Harcászati szintű orosz áttörés Novopavlivka irányába
2025-ben a Donbaszban az oroszok pár nagyobb sikert már elkönyvelhettek. Ilyen volt a Velika novoszilkai győzelem és az Ulakli katlancsata. Azonban a hadműveleti céljaikhoz (Pokrovszk, Csasziv Jar) nem kerültek közelebb. Ennek több oka is van, de a legjellemzőbb a beérkező ukrán erősítések, az egyre erősödő ukrán tüzérségi- és dróntevékenység ill. azon szerencsés helyzet, hogy mind a három fontos orosz hadműveleti irányban (Csasziv Jar, Pokrovszk, Toreck) a logisztikát nehéz terepen kell megoldani. Látszólag tehát az ukránok megszilárdítottak a Donabszban az állásaikat, sőt egyes orosz források szerint komoly ellentámadásokra is készültek. Azonban az oroszok – mint eddig mindig – azt a módszert erőltették, ami működik. Felderítették az ukrán védelem gyenge pontjait, jól álcázták az erőiket és meglepetésszerűen támadást indítottak.
Hogy a kedves olvasó el tudja helyezni magát a térképen, a Donbasz közepének a déli részén járunk, pontosan a pokrovszki és andrijivkai hadműveleti főcsapás irányok között. Óóó… hogy az oroszok megint a súlypontáthelyezéses támadási módszerüket alkalmazták, csak ezúttal nem harcászati, hanem hadműveleti szinten.
Az előkészítő műveletek
A kérdéses terepszakasz északi peremén az ukrán 38. tengerészgyalogos dandár (tgy.dd.) volt védelemben, déli szomszédja (akiket később az orosz főcsapás ért) a sokat szenvedett 72. Gépesített Lövészdandár (gl.dd.) volt. A 72.gl.dd. erősítésként megkapta a 91. Páncéltörő Osztályt is. Ez utóbbi alegység a 153. gl.dd. szervezetszerű alárendeltje, amelyet ideiglenesen rendeltek a 72.gl.dd. megerősítésére. Újabb rossz gyakorlat… A kérdéses terepszakasz déli szárnyán pedig az ukrán 35. tgy.dd. volt védelemben Zaporizzsija falu körül.
Velük szemben az orosz 90. Gárda Harckocsihadosztály volt felelős a támadó műveletek összehangolásáért. A 90. g.hk.ho. alárendeltségében a 80. Harckocsiezred (hk.ezd.) adta a páncélos erőt és két gépesített lövészdandár (a 228. és az 1435.) a gyalogsági rohamcsoportokat.
A bajok március 22-én kezdőtek, amikor Nagyivka falunál beletámadtak az ukrán váltásba. Ezt követően még aznap az ismert peremvonal mögött 2km-rel lévő orosz harckocsit ért dróncsapás. Ez önmagában súlyos probléma. Ez azt jelenti, hogy legalább egy orosz harckocsi kijutott az itt védekező ukrán erők első lépcsős századtámpontja mélységébe, azaz harcászati szintű áttörést valósított meg.
Ezt követően viszont egy hét csönd volt Nagyijivkánál, az oroszok áthelyezték a műveletek súlypontját Szribnye, Zaporizzsija és Preobrazsenka falvak tengelyére (tehát ez előző támadás befolyásolási területe peremére). Itt a beépített területre támaszkodva azonban az ukrán 35. tgy.dd. sikeresen tartotta az állásait.
A döntő művelet
A harcászati döntő műveletet a gyalogsági rohamcsoportok (és ebben a háborúban meglepő módon) homogén harckocsialegységek hajtották végre. Március 22-27 között egy héten az oroszok nem hajtottak végre a szokásosnál hevesebb heves tűzelőkészítést, ami szintén hozzájárult a meglepetés erejének fokozásához.
Március 28-án aztán az oroszok két tengelyen indították meg a harcászati döntő műveletet. Északon az egy héttel korábban elfoglalt Nagyijivka felől a Kotlarivka-tól délre kb. 1km-re lévő fojtópont (OBJ KILO) felé, míg délen Preobrazsenka falu ill. szintén OBJ KILO felé.
Az oroszok folyamatos dróncsapásokat kaptak, az északi tengely főleg az 59.gl.dd-tól, míg a déli tengely Magyar Madaraitól. A probléma nem is ezzel van. Az igazi gond az, hogy a 3-5km mélyen előretörő orosz gépesített kötelékek nem ütköztek semmilyen értékelhető szárazföldi ellenállásba. Nem kellett megrohamozniuk harcárkokat, nem futottak bele lesállásba és nem találkoztak ukrán tartalékokkal végrehajtott ellenlökéssel sem. Ennek két oka lehet:
az oroszok megpróbáltak úgy harcolni ahogy az a háború előtt „volt divat” és megpróbálták megkerülni az ukrán rajállásokat.
Nem volt előttük értelmezhető ukrán védelem.
Egyelőre nem tudjuk, hogy milyen sikereket értek el az orosz gépesített lövész és harckocsi alegységek, hiszen egyelőre csak annyit tudunk, hogy összesen legalább egy század erőt vettek be. A következő 24 órában kiderül, hogy mi az igazság, de élek a gyanúperrel, hogy a 2. lehetőség lesz sajnos a valóság.
Pár epés megjegyzés összegzés helyett
Mily meglepő… az oroszok hadműveleti szintű felderítési adatai és az erők elhelyezkedésének geometriája alapján pont ez a Szribnye – Nagyivka vonal jött ki, mint ideális támadási sáv. És az ukránok pont ide tették a még mindig romokban heverő 72. gl.dd-t. Hát csak gratulálni tudok az ukrán hadászati szintű parancsnokoknak, de tényleg…
Az ukrán haderő ugyan elkezdett hadtesteket szervezni, de úgy tűnik ezen a frontszakaszon ez még nem valósult meg. Az ukránoknak 03.31. és 04.01. áll rendelkezésükre, hogy stabilizálják a helyzetet, különben az oroszok betörnek Dnyipropetrovszk régióba, de ami még nagyobb baj, hogy a frissen stabilizált pokrovszki és andrijivkai szektorok oldala is veszélybe kerülhet, az orosz műveletek szokásos tempójából kiindulva, leghamarabb valamikor 2025. nyár elejére.
Érdekes ez a harcászati áttörés legalább egy harckocsival. A 2. vh-ban a németek egész áttört szovjet harckocsizászlóaljakat számoltak fel még a tüzérségi állások vonala előtt, szinte naponta, egy-két rohamlövegszakasszal vagy üteggel és őket kísérő gránátosokkal.
Laikusként keresztkérdezném, hogy mit jelent pontosabban kifejtve
"az oroszok megpróbáltak úgy harcolni ahogy az a háború előtt „volt divat” és megpróbálták megkerülni az ukrán rajállásokat."
Nekem anno (sorozott honvédként) azt magyarázták, hogy sose szembetámadjak, hanem próbáljam megkerülni az ellenség állásait. Logikus volt.
A beidézett mondat szerint viszont mintha az oroszok harcászata mostanában arra alapulna, hogy ne megkerüljék, hanem szembetámadják az ukrán rajállásokat.