A vég kezdete (?)
A politikai zűrzavartól függetlenül (vagy éppen annak eredményeképp) az oroszok továbbra is jelentős erőket mozgósítanak az ukrán szudzsai kiszögellés felszámolására. Érthető okokból a Kremlt komolyan zavarja az ukrán kézben lévő orosz anyaföld. Azonban az is komolyan zavarja, hogy immár több, mint 7 hónapja zajlanak ott a harcok és ebből a 7 hónapból több, mint négyet az oroszok legalább 3-szoros, de november óta 5-szörös létszámfölényben töltöttek.
A terepet mesterien kihasználva az ukrán haderő krémje agyba-főbe verte az orosz haderő (már csak nevükben) patinás alakulatait. Ez mellesleg azt az állításomat is alátámasztja, hogy az orosz haderő középtávon (5év) nem jelent konkrét katonai fenyegetést Európára. Persze ez alól az atomarzenál és a felforgató hibrid háborús tevékenység kivétel.
Mint mondtam tehát a szudzsai kiszögellés felszámolása az orosz haderő egyik fő feladata. A kiszögellést ugyan folyamatosan szűkítették össze, amelynek megvoltak a maga eredményei. Az ukrán haderő által ellenőrzött terület olyan kicsi lett, hogy immáron a teljes területét elérik FPV drónokkal és tüzérséggel. Ukrán becslések szerint is a kiszögellést ellátó logisztikai útvonalakon a járművek bő harmada dróncsapás áldozata lesz. Ez elfogadhatatlanul nagy szám. Az ukránok a elektronikai zavarással, álcázással és állítólag alagútásással próbálnak meg ez ellen védekezni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Ami azonban tény, hogy a kiszögellés csücske (Malaja Lohnya) ellen az orosz támadás irgalmatlan veszteségek mellett is lassan halad. Így az oroszok – amúgy logikus módon – a kiszögellés talpai ellen indítottak támadást. Az államhatáron át történő támadás Novenyke és Zsuravka falvaknál kudarcba fulladt. Azonban keletről Kurilovka falunál sokkal sikeresebb volt.
Március 5-én érkezett a hír, hogy az oroszok rövid, de annál intenzívebb tűzelőkészítés után elfoglalták Kurilovka-t. Itt az ukrán 129. Területvédelmi Dandár erői voltak védelemben a Pszjol folyó fölötti dombos, erdő terepszakaszon. Az orosz gyalogsági rohamcsoportok sikere ilyen nehéz terepen meglepő volt, figyelembe véve, hogy könnyebb terepen is milyen lassan törnek előre.
Az orosz támadást nem sikerült elreteszelni és az erdős völgy mentén, három nap alatt lépésről- lépésre sikerült egészen a műútig (SSR GOLF) előre törniük. Ez a siker mindenképpen váratlan volt, támadást (egyelőre úgy tűnik), hogy a 177. Tengerészgyalogos Dandár vagy a 810. Önálló Gárda Tengerészgyalogos Dandár 382. zászlóaljának kijelölt rohamcsoportjai hajtották végre.
Azonban érdekes adalék a történethez az, ami ma került nyilvánosságra. Jurij Butuszov ukrán újságíró szerint az oroszok a január 1-én leállított gázvezetéket használták arra, hogy a rohamcsoportot rejtetten az ukrán védők hátába juttassák. Szintén csak ukrán források szerint az átszivárgási kísérletet az ukránok idejében felfedezték és a támadó rohamcsoportot 80%-os veszteségeket okozva visszavetették.
Egyelőre nem tudjuk, hogy mi az igazság. Azonban akár a felszínen, akár a felszín alatt sikerült az oroszoknak előre törni, a 129. tv.dd.-t mindenképpen meg kell erősíteni, és nem csak további gyalogsággal. A dandár parancsnokának és törzsének tudnia kellett volna a védősávján át haladó gázvezetékről és azt haladéktalanul el kellett volna torlaszolnia.
Amennyiben pedig a felszínen történt az orosz támadás úgy a terepet az itteni ukrán védők nem használták ki olyan mesterien, mint a kiszögellés többi részén a többi ukrán egység. Az orosz tűzelőkészítés ellen ugyan nincs jó megoldás. Kivéve a siklóbombákat zavarni képes új rendszer, ill, a hatékony ellentüzérségi tűz. Az, hogy ez itt nem állt rendelkezésre nem a 129. tv.dd. hibája, de ők szívnak miatta. (Istenem, ez mennyire jellemző a katonaéletre…). Viszont a völgy, mint elsődleges mozgási folyosó lezárása már a dandár feladata lett volna műszaki berendezésekkel és tartalékokkal (akár pl. dróncsapásokkal).
A címben feltett kérdésre a válasz „Inkább igen”. Amennyiben az ukránoknak nem sikerül megoldani az orosz drónfenyegetést, a logisztikát és esetleg sikeres ellencsapásokkal kibővíteni a kiszögellést a manőverezési szabadságuk visszanyerése érdekében, úgy el kell kezdeni kivonni az erőiket a kiszögellésből.
Tudom, hogy ez a bejegyzés még akkor készült, amikor nem nagyon lehetett sokmindent tudni a csőves műveletről, de azóta kijöttek az oroszok videós beszámolói a műveletről.
Szóval furcsállom, hogy a Hitrádiós interjúban is eléggé bizonytalanul nyilatkoztál róla.
Az oroszok elismertek veszteségeket, de állítólag a vezetékből a kimentett emberek főleg rosszullétig, ájulásig jutottak.
A videóban továbbá nagy létszámú már olajmocskos katona mozog a felszínen, mindenféle ellenséges tüzérségi zavarás nélkül - nappal. Az oroszok beszámolója szerint az utolsó csoportot sikerült megszórniuk az ukránoknak, de ott sem sikerült komoly kárt okozni.
Igazság szerint azért nem igazán tartom hihetőnek az ukrán narratívát a 100fő/teljes megsemmisítéssel, mivel életszerűtlennek tűnik nekem, hogy ilyen mélyen hogyan vehették volna észre a föld alól előbukkanó katonákat. Miért végeztek volna drónokkal felderítést a vonalak mögött 12-14km-rel?
Ráadásul a kitörö csapatok megsemmisítése azt jelentette volna, hogy a Sudzha-i ipartelep kereszteződését (P200/R200) nem lett volna aki elfoglalja. Márpedig az egész műveletnek ez volt a lényege. És nem mellesleg egy szétlőtt erő nem lett volna képes a dél-keleti irányú kereszteződés biztosítás mellett a sínek mellett Zazulevkát is megtámadni.
Nekem az sokkal hihetőbb forgatókönyvnek tűnik, hogy az orosz alegységek már megkezdték a műveleteiket a vonalak mögött, amikor az ukránok között eluralkodott a fejetlenség. És a helyzet tisztázásra kellett az ukrán parancsnoknak felderítő drónokat küldeni, hogy vajon honnan a francból teremtek elő mélyen a vonalak mögött több század erővel.
1. Orosz források sem számolnak be tetemes ukrán veszteségekről Toreckben. Főleg nem olyanokról, ami 23 nyarán volt.
2. Szintén orosz források panaszkodnak, hogy a halálba küldték a gázvezetéken át a "sturmovik"-okat. Btw tehát nem km.
A többivel egyetértek.