Robotine - Novoprokopivka - Verbove

Harcászati helyzet vázlatos elemzése a terep, a harcászat törvényszerűségei ill. nyílt forrású információk alapján.

Bevezetés

Robotine augusztus 24-én szilárdan az ukránok kezére került. Augusztus 25-én jelentések érkeztek, hogy az ukránok már a következő település (Novoprokopivka) északi szélére is betörtek, majd augusztus 30-án már Verbove irányába is támadtak. Ez egy igen szignifikáns előrehaladást jelent, hiszen – amennyiben a hír igaz – az ukránok az eddigi méterekben mérhető napi előrehaladás helyett fél nap alatt 2 km-t törtek előre, igaz egy szűk, de fontos terepszakaszon. Ebben az írásban ennek a kérdésnek járok utána, ill. megpróbálom az elérhető nyílt információk alapján elemezni a harcászati helyzetet.

Az ukrán támadás első két hónapja

Az oroszok az ún. „Szurovikin-vonalra” támaszkodva próbálják meg álló védelmi harcot folytatva megtartani az elfoglalt területeiket. A tavaszi várakozásokkal és a 2022. szeptemberi teljesítményükkel ellentétben az orosz erők jellemzően nem futamodnak meg. Jómagam azt vártam, hogy az oroszok a saját szabályzataiknak megfelelően fognak harcolni. Azaz: beengedik az ukrán erőket a jól kiépített peremvonal előtt lévő fedező-biztosító övbe, ahol azokat lelassítva, közben veszteséget okozva a tüzérség, és a peremvonalban védő fő erők tüzével együtt elpusztítják. Amennyiben az ukránok ezen mégis képesek áttörni, akkor a második lépcsőben lévő mozgékony páncélos és gépesített lövész tartalékokkal ellenlökést indítanak és visszaszorítják az időközben lelassult és nagy veszteséget szenvedett ukránokat.

Ehelyett az oroszok már a fedező-biztosító öv elején lévő ún. saját csapatok első vonalát (First Line of Own Troops = FLOT) is makacsul védik, onnan jellemzően már túl későn kezdik meg a visszavonulást. Ennek több oka is lehet, de mindegyiket arra tudom visszavezetni, hogy az orosz katonák és parancsnokok nincsenek kellően kiképezve arra, hogy alegység szinten ellenséges tűz alatt végrehajtsák az elszakadás, reteszállások elfoglalása, ellenlökés bonyolult és veszélyes manővereit.

Ezzel szemben az ukránok a támadás kezdetekor elszenvedett veszteségek miatt kénytelenek voltak változtatni a harceljárásaikon. Mivel jól láthatóan nem voltak képesek megóvni a támadó gépesített lövész csapatokat az orosz tüzérségtől és légierőtől, ezért úgy döntöttek, hogy kisebb (legfeljebb század, de inkább szakasz) erejű gyalogos csoportosításokat vetnek be. Ezek révén igyekeztek kihasználni azt a tényt, hogy egy gyalogos szakasz „túl kicsi” ahhoz, hogy komolyabb tüzér erők dolgozzanak rá, tehát védve vannak. Amennyiben mégis tüzel rájuk az orosz tüzérség, akkor elég legfeljebb egy tüzér ütegnek tüzelnie, hogy komolyan megzavarja a fedezéken kívül tartózkodó gyalogság támadását. Viszont ebben az esetben az ukránok hatásos ellenüteg tüzet tudnak lőni precízebb tüzérségüknek köszönhetően, így hatékonyan erodálva az oroszok tüzérég-beli fölényét. Továbbá ez a harcmodor lehetőséget ad arra, hogy az ukrán katonák magasabb minőségű kiképzése és morálja a fasorok, harcárkok, kisebb épületcsoportok területén vívott kisalegységes harc során fölénybe juttassa őket az orosz sorállomány fölött.

Ez természetesen nagy veszteségekkel járó és lassú előrehaladást tesz lehetővé. Ebben a két hónapban láthatóan megerősödtek az ukránok orosz hátországot érő támadásai. Számos csapás érte a logisztikai folytópontokat, tüzérségi lőszerraktárakat és magukat a tüzér alegységeket is. Mindennek a célja a meglepően makacsul védekező oroszokat megfosztani a logisztikai támogatástól, megtörni a tüzérségi fölényüket és elpusztítani az esetlegesen bevetendő tartalékokat. Ennek a sikerét természetesen nyílt forrásból nem lehet megítélni, csupán akkor fogjuk látni, amikor elér egy olyan „átbillenési pontot”, amikor az orosz védőknek már nem lesz elégséges tüzérségi támogatása, valamint nem lesznek gyorsan előrevonható tartalékok. Nyílt forrásból ezt pedig csak akkor fogjuk látni, amikor az ukrán támadás üteme lényegesen felgyorsul.

Robotine és Novoprokopivka

Az írás elején említett események alapján lehet arra is következtetni akár, hogy az előző bekezdésben leírt helyzetet sikerült megközelítenie az ukránoknak. Azonban az elérhető térképek szerint még jelentős orosz erők állnak az ukránok előtt. A hirtelen, kis időre felgyorsult ukrán tempónak oka lehet, hogy Robotine elfoglalása után az oroszok nem akartak a kevesebb, mint 2km-re délre lévő Novoprokopivka előtt még a számukra kedvezőtlen terepen harcolni, így visszavonták az erőiket a településre. Másik ok lehet továbbá, hogy az ukrán nagy távolságú precíziós tűzcsapások sikeresen pusztították az orosz tüzérséget és tartalékokat, így az augusztus 23/24-i ukrán előretörést hirtelen nem volt mivel megállítani, csupán a már kiépített állásokban lévő második lépcsős erőknek Novoprokopivka északi szélén.

Az orosz védelem

Az ún. Szurovikin-vonal erődrendszereinek második vonala ebben a térségben még Novoprokopivka után várja az ukránokat, de kétségkívül az oroszok ezt a falut is Robotine-hez hasonlóan jelentősen megerődítették. Az elérhető információk alapján a faluban a legfeljebb 60%-os harcértékű 70. gépesített lövészezred van állásban (bár a páncolozott eszközeikben elszenvedett jelentős veszteségek miatt gépkocsizónak tüntettem fel), míg augusztus 25/26 krül beérkezett a 7. VDV Hadosztály 108. ezrede is. Bár a harcértéküket szinte lehetetlen pontosan megállapítani, ezek az erők az elmúlt hetek harcaiból jócskán kivették a részüket, így nem túlzás azt állítani, hogy legfeljebb 60%-os aggregált harcértékkel rendelkeznek.

Amennyiben az oroszok folyatják az eddigi védelmi harceljárásaikat, úgy valószínűleg a térképen jelölt helyeken a település szélére és az uralgó magaslatokra támaszkodva építették ki a harcárokrendszereiket. A védők legvalószínűbb cselekvési változata a Novoprokopivka keleti oldalán lévő gerinc, ill. a település szélső házainak fedezékét kihasználva hatásos tűzzel pusztítani az észak felől közelítő ukránokat, majd a beépített terület adottságait kihasználva súlyos veszteségek okozása mellett megállítani őket.

Mivel Novoprokopivka egy dombgerinc legszűkebb pontján van, így az oroszok ellenlökést nagy valószínűséggel csak DK felől indíthatnak, legalábbis ott a legideálisabb a terep a gépesített erők előrevonására és szétbontakoztatására, a DNY-i irány nagyon ki van téve az immáron ukránok kezében lévő Ny-K irányú gerincről érkező tűznek.

Az ukrán támadás legvalószínűbb cselekvési változata

Az ukránok megpróbálják kihasználni a pillanatnyilag meglévő lendületüket, valamint azt, hogy állítólag már Novoprokopivka északi szélén is megvetették a lábukat, és É-D irányba támadnak tovább. Ez a legegyértelműbb támadási irány, és et az oroszok is tudják. Valószínűleg emiatt döntöttek úgy, hogy kelet felől átkarolják a jól védhető (magaslaton lévő beépített terület, korlátozott megközelítéssel) falut. Ennek azonban az a veszélye, hogy kelet felé egy dombgerincek által övezett sík területen kell előre nyomulni. Bár augusztus 30-án hírek érkeztek arról is, hogy az ukránok Verbove előterében is harcolnak szerintem, ha el is kívánják foglalni a települést, csak azért teszik, hogy biztosítsák a déli irányú fő támadás bal (keleti) szárnyát.

A sikeres átkarolás érdekében északról, Robotine felől le kell fogni a Novoprokopivka -ban védekező oroszokat. Továbbá a fő, átkaroló manővert is biztosítani kell. Ehhez először a gerinc mentén lévő összes orosz tűzeszközt (főleg a páncéltörő eszközöket) minimum le kell fogni, valamint az átkaroló manőver terepszakaszát elérni képes orosz tüzérséget is minimum le kell fogni. Az átkaroló manővert célszerű legalább egy zászlóalj erővel végrehajtani, azonban a modern, szenzorokkal telített harcmezőn célszerű széttagoltan és nagy sebességgel végrehajtani azt, nem pedig a zászlóaljat egy tömbben alkalmazva.

Tehát ahhoz, hogy az átkarolás sikeres legyen, a lefogást legalább egy zászlóaljnyi erőnek kell végrehajtania (valószínűleg a 65. vagy 116. gépesített lövészdandár egy alegységét jelölik ki a manőverre). Mindennek a közvetlen biztosítása (screen / cover) még legalább egy századnyi erőt igényel Ennek a századnak a feladat nevével ellentétben nem szabad „őrt állnia”, hanem inkább fedezékben elhelyezett mozgékony kisalegységekkel és tüzérségi figyelőkkel kell elfojtania minden olyan orosz próbálkozást, amely a fő művelet bal (déli) szárnyát veszélyeztetné. Emellett, mivel az átkarolás maga a döntő művelet, célszerű tartalékot is képezni. Ebben a háborúban az ukránok a tartalékokat nem arra alkalmazzák, hogy az elakadt támadást megismételjék, és ugyanúgy elpazarolják az erőiket, mint az oroszok, hanem arra, hogy az esetleges orosz ellenlökéseket elhárítsák. És mivel Novoprokopivka és Verbove már a „Szurovikin-vonal” második vonalának fontos elemei, így valószínű, hogy az oroszok mindent meg fognak tenni az ukrán támadás megállítása érdekében.

Harcászati helyzet vázlata 2023.08.30-án Robotine-től délre (a szerző saját készítése) Megj.: más források szerint Novoprokopivka-ban a 7. VDV Hadosztály 56. ezrede, míg a jobb szárnyán a 108. ezrede védekezik és a második lépcsőben a falutól délre az 503. Gépesített Lövészezred van védelemben.

Mindezek az itt és itt elérhető nyílt források alapján a térképvázlatra feltüntetett 65., 116. és 47. gépesített lövészdandárok teljes bevethető erejére minimum szükség lesz.

Hogy a tüzérség szempontjából mindez sikerüljön, szintén jelentős erőre van szükség. Bár a térségben bevetett ukrán dandárok állománytáblája érthető okokból nem elérhető, azt nyugodtan lehet feltételezni, hogy a dandárok egy-egy tüzérosztállyal rendelkeznek (még, ha az nincs is teljesen feltöltve). Amennyiben elfogadjuk, hogy az írás témáját adó műveletben három ukrán dandár vesz részt, akkor a manőverek közvetlen tüzérségi tűztámogatására három tüzérosztály áll rendelkezésre, jellemzően önjáró tüzéreszközökkel.

A régi szabályok szerint egy szakasztámpont (300x400m) pusztításához egy tüzérosztály tűzcsapása kellett. Ez mostanra a precízebb tüzérségi eszközök miatt kevesebb erővel is megoldható. Továbbá a dandárok tüzérosztályait nem feltétlenül szükséges „elpazarolni” a peremvonalban lévő orosz állások pusztítására, erre a feladatra kiválóan alkalmasak a lövészzászlóaljak és századok aknavető szakaszai. Ezek alapján a Novoprokopivka-től keletre lévő gerincen lévő orosz erők lefogására/pusztítására, ill. a Novoprokopivka-ban védekező oroszok lefogására elegendő a három dandár szervezetszerű tüzérsége, tehát ebből a szempontból megvalósítható. Azonban, ha az oroszok nagyobb tartalékokat vonnának előre a mélységből, akkor azt már az elöljáró tüzérségének kellene elpusztítani (HIMARS), mint ahogy az állítólag történt.

Emellett nyílt forrásokból lehetetlen megállapítani, hogy az orosz védelem első lépcsőjének legyőzése közben pontosan milyen egyéb feladatokat kell az ukránoknak megoldani. Azonban biztosan szükség lesz a védelem mélységéből előre vont orosz tartalékok tüzérséggel való támadására (HIMARS, PzH2000 a legalkalmasabb), valamint peremvonal mögött 20-30km-rel elhelyezkedő orosz nagy távolságú tüzérség maradványainak a pusztítására. Ez legalább még két tüzérosztály meglétét feltételezi a támadást közvetlenül támogató tüzér erőkön felül. És ne feledkezzünk meg a légvédelemről sem, hiszen a támadó manőver teljes szélességében (kb. 4km) és mélységében (min. 10km) oltalmazni kell a támadókat a bevetésre kerülő orosz légierőtől.

Összegzés

Természetesen mindez, amit leírtam, csak abban az esetben igaz, ha az ukránoknak sikerült olyan mértékben szétzilálnia az orosz felderítést, tüzérséget és a vezetési rendszert, ill. nincsenek előttük több száz méter mély aknamezők, hogy a szakasznál nagyobb gépesített erők bevetése nem jár szükségtelenül nagy veszteségekkel.

Amennyiben ezek a körülmények nem állnak fenn, úgy továbbra is az eddig látott, tüzérséggel és toronyfegyverek közvetlen irányzású tüzével támogatott gyalogsági kisalegységek lassú, veszteségekkel járó támadásai az egyetlen módszer, amely által az ukránok előre tudnak nyomulni, míg a tüzérségük tovább erodálja az orosz védelem erejét bízva abban, hogy előbb-utóbb elérik azt az „átbillenési pontot”, amely egy nagyobb, immáron hadműveleti méretű áttörést eredményezhet.

Az oroszok pedig továbbra is igyekezni fognak minden területet makacsul védeni, így lehetőséget adva a saját tüzérségüknek és légierejüknek (és természetesen a peremvonalban védők közvetlen irányzású tüzének), hogy az ukránoknak akkora veszteségeket okozzanak, hogy kénytelenek legyenek leállítani a támadást.

Ennek a rövid szösszenetnek érthető okokból nem lehet célja a jövő eseményeinek pontos megjövendölése. Ehelyett a célja az volt, hogy egy rendkívül szűk területen zajló, döntő fontosságú ütközet részleteit bemutassa és rávilágítson arra, hogy ilyen relatíve kis sikerek eléréséhez is milyen hatalmas erőforrásokra van szükség, milyen nagy és erőfeszítéseket kell tenniük az ukránoknak. Emiatt úgy gondolom, hogy ebben a háborúban csak akkor tudunk visszatérni a nagy ívű manőverező hadviseléshez, ha az egyik fél egy hadműveleti méretű területen döntő fölénybe tud kerülni.