Döntési helyzet Avgyijivkánál (?)

Február 4-től kezdődően egyre több orosz és ukrán forrás is állította, hogy az oroszok sikeresen törtek be Avgyijivka lakott területeire a kokszüzemtől délre a város északi peremén. A „háború köde” elég sűrű, így csak részleges információk alapján lehet megkísérelni összerakni a nagy képet. Ez utóbbi következik most, viszont határozottan ki kell hangsúlyoznom, hogy simán elképzelhető, hogy a publikálást követően új információk kerülnek napvilágra, amik módosíthatják a következtetéseimet.

Az események valószínű leírása

Az oroszok itteni hadműveleti szintű műveleteit az ún. „Déli Haderő Csoport” irányítja. A harcászati szintű műveleteket nagy valószínűséggel az 1231. gl.ezd. (gépesített lövészezred) ill. a 114. gl.dd. (gépesített lövészdandár) kijelölt erői hajtották végre. Fontos megjegyezni, hogy a jelenleg dúló állásharcban a zászlóaljak, de főleg dandárok és hadosztályok adminisztratív és logisztikai funkciót töltenek be csupán. A kis rohamcsoportokkal végrehajtott műveletek tervezését valószínűleg zászlóalj szinten végzik ugyan (főleg, hogy képzett tisztek és altisztek nem nagyon vannak már a századoknál és szakaszoknál), de a manőver mérete miatt a harcvezetés raj/szakasz szinten valósul meg.

Februárba úgy léptünk bele, hogy az oroszok a jól ismert „Carszka Ohota” étteremnél próbálkoztak, utólag kiderült, hogy egy régebbi csővezeték segítségével, rendkívül elmés módon. Itt fontos megjegyeznem, hogy beépített területen vívott harcnál a felszín alatti építmények kontrollálása kulcsfontosságú. Mindennek ismeretében meglepetésként ért, hogy északkeleten, az üzem és a város között az iparivíz-tározókkal, erdővel és tófürdővel nehezített terepen át indítottak újabb támadást.

Arról már február 2-án is érkeztek hírek, hogy az oroszok a tófürdőtől északra lévő észak-déli irányú erdősávok mentén a szokásos módszereikkel lassan, de biztosan törnek előre. Ez a szokásos módszer egy szigorú rendben előre megkomponált tüzérségi és harcjármű toronyfegyverekkel végrehajtott tűzcsapás, majd gyalogsági roham legelöl lévő ukrán állásokig. Természetesen mindez nem ilyen egyszerű, de itt most ennyi is elég. Ezzel egyidőben északon Sztyepove-nél, keleten az autópályánál, délkeleten az étteremnél és délen Szeverne-nél is folyamatosan nyomást helyeztek az ukrán védelemre. Ez egy II. Világháború óta ismert orosz módszer, miszerint egyszerre több helyen nyomást helyeznek a védelemre majd, ahol esélyük van rá, ott megkísérlik az áttörést.

Ezt követően – ismét csak összhangban a II. Világháború óta változatlan alapelvekkel – két dandár sávhatáránál, a rossz látási viszonyokat kihasználva támadást hajtottak végre az üzem és a város találkozásánál, ezáltal szinte derékba kapva az avgyijivkai zsákban védekező erőket. A sávhatárokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy természetesen nyílt forrásból nem elérhető, hogy pontosan hol húzódnak. Csupán az adott alakulatok tevékenységének súlyából, a felelősségi területük valószínűsíthető méretéből és a terep jellemzőiből következtetve húztam be őket (nem véletlenül szaggatott vonallal rajzoltam).

A műveletek valószínű lefolyásának vázlata

A terep, az elért előrehaladás és a harcászati szintű támadó harc törvényszerűségei alapján a támadás az alábbiak szerint történhetett. A „FLET 02FEB” (Forward Line of Enemy Troops) szaggatott piros vonalat elérve az oroszok úgy értékelték, hogy helyi jelentőségű betörést értek el. Ezt követően úgy döntöttek, hogy egy összesen egy század erejű csoportosítást vonnak össze a betörés kimélyítéséhez. Egy század erejű, de nem egy „rendes” századról van szó és nem is egy lépcsőben vetették be. Nagy valószínűséggel továbbra is gyalogos rohamcsoportokkal operáltak, amelyeknek a nagyobb tempójú mozgatásához alkalmazhattak BMP-ket, ill. a tűztámogatásukhoz harckocsikat és a BMP-k tüzét.

A tény, hogy egy nap alatt ekkora betörést tudtak elérni, két körülmény együtt állását feltételezi:

1. az ukrán felderítési képességek (főleg drónok) akadályoztatva voltak, valószínűleg a rossz időjárás miatt;

2. az oroszok sikeresen hangolták össze a tüzet és a manővert, mégpedig zászlóalj szinten (igen, század támadott, de a koordinációt zászlóalj szinten kell szervezni).

Ennek következtében a tótól keletre védekező ukrán szakaszt legyőzték és sikeresen törtek előre valószínűleg a Donyecka utcáig. Ezáltal veszélyesen megközelítve az egyik fontos ellátó útvonalként (MSR = Main Supply Route) használt Indusztrialnij sugárutat.

A veszélyt észlelve, az ukránok természetesen ellentámadást szerveztek. Az ukránok meglepődését jelzi, hogy az eddigi hírek szerint az orosz betörés és a sikeres ukrán ellentámadás között is kicsivel több, mint 12 óra telt el (de ez lehet, hogy csak a hírek érkezésének sorrendje miatt tűnik így). Mivel tartalékok nélkül a parancsnok a kifejlődő katasztrófa tehetetlen szemlélője, az ukránok riasztották a tartalékban lévő gépesített lövész erőket és több irányból támadták meg az oroszokat.

A terepből kiindulva, nagy valószínűséggel a vasúti híd felől tűzzel fogták le az oroszokat és jobbról átkarolva, a vasúton át a manőverezést könnyebbé tevő, ritkábban beépített víkend házas terepszakaszon hajtották végre a fő csapást (kék szaggatott nyíl „CATK” felirattal). Mindezt nagy valószínűséggel a 116. gl.dd. tartaléka, amelyet a kokszüzemből vontak előre. Eközben a városközpont felől a 110. gl.dd. is bevetette a tartalékát, bár mivel nekik „volt elég más dolguk is”, valamint a terep is nehezebb, ezért nagy valószínűséggel onnan csak kiegészítő csapást hajtottak végre.

Következtetések

A tény, hogy az oroszok ilyen gyorsan, ilyen távolságba tudtak előre nyomulni a fent említett két körülmény együtt állásának köszönhető. Természetesen az eddig meglévő körülmények (tüzérségi fölény, elérhető, és a feladathoz mérten közepesen szarul kiképzett emberanyag) fennállása mellett. Amennyiben az ukránok nem tudják legkésőbb február 7. estére felszámolni a betörést és visszavetni az oroszokat a február 5-i állásaikba (bár jobb lenne a február 2-i állásokba), akkor el kell gondolkozni Avgyijivka kiürítésén.

Akárcsak Bahmutnál, itt is addig éri meg védekezni a kedvezőtlen harcászati helyzet ellenére is, amíg jelentősen több veszteséget tudnak okozni az oroszoknak, mint amennyit elszenvednek. Továbbá addig, amíg olyan orosz erőket kötnek le, amelyek máshol több bajt okoznának. Természetesen az ukrán hadműveleti és hadászati szintű parancsnokok ezt jobban meg tudják ítélni, de a jelenlegi információkból, a jelenlegi helyzetemből ítélve úgy érzem, hogy Avgyijivkánál hamarosan döntési ponthoz érkeznek az ukránok.