Miért így védekeznek az oroszok? 1. rész

Bevezetés

Jóval az ukrán ellentámadás megindulása előtt intenzív érdeklődés övezte az orosz erődítési munkálatokat. Ezek – úgy tűnik – főleg a megszállt Zaporizzsijai régiót, ill. a Krím-félsziget megközelítési útvonalait hivatottak megvédeni. 2023 tavaszán és kora nyarán a médiát az töltötte ki, hogy az orosz védelmi vonalak egyre kiterjedtebbek, félelmetes „sárkányfogakból” állnak, majd megjelentek a kevésbé szenzációhajhász anyagok is, amelyek már a védelmi vonalak részletes felépítéséről, az egyes erődítési elemek egymáshoz való viszonyáról szóltak.

Jómagam, belső/munkahelyi fórumokon többször is hangoztattam, hogy a védelmi vonalak megléte az csak egy dolog, valamint a nyílt forrásból elérhető légifelvételek alapján úgymond, ez „semmi extra”, a tankönyvi védelmi erődítési elemek csupán elégséges szintű megvalósítása. Ezeken a fórumokon javarészt egyet értettünk abban, hogy legalább ennyire fontos, hogy milyen minőségű állomány szállja meg ezeket a védelmi vonalakat, továbbá, hogy ez az állomány (bakától a tábornokig) milyen minőségben tudja végrehajtani a védelmi harc sikeréhez elengedhetetlen feladatokat. Ebben az írásban arra vállalkoztam, hogy a védelmi harc alapvetéseinek tisztázása után világos képet adjak arról, hogy miért úgy harcolnak az oroszok, ahogy azt látjuk tőlük. Ezt követően megpróbálom levonni a számunkra az esetlegesen már levonható következtetéseket. Fontos megjegyezni, hogy a megjelenéskor még folyó műveletről van szó, így ez a vizsgálat szükségszerűen pontatlan és az alaposabb elvégzése, sokkal több erőforrással, feltétlenül szükséges a harcok lezárultát követően.

Mivel az anyag a vártnál sokkal hosszabb lett, ezért két részben kerül fel. Az első részben a védelem alapvetéseivel foglalkozom, hogy a második részben a konkrétumokat már a megfelelő keretbe lehessen helyezni.

1. A védelmi harcról, amit tudni véltünk – röviden

Hagyományos háborúban az összhaderőnemi műveletek keretében végrehajtott védelmi harc megvívásával kapcsolatos elgondolások nem különböznek jelentősen akár amerikai, akár orosz szabályzatot veszünk alapul. Megkockáztatom, hogy multidomain konfliktus esetén sem, hiszen „csupán” a védelmi harcot vívó erőket éri több irányból több behatás, amelyre természetesen fel kell készülni. A védelmi harc hagyományos háború esetén ugyanis alapjaiban nem változott mióta a homo sapiens szervezetten öli egymást. Ugyanis:

A védelem egy ideiglenes, önként vállalt, vagy kikényszerített harctevékenységi forma, amelynek az elsődleges célja egy adott terület megtartása. További céljai lehetnek: a támadó ellenség erőinek kifárasztása, veszteségokozás, időnyerés a saját céljainkhoz, kezdeményezés visszaszerzése, saját erők felszabadítása más feladatokra. Ezek a célok pedig napjainkban is hasonló tevékenységeket igényelnek legyen az adott haderő bármelyik hadikultúra vagy világrend tagja. A védelem univerzalitását jól összefoglalta az egyik katonám 2017-ben, aki egy meleg nyári napon egy fárasztó kiképzési nap után a következőt mondta lihegve: „Főnök! Ez az egész őrület most komolyan arról szól, hogy a helyiekkel verekszünk egy átkozott dombért!?”

Jelenleg az oroszok egyértelműen avégett vívják védelmi harcukat, hogy az illegálisan megszállt területeket megtarthassák, kifárasszák az ukrán haderőt, a lakosságot, az államot és a nyugati támogatókat. Ehhez, a „nagy könyv” szerint az alábbi rendszert kell üzemeltetniük.

1.1. A fedező-biztosító öv

A támadó ellenséghez legközelebb a védelemnek az ún. fedező-biztosító öve található. Ennek a legelején felderítő erők végzik a dolgukat (figyelés, járőrözés, felderítés a technikai eszközeikkel) napjainkban pedig a szenzorok egyes csoportjait is ide telepíthetik (ez utóbbi az adott szenzor értékétől és a felderítési képességeitől függ), amelyeket általában legfeljebb egy rajnyi közelbiztosító erő véd. Napjaink hadviselésének eredményeképp kialakulhat egy szenzorokból álló lánc, ahogy azt 2022-ben megfogalmaztam. Ezeknek az elöl lévő felderítő lépcsőt alkotó erőknek a vonala a saját erők első vonala (Forward Line of Own Troops = FLOT). Ezelőtt a vonal előtt nincsenek erői a védőknek, manapság viszont a drónokkal ezen túlra is berepülnek természetesen.

A felderítő erők lánca mögött, de még a fedező-biztosító övben találhatók az előőrsök és előretolt állások. Ezeknek az erőknek (méretük jellemzően a szakasztól a zászlóaljig terjed) a feladata a támadó (tehát valószínűleg túlerőben lévő) ellenség élen haladó erőinek (éljárőr szakasz, elővéd század, előrevetett osztag) a lassítása. Mindezt elérhetik úgy, hogy a lehető legnagyobb távolságból tüzet nyitnak a támadóra, ezzel veszteséget okozva nekik, valamint arra kényszerítve, hogy a támadó menetalakzatból harcalakzatba bontakozzon szét, majd harcba vesse erőit az előőrsök ellen. Mindez azontúl, hogy veszteséget okoz a támadónak, jelentősen lassítja is (a vegyes oszlop harcszerű menetének átlagos sebessége 30km/h, míg a roham átlagsebessége 1km/h, nem beszélve arról, hogy a harcbavetést az első sokk után meg is kell szervezni, ami szintén elvesz jónéhány percet), továbbá esetleg a védőnek kedvező irányba tudja a támadót terelni.

Mivel a támadó túlerőben van, ezért az előőrsöknek az első csapás után célszerű visszavonulniuk, jellemzően a peremvonal első lépcsői mögé és ott a tartalék szerepét veszik át általában. Ebben az időszakban, a támadó esetleges megtorpanásait kihasználva a védő a szenzoraira támaszkodva, az esetlegesen összetorlódó támadókra hatásos tüzérségi tűzcsapásokat mérhet, valamint a légierejét is alkalmazhatja, bár fő szabály szerint, jellemzően a támadónak legalább helyi légi fölényt sikerül kivívnia. A fedező-biztosító övben tevékenykedő védőknek túlerejű ellenséggel szemben kell felfedniük az állásaikat, és jellemzően a saját erejükre kell támaszkodniuk, miközben elszakadnak az ekkor már erőit harcba vető támadótól. Ezt követően a saját peremvonal előtt lévő műszaki zárrendszeren keresztül kell elérniük a kijelölt gyülekezési körletüket. Ez a feladat rendkívül nehéz, magas morált, stabil vezetési rendszert követel és jól képzett egyénekből álló jól összekovácsolt alegységekkel lehet a siker esélyével végrehajtani mindezt.

A fedező-biztosító öv a tereptől, az adott terület fontosságától, a védelem előkészítettségétől és a védő rendelkezésére álló erőktől függően 1-20km mély lehet. Miután a támadó átküzdötte magát a fedező-biztosító övön, megérkezik a védelem peremvonalának (Forward Edge of Battle Area = FEBA) előterébe.

1.2. Harc a peremvonalban

A peremvonal a fővédőöv élét jelző képzeletbeli vonal, amely mögött 4-10km mélységben első és második lépcsőben védő zászlóaljak védőkörletei találhatók. Az itt lévő erőknek a célja az ellenség megállítása a saját- és megerősítő erők tüze és a terep műszaki berendezése révén. A támadó először nem is a védő erőivel, hanem a műszaki zárrendszerével találkozik. Ezek jellemzően robbanó- és nem robbanó műszaki akadályok kombinációinak, akár több száz méter mély sávjából állnak.

Ezeket azonban nem homogén módon, egyenlően helyezik el, és ennek több oka is van. Mint azt az előzőekben olvashattuk, az előőrsöknek nyitva kell hagyni átjárókat, hogy vissza tudjanak vonulni a feladatuk elvégzése után. Ezek az átjárók alkalmasak lehetnek arra is, hogy a támadót becsatornázzák egy olyan terepszakaszra, ahol a védők tűzfegyverei kedvező helyzetből tudják őket pusztítani, míg a támadó erői szétforgácsolódnak, az alakzatukat a terep miatt muszáj megbontaniuk.

Továbbá az adott megvédendő terület fontossága, a rendelkezésre álló idő és egyéb erőforrások jelentősen befolyásolják a műszaki zárrendszer mélységét és összetettségét. A védő az igazán veszélyes irányokba és a fontos terepszakaszok elé jellemzően több műszaki akadályt telepít, míg a könnyen védhető, és/vagy kevésbé fontos területekre kevesebbet. A terep is befolyásolja a műszaki akadályokat, hiszen azok működési mechanizmusaira eltérően hat, ha egy szántóföldön, mocsárban, erdőben vagy ipari területen alkalmazzák őket. Mindezt az adott területért felelős parancsnok és törzse határozza meg a feladat és az erőforrások függvényében.

A támadónak a célja, hogy ezen a műszaki zárrendszeren lehetőleg minél gyorsabban és váratlan helyen jusson át, a védőnek pedig az, hogy a támadót ezeken az akadályokon lelassítsa és súlyos veszteségeket okozzon neki. Ennek megfelelően a műszaki zárakat olyan távolságra telepítik, hogy a peremvonalban lévő erők az összes fegyverükkel hatásosan tudják pusztítani az akadályokkal küszködő támadókat.

A peremvonal maga az első lépcsőben védő (jellemzően) gépesített lövész erők harcárkaiból (és a közvetlenül eléjük telepített, közvetlen lerohanás ellen védő műszaki zárakból) áll. Ezek az árkok fő szabály szerint minden egyes fegyver részére tartalmaznak fő- és tartalék-, valamint kiegészítő tüzelőállást. Továbbá ideális esetben akár több méter vastag földdel fedett ún. mellvéd alatti fedezékek, ill. óvóhelyek találhatók benne. Ezek jelentősége a drónok korában megsokszorozódott.

Azonban a védőknek nem csupán annyi a dolga, hogy a kényelmes árokból céllövészetet játsszon a vele szemben tömött sorokban rohamozó támadóra. Mivel a támadó elvileg túlerőben van, ezért jó eséllyel a védő erőinek egy részét sikerült elpusztítania, de legalábbis lefognia. Amennyiben a védőnek teljes alegységei le vannak fogva, vagy a támadó váratlan helyen tör előre, úgy a védőnek manővert kell végrehajtania. Továbbá a védőnek arra is fel kell készülnie, hogy a védelem első vonalába beékelődött támadót oldalazó tűzzel tudja lőni, ehhez a védelem fő irányára (ún. fő erőkifejtés iránya) nagyjából merőlegesen további állásokat kell előkészíteni. Ha a támadó mindezen átjutott, és betört a harcárkokba, akkor a feladat függvényében közelharc következik, de ekkor már inkább érdemesebb a védőnek a tartalék állásokba visszavonulni.

Annak érdekében, hogy a védelemben lévő erők vezetése stabil legyen, az alegységkötelékeket igyekeznek megtartani, és ennek megfelelően osztják fel felelősségi területekre. A raj (kb 8 fő), egy 70-100m széles rajállást véd, a rajállások között 50-100m széles hézag van. Ezekből áll össze a 3-500m mély és széles szakasztámpont, közöttük 1-300m hézaggal. A szakasztámpontokból áll a századtámpont, amely 1-2km mély és széles, a századtámpontok pedig zászlóalj védőkörleteket alkotnak, amelyek 2-5km mélyek és szélesek. A zászlóalj védőkörlet dandár védősávot alkot, amely 6-15km mély és széles. Fontos megjegyezni, hogy ezek a számok pont a jelenkor robbanásszerű haditechnikai fejlődése miatt változhatnak, valamint azt, hogy a hézagoknak több oka is van. Az első az erőkkel való takarékoskodás, hiszen attól, hogy ott nincsenek katonák, azt a területet tűzzel ill. műszaki zárakkal le lehet zárni, továbbá a másik ok az, hogy ezek olyan területek lehetnek, ahova be lehet csalni a támadót, majd egy előkészített tűzzsákban megsemmisíteni.

Amikor az első lépcsőben védő zászlóalj védőkörleteken átrágta magát a támadó, elvileg a második lépcsőben védő erők műszaki záraival találja szembe magát, majd megütközik a második lépcsőben védő ( az első lépcsőhöz hasonlóan elhelyezett) erőkkel.

A védelem azonban nem csupán álló küzdelem, egy folyamatosan mozgó támadóval szemben, hanem a védőnek is rengeteg manővert kell végrehajtania. Először is, ha a támadó egy területet hatásosan eláraszt tűzzel, akkor az ott lévő erőket (ami maradt belőlük), ki kell vonni és újjá kell szervezni. Továbbá, mint azt említettem, elfordulhat, hogy másik állásokat kell elfoglalni, hogy a mozgó támadót továbbra is hatásosan tudja a védő pusztítani. Emellett a védelembe beékelődő támadó visszaverése, és az eredeti helyzet helyreállítása érdekében ellenlökéseket kell indítani, valamint a már áttört támadás elreteszelésére és az áttörés megállítására a tartalékokkal, és a külön erre kijelölt erőkkel ellencsapást kell indítani.

Ebben a részben eddig jutottunk. A hamarsan érkező második részben a most megismert alapok után megnézzük, hogy mi kell a védelmi harc sikeréhez, hogyan harcolnak az oroszok és mi lehet ennek az oka.