Addig üsd a vasat…

A Kurszki régióban zajló ukrán offenzíva továbbra is súlyos kérdések közepette zajlik. Ukrán oldalról nyílt forrásból szinte alig érhető el valami, egy-két nehezen ellenőrizhető valóságtartalmú szelfit és videót leszámítva. A másik lehetőség az orosz források. Ezek alapján, valamint a harcászati/hadműveleti szintű katonai műveletek törvényszerűségei ismeretében próbálom meg az eseményeket bemutatni. Kicsit olyan, mint amikor gyerekként a pénzérmét a papír alá tettük és grafitceruzával átsatíroztuk. Csak most a pénzérme töredékes és a papír is nagyon vastag…

Így az események pontos visszaadása helyett továbbra is a folyamatokra, a mintázatokra kívánok koncentrálni.

Az előző írásomban leírtaknak megfelelően az ukránok igyekeznek továbbra is biztosítani az erőik manőverszabadságát. Na persze nem azért, mert én írtam, hanem mert ez a logikus. Az ukrán különleges erők járőrei, valamint a gépesített lövész alegységekkel végrehajtott harcfelderítő járőrök eljutottak Korenyevo-tól északra, valamint északon az E38-as úton is jártak állítólag Lgov városka határában.

Amennyiben ezek a még nem 100%-ig megerősített hírek igazak, úgy az ukránoknak sikerült a kiszögellésük nyugati és északi oldalán is megakadályozni az orosz védelem megszilárdulását. Az oroszok mindez ellen úgy tehetnek, ha szilárdan tartott, körvédőképes támpontokat építenek ki, valamint gyorsan mozgó, tüzérséggel és légierővel rugalmasan és bőségesen megtámogatott, nagyszerűen vezetett gépesített lövész és páncélos alegységekkel ellentámadásokat indítanak. Amennyiben erre nem lesznek képesek a következő 2 napban, akkor az ukránok akár a térképvázlaton az MFCOA (Most Favourable Course of Action = legkedvezőbb cselekvési változat) jelű feliratú kék szaggatott vonalig tartó terepszakaszt is ellenőrzésük alá tudják vonni.

A hadműveleti helyzet és a legfontosabb harcászati tevékenységek vázlata augusztus 13-án

Az orosz haderő véleményem szerint jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ezt az ukrán kiszögellést gyorsan felszámolja. Az előző bekezdésben említett képességekhez leginkább a rugalmas tűztámogatás, a kiváló alegység szintű parancsnoki munka, a rugalmas híradó- és vezetési rendszer hiányzik. Jóllehet, 2024-ben helyenként láttunk gyors és rugalmas orosz „kil chain-t”, azonban egy statikus fronton ezt sokkal könnyebb kivitelezni, mint egy olyan helyzetben, ahol több tucat kilométert is mozognak az erők rövid idő alatt. Nem véletlen a sok orosz baráti tűz. A részenként, gyorsan a helyszínre vezényelt orosz alakulatok közül egyelőre a 810. Tengerészgyalogos Dandár emelkedik ki, amely úgy tűnik, hogy a kiszögellés keleti és nyugati oldalán is jelen van egy-egy alegységgel. A keleti oldalon Martyinovka faluért augusztus 11-én és 12-én heves harcok dúltak, mire a 810-es dandár legalább egy zászlóaljat le tudták győzni az ukránok és visszább vetették őket. Az itteni orosz védelem nem omlott össze, hanem a terepet kihasználva „hátrébb léptek egyet”. A peremvonal többi részen is valami ilyesmit kellene mutatni az oroszoknak, de ehhez hasonlót egyelőre csak Korenyevo körül láttunk, amit pont 13-án végül északról és délről is megkerültek az ukránok.

A manőverező hadviselés (mert, hogy ebben a kiszögellésben most ez zajlik) egyik legfontosabb eleme a vezetési rendszer. Az ukránok alegység szinten (tehát zászlóaljjal bezárólag) komoly fölényben vannak ezen a téren az oroszokhoz képest. A szakaszok, századok sokkal pontosabb helyzetképpel, ezáltal aktuális és végrehajtható parancsokkal rendelkeznek, valamint az alegységparancsnokok is nagyobb döntési szabadsággal bírnak.

Az orosz vezetési rendszer a saját jellemzőiből fakadóan ugyan rendkívül gyors, de csak akkor működik jól, ha az övék a kezdeményezés, minden más esetben a késve és pontatlanul érkező parancsok csak a káoszt fokozzák tovább.

Ezeket az állításaimat a tudomány szabályai szerint hosszasan támasztottam alá az alábbi két cikkben. Ebben leírtam, hogy a háború előtt és a 2014-21 közötti időszakban látottak alapján az oroszok szerint is mit kellene tudniuk és mit várunk tőlük, ebben pedig leírtam a háború első éve alapján nyújtott teljesítményüket és annak okait. Aki ezt a bő 60 oldalt elolvassa, megérti és még ezután is szeretne erről érvekkel alátámasztott tudományos vitát folytatni, annak állok elébe. Mindenki másnak az alábbi képet ajánlom figyelmébe.

Visszatérve a szakmai kérdésekhez, az ukránok addig ütik a vasat, amíg meleg. A kiszögellés nyugati oldalán az oroszok makacsul védik Korenyevot, így az ukránok úgy döntöttek, hogy a várost két irányból megkerülik, így kényszerítve a város védőit visszavonulásra vagy megadásra. A városkától délre a 103. Területvédelmi Dandár (tv.dd. = TDB) erői egy lassú, szisztematikus tisztogató műveletet hajtanak végre, de már így is elértek Korenyevo-val egyvonalba. A városkától északra pedig a 80. de valószínűbb, hogy a 82. Légiroham Dandár (lr.dd. = AAB) legfeljebb egy zászlóalja támadott.

Itt nem olyan „klasszikus” kiépített védelem elleni támadásról van szó, amit mindkét oldalon láthattunk az elmúlt másfél évben, hanem inkább egy combosabb harcfelderítő járőrről. Hogy el tudja mindenki képzelni: az ukrán gépesített lövész alegység harc előtti alakzatban (lépcső, ék) megindul előre. De nem a vakvilágba indul el, hanem a feladat megkezdése előtt a beszerzett információk alapján felrajzolják a végrehajtó parancsnok térképére az ellenség ismert helyét. A terep tulajdonságai és az ellenség kikövetkeztetett mérete alapján az ellenség nem ismert, de várható helyét egy elemző munka eredményeképp szintén feltüntetik. Ezek alapján megtervezik az útvonalat a célig. Kijelölik a feladat előtt más felderítő szervek által vagy a feladat során a végrehajtó alegység által felderítendő terepszakaszokat. Kijelölik az elsődleges és tartalék útvonalakat, megszervezik az előre tervezett és az igényelhető tűzcsapásokat. Előre igyekeznek megtervezni és megszervezni a tűzharc esetén a manőver és tűztámogatás feladatait. Az egész feladat során megszervezik a kommunikációt, a logisztikai ellátást, a sebesültek kiürítésének a rendjét meg még ezer más dolgot. Akit a téma jobban érdekel, javaslom, hogy mélyedjen el az MDMP és a TLP tartalmában.

Ilyen eljárás szerint igyekeznek a kiszögellést az ukránok észak felé is mélyíteni, ahol az orosz 11. VDV dandár (forrás) egyes alegységei elszigetelt, körvédőképes támpontokat létrehozva próbálják meg lelassítani az ukrán előretöréseket. Ugyanis az a fentebb leírt támadó tevékenység ellen a leghatásosabb, ha ilyen fix támpontokra támaszkodva lelassítják a támadót, majd egy hasonlóan rugalmasan vezetett és támogatott erővel szétverik a lelassított támadó kötelékeket. Az oroszok ez utóbbit eddig csak ideiglenesen, és csak egy helyen tudták végrehajtani: a kiszögellés délkeleti csücskénél Belica falu környékén, ahol egy ukrán gépesített lövész szakaszt vertek szét. Ha erre tartósan és sokszor egymás után képesek az oroszok, akkor van esélyük a jelenlegi terepszakaszon megállítani az ukrán támadást. Minden más esetben a már említett „MFCOA” jelű vonalat ajánlom a kedves olvasók figyelmébe.

Eközben…

Eközben az oroszok a Pokrovszki irányt leszámítva gyakorlatilag minden más terepszakaszon felhagytak a komolyabb támadó tevékenységgel. Pokrovszk irányába azonban továbbra is nagyjából az egy falu/hét/harcászati irány tempóval törnek előre. Ahhoz, hogy meg tudják közelíteni Pokrovszkot, még legalább egy, de inkább három hónap szükséges. Amennyiben Pokrovszkot elfoglalják, az ukrán haderő nem fog összeomlani, sőt még a donbaszi front sem, viszont jelentős ukrán területeket fognak az oroszok elfoglalni.

Ugyanez igaz a Kurszki irányba is. Kicsi az esély, hogy az ukránok elfoglalják Kurszk városát, vagy akár az atomerőművet, de jelentős orosz területeket foglalhatnak el. Mindkét félnek szűkösek az erőforrásaik: az oroszoknak nem áll rendelkezésükre elég manőverező hadviselésre képes erő, míg az ukránok a felőrlő hadviseléshez szükséges erőforrással nem állnak jól.

Az egész egy stratégiai „chicken game”-hez kezd hasonlítani, ahol mindenki szorítja a másiknak ahol nagyon fáj, és arra várnak, hogy a másik mikor engedi el.