Mi értelme átkelni a Dnyeperen?

Ebben az írásban egy hosszabb távú, sokszoros következtetésre épülő gondolatsort olvashatnak, ahol a címben feltett kérdésre keresem a választ a terep, a rendelkezésre álló erők és azok harceljárásai alapján.

Először is szögezzük le a tényeket, amelyekből ki tudunk indulni. A Nova Kahovkai gát felrobbantása után is a Dnyeper jelentős folyami akadályt jelent bármilyen vízállásnál. Emiatt azon nagyobb erőket csak hídon vagy pontonhídon lehet átjuttatni.

A felhasznált források (ez, ez és ez) szerint nagyjából egyenlő nagyságú erők tartózkodnak jelenleg a folyó két oldalán, talán enyhe ukrán létszámfölény kimutatható, de ez se biztos. A saját készítésű térképvázlatra csak a folyó K-i oldalán lévő erők közül is csak a fontosabbakat rajzoltam be. Az erők létszáma változhat, továbbá koránt sem biztos, hogy az információim tökéletesek. Viszont ebben az esetben nagy szerencse, hogy ezen a konkrét területen a terep legalább olyan nagy befolyásoló erővel bír egy esetleges katonai művelet sikerére, mint a bevetett erők. A tények után a következőkben megvizsgáljuk, hogy mit is érhetnek el a felek a terep függvényében.

Talán az mostanra mindenkinek világossá vált, hogy a motorcsónakokon átkelő ukrán gyalogos kisalegységek nem egy hadászati méretű döntő művelet közvetlen előőrsei. Akkor mégis mire jók ezek a műveletek?

1. Kiinduló bázisul (nem, nem járőrbázis, az teljesen mást jelent) szolgálhatnak felderítő járőröknek, előretolt tüzér figyelőknek, rádiófelderítő alegységeknek, drónos csapatoknak.

2. Jelentős számú orosz erőt kötnek le.

3. Biztosíthatják további erők átkelését, amelyekkel tovább szélesíthetik a hídfőt.

Ennél a pontnál álljunk meg egy pillanatra. A folyón nem elég átjuttatni a katonákat, ha ott tartós jelenlétet szeretnének, akkor el is kell tudni látni őket, valamint az esetleges sebesültek kiürítéséről is gondoskodni kell. Ezt motoros gumicsónakokkal tudják jelenleg megoldani, amelyekkel legfeljebb egy század folyamatos harctevékenységét lehet támogatni, de azt is éppen csak.

Ha az ukránok szeretnének döntő támadást indítani, ez alatt azt értem, hogy komolyan fenyegetni a Krímbe vezető utakat (OBJ E, F és G), ahhoz először összefüggő hídfőt kell kialakítani a Pojma – Kozacsi Laheri – Krimkij vonalon. Az egész feltételezett műveleti területet uralják az Oleskij Sands Nemzeti Park homokdűnéi. Ezeken ugyan át lehet vágni terepjárókkal vagy lánctalpasokkal, de körülményes, valamint fedezék sincs túl sok. Éppen ezért, ha döntő művelet a cél, akkor a két berajzolt mozgási folyosó használata a célszerű. Persze napjaink harcmezőjén kérdéses, hogy megvalósítható-e egy dandár (délen) vagy akár egy hadosztály (északon) méretű manőver. Szerintem nem, és ennek ebben az esetben nem csak a már sokszor megénekelt szenzorokkal túltelített harcmező az oka.

Ugyanis a hídfő létrehozásához először is el kell foglalni OBJ A-t és B-t, ezáltal elszigetelve egy jelentős sávot a K-i parton. Ehhez egyenként legalább egy zászlóaljra lesz szükség, amelynek a logisztikáját ebben a konkrét helyzetben nem lehet hatékonyan megszervezni pontonhíd nélkül. A pontonhidak (hiszen egy híd nem híd ebben az esetben) minden bizonnyal vonzani fogják az orosz tüzérség és légierő csapásait. Ezek kivédéséhez számos ukrán tüzérdandár, légvédelmi rakéta- és tüzér üteg szükséges. Az ukránok számára jó hír, hogy a jelenlegi eszközeikkel az orosz légierőt valószínűleg el tudják zavarni a térségből, valamint a tüzérségi párbajokat is jó eséllyel meg tudnák nyerni. A rossz hír, hogy egy megsemmisített tüzérosztály nem fogja az oroszokat eltántorítani attól, hogy még kettőt ne küldjenek oda helyette. További rossz hír, hogy az oroszok valószínűleg megpróbálják szaturálni az ukrán légvédelmet öngyilkos drónokkal, robotrepülőgépekkel, így a pontonhidak élettartama erősen korlátos. Az ukránokon segíthetnek a 2024. közepén esetlegesen beérkező F-16-osok, de persze ezek bevetésének lehetősége, főleg az orosz csapatlégvédelem jelenlétében nem garancia a sikerre. Véleményem szerint ebben a konkrét műveletben, ha csak nem sikerül az orosz légvédelmet lefogni egészen a Perekopi-földszorosig, akkor nem oszt nem szoroz az F-16-osok jelenléte. Ha sikerül, akkor viszont a légi fölény hihetetlen előnyt biztosít.

Ha OBJ A és B szilárdan az ukránok kezén van, valamint a pontonhidakat is sikerül folyamatosan üzemeltetni, akkor lehet csak szó arról, hogy OBJ C-t is birtokba veszik vagy egy újabb átkeléssel, vagy a két hídfőből kiinduló csapással. Ehhez azonban már legalább két ukrán lövészdandár jelenlétére szükség van a K-i parton. Ennek az erőnek (5-10000 ember, haditechnikával) a folyamatos ellátása egy támadás alatt lévő folyón keresztül kolosszális feladat, amelyet szerintem (!) az ukrán haderő jelenleg nem lenne képes megoldani, mivel nem lenne képes tartósan ilyen keresztmetszetű átkelőket üzemeltetni.

És csak ezt követően kerülne sor a hídfőből való kitöréshez elegendő erő átszállítására a K-i partra, amely újabb négy dandárt jelent, ha a déli irányba mérnek csapást. Azonban, ha észak felé támadnának, akkor inkább hat dandár lesz az a négy. Ebben az esetben az ukrán siker kulcsa (a sikeres légvédelem és tüzérségi fölény mellett) a sebesség. Ha sikerül kibillenteni az orosz védelmet az egyensúlyából és gyorsan előre törni OBJ E vagy F és G felé, csak akkor lehetne megakadályozni az oroszokat abban, hogy a terepet műszakilag berendezzék úgy, mint ahogy Zaporizzsija megyében tették. Nem is beszélve arról, hogy a mozgási folyosókat számos lakott terület szűkíti be, amelyek ideálisak a védelem számára.

Mint látható, ez a forgatókönyv igen sok esetlegességet és nehezen megvalósítható körülményt tartalmaz, így szerintem, jó eséllyel nem fog megtörténni. Akkor mégis mi a válasz a címben feltett kérdésre.

Saját véleményem az, hogy a folyamatosan lebegtetett nagyobb méretű átkeléssel erőket lehet elvonni a többi frontszakaszról. Ez persze csak abban az esetben igaz, ha az ukránok több orosz erőt tudnak elvonni, mint amennyit őt küldtek erre a szakaszra. Ennek az állításomnak viszont ellentmond az, hogy a nyílt források szerint legalább 3 tengerészgyalogos dandárt és 3 területvédelmi dandárt csoportosítottak az ukránok a Dnyeper Ny-i partjához a megfelelő harci támogató és harci kiszolgáló támogató elemekkel együtt. Orosz oldalon is 4-5 lövész- ill. 2-3 tengerészgyalogos és VDV dandár jelenlétéről szólnak a hírek.

Szóval összességében nehéz megállapítani, hogy a harcászati szintű zavarkeltésen túl mi értelme van átkelni a Dnyeper folyón. A gyors hadászati méretű csapáshoz jelenleg nincs meg az ereje az ukránoknak, magukénál sokkal nagyobb erőket pedig nem tudnak lekötni.

Ha mégis a döntést keresnék az ukránok, akkor a legvalószínűbb kedvező ukrán cselekvési változat valahogy így nézne ki:

1. szilárdan megtartani OBJ A-t és B-t.

2. 12 órán belül elfoglalni OBJ C-t, majd megkezdeni a fő csapást mérő hadosztály átszállítását a folyón.

3. eközben az átkelőhelyet támadó orosz légierőt megtizedelni (légvédelemmel), az orosz tüzérséget pedig saját tüzérséggel és légierővel elpusztítani.

4. OBJ A és B elfoglalása után legkésőbb 36 órával a fő csapást mérő hadosztály első dandárjával csapást mérni a déli mozgási folyosón, majd biztosítani a további 2 dandár harcba vetését OBJ E irányába.

Minden ennél lassabb vagy kisebb erejű támadás a folyón át csak az ukrán erők (és ami még fontosabb, emberéletek) elpocsékolásával járna. Továbbá mint mondtam, ehhez számos jelenleg hiányzó feltétel szükséges, így erősen meglepődnék, ha a következő 4-6 hónapban századnál nagyobb méretű ukrán erőt látnánk egyben bevetve a Dnyeper K-i oldalán. Persze simán lehet az is, hogy tévedek.