ismerték a helyzetet, ami azért nem váratlan. A 141.gl.dd. és az 5. gl.dd. az újonnan elért vonalon július 9 és 15 között egy hétig harcoltak és csak lassan engedtek az orosz nyomásnak.

Egyértelműen megállapítható tehát, hogy a 141.gl.dd-t nem vonták ki teljesen a katlanból, csupán egy kevésbé kitett vonalra vették vissza az ukránok az arcvonalat, amelyet csak lépésről-lépésre, az orosz nyomásnak engedve egyenesítettek ki 16-ára.

Ennek több oka is lehet:

• az ukrán hadászati vezetés nem szeret feladni területeket, még akkor sem, ha kéne. Így egy kompromisszumos megoldás született, miszerint vonják ki a 141.gl.dd-t, de csak addig vonalig (PL CAT), ahol már nem fenyegeti a közvetlen bekerítés, azt követően pedig az orosz nyomásra reagálva mozogjon csak hátrafelé. Véleményem szerint ez egy közepesen rossz megoldás, hiszen a közvetlen veszélyt elhárították, viszont nem tudtak elegendő erőt felszabadítani ahhoz, hogy pihentesék az embereiket és esetlegesen tartalékot képezzenek helyi ellenlökésekhez.

• A másik lehetőség, hogy a 20. hadtest és a másik két dandár parancsnoka önhatalmúlag döntött úgy, hogy megszüntetik a kritikus helyzetet, élve azzal a katonai bölcsességgel, miszerint jobb ilyenkor utólag elnézést kérni, mint előre engedélyt. Amennyiben így történt, akkor a hadászati vezetés (vagy az OTU East) parancsot adott a hátra mozgás megállítására, de azt csak akkor szüntették be, amikor a közvetlen veszélyt elhárították.

Az események vázlata

Akármi is az igazság a lényeg, hogy csodák nincsenek. Amennyiben egy katonai szervezet a megfelelő szervezeti elemekkel rendelkezik és nagyjából azt csinálja mindenki, amit kell, elkerülhetőek a nagyobb tragédiák. A front teljes hosszában még számtalan hasonló katlan-szerű helyzet van. A közeljövőben meglátjuk, hogy a most leírt eset csak egy egyszeri kivétel volt-e. Hamarosan kiderül, hogy az ukrán hadműveleti szintű vezetési rendszer csak egy elromlott óra, ami napjában kétszer pontos időt mutat vagy valódi változást láthattunk, ami tényleg közel van ahhoz, hogy „csodafegyvernek” tekinthessük. Én őszintén bízom az utóbbiban.

Mivel ez a cikk hosszúra nyúlt a valóban fontos dolgok nagyobbik fele, az ukrán drón haderőnem fejlődése egy másik cikk témája lesz.