Ukrán támadás Mahnovka-nál

Február 5-én az ukránok támadást indítottak Szudzsa-tól keletre Mahnovka falunál. A legutóbbi említésre méltó esemény ezen a terepszakaszon, hogy az orosz és észak-koreai csapatok némi sikert értek el – január közepén elfoglalták Cserkaszkoje Konopelka-t és a Pszjol folyón is átkeltek. Azonban január végén a további támadások véres kudarcba fulladtak, sőt az észak-koreai csapatokat ki is vonták állítólag.

Ezt használták ki az ukránok, akik ezzel a támadással egyértelművé tették, hogy egy esetleges jövőbeli fegyverszüneti tárgyalássorozatnál erős aduként számítanak a szudzsai kiszögellésre. Ez a támadás ezt a politikai szándékot volt hivatott megvalósítani katonai eszközökkel. És ez nem is baj, hiszen a „háború a politika folytatása más eszközökkel.” Amennyiben a politika csak kitűzi az (elérhető, közös jót szolgáló) célt, és a haderőre bízza, hogy hogyan valósítja meg, az a normális működés. Amennyiben a politika beleszól a hogyan kérdéseibe, ill. rosszul választ célokat, abból viszont a világtörténelem során még sosem született jó.

Mint írtam, február 5-én reggel indult a támadás, mégpedig meglepő irányban (legalábbis engem megleptek). Az ukránok nem egyenesen délkelet felé indultak Mahnovka-ból Cserkasszkoje Konopleka felé (OBJ A), hanem Mahnovka-ból egyenesen kelet felé haladtak a vasúti töltés felé, majd 90°-ot dél felé fordultak és megtámadták a fasorban lévő orosz állásokat.

Számomra kérdés, hogy miért nappal, jó látási viszonyok között kellett ezt a támadást megindítani, (valószínűleg nem volt elég éjjellátó vagy éjszakai harcra kiképzett katona), ez azonban az egyetlen rossz szó, amit tudok szólni. Ez a manőver egy nagyon ügyes húzás volt. A támadás kezdeti irányából kiindulva az oroszoknak úgy tűnhetett, hogy kelet felé (Russzkaja Konopelka falu) felé a 30. gl.ezd. védősávja felé támadnak a vasúti töltésen át. Azonban az éles jobb kanyar nyilvánvalóan megtévesztően hatott.

További elismerésre méltó elem, hogy az ukránok helyesen derítették fel az orosz arcvonal meggyengülését. Erre abból következtetek, hogy az oroszok csupán FPV drónokkal tudták támadni a támadó ukrán alegységeket, akik összesen nagyjából egy szakasznyi technikai veszteséget szenvedtek. Mindezt tovább erősíti az a feltételezésem, miszerint az ukránok két orosz egység (810.tgy.dd. és 30.gl.ezd.) sávhatárába támadtak bele. Mindez, amit ebe a bekezdésbe leírtam (meggyengült védelem felderítése és sávhatár kihasználása), általában az oroszok csinálták az ukránokkal a Donbaszban. Örömteli volt látni végre az ukránoktól is.

A támadó ukrán század a legelső erdősávban esetleg ott lévő orosz figyelőőrsöt (OBJ A) elsöpörte – bár szerintem drónokkal igyekeztek az oroszok ezt a feladatot megoldani. Ezt követően birtokba vették Cserkasszkoje Konopleka és a kis tavacska között az erdősávot (OBJ B), majd tovább támadtak Fanaszejevka (OBJ C) felé. Február 5-én délután azonban OBJ B-től délre ismét kb. egy szakasznyi ukrán jármű esett áldozatául az orosz drónoknak, így az ukránok a támadást leállították.

Másnap (február 6-án) az ukránok azonban folytatták a támadást, és mivel az oroszok nem tudtak jelentős erősítést küldeni, sikert értek el. Elfoglalták OBJ C-t, és csupán 1-2 harcjárművet vesztettek. Ezek alapján arra következtetek, hogy az oroszok kifogytak a vezetékes irányítású drónokból ill. az ukrán EW tevékenység is sikeres volt.

Ezzel a sikerrel az ukránok részben elvágták az orosz 810. tgy.dd. 382. zászlóaljának zömét, amely arccal nyugat felé, a Pszjol folyótól nyugatra található. Az ukránok jelentős harcászati szintű győzelmet arattak, amelyben – becsléseim szerint – összesen két század erő vett részt. Ekkora erőből kb. összesen másfél szakasznyi harcjárművet veszítettek, a személyi veszteség jóval alacsonyabb, mivel a harcjárművek jelentős része csak megrongálódott. Az ide vonatkozó harcszabályzatok szerint ez elfogadható veszteség ilyen sikerért – nagyjából 6-7 km²-t foglaltak el.