Áttörés Ocseretine felé 1. rész

Április hónapban az oroszok lankadatlan erővel és a súlyos veszteségeket látszólag jól viselve folytatták a támadásaikat két hadműveleti irányban: Csasziv Jar felé és Avgyijivkától Nyugatra ÉNY felé. Mindennek az oka, hogy az ukrán haderő láthatólag súlyosan híján van tüzérségi lőszernek, légvédelmi rakétáknak és eszközöknek, de már állítólag páncéltörő rakétákból és 25mm-es gépágyú lőszerből is számolgatni kell a készleteket. A beígért rekordméretű nyugati segélycsomag ezen fordíthat, de még több hét mire teljesen érezhető lesz a hatása, és akkor is csak a védelem megszilárdítására lesz elegendő. Erről beszéltem a Klub Rádióban (ezúton is köszönöm a megtisztelő felkérést), a felvételen 38:20-tól. További kérdés, hogy az erősen leharcolt dandárokat mikor és kire sikerül felváltani, hiszen az év eleje óta a fronton harcoló erők továbbra is az első vonalban vannak, a váltást csak kevés helyen sikerült végrehajtani.

Nagyon sok témáról lehetne írni és a rendelkezésre álló időm ezzel fordítottan arányos. Ebben az írásban az Avgyijivkától nyugatra zajló harcokat elemzem. Ismét csak nem a friss hírek azonnali bemutatása a cél, hanem az események értelmezése és a mögöttük lévő okok kiemelése.

A beszivárgás

Az egész április 6-án kezdődött, amikor a 15. Önálló Gépesített Lövészdandár (ö.gl.dd., a térképen SMRB) alárendeltségébe tartozó STORM-Z rohamcsoportok megkezdték a szokásosnak mondható gyalogsági kisalegységekkel végrehajtott beszivárgási kísérletüket.

Az ilyen kísérleteket eddig az ukránok rendre hamar felderítették és felszámolták. A közösségi médiában szinte mindenhol láthatunk drónos felvételeket, amely alapján azt gondolnánk, hogy a drónok folyamatosan a peremvonal minden pontját ellenőrzik, ez azonban több okból sem igaz. Először is a világ összes drónja és akkumulátora nem volna elég egy ekkora frontvonal folyamatos ellenőrzéséhez, így a drónokat a dandár vagy zászlóalj felderítő törzsek (G2, S2) értékelése alapján meghatározott időben és terület fölött reptetik. Természetesen minél sűrűbben, annál jobb, de elkerülhetetlenül lesznek hézagok. A másik ok, pedig az orosz rádió zavarás, amely ugyan Csasziv Jarnál erősebb, viszont Avgyijvkánál is érezhető a hatása: ahová az ukránok eddig FPV-drón (a továbbiakban harcászati csapásmérő drón) csapást mértek, oda március eleje óta gyalogsági harcjárművet küldenek, amely azok elkerülhetetlen veszteségeihez vezet.

A drónok kora előtt a beszivárgási kísérletek felderítése a peremvonal előtt lévő fedező-biztosító öv, ill. a peremvonalban lévő csapatok feladata volt járőrökkel, figyelőkkel. Ebben a konkrét esetben a járőröknek nem volt értelme, hiszen az oroszok, ha nem is azonnal, de sajnos egyre rövidebb idő alatt (a tüzér alegység alárendeltségétől függően 15-60 perc) tűzcsapást mérnek minden felderített célra. A járőrök mellett alkalmazhatnak figyelőket is, amelyek egy-egy rejtett pozícióban a saját szemükkel, jobb esetben távcsővel ill. hőkamerával próbálják meg idejekorán kiszúrni a feléjük közeledő ellenséget. Itt jön a másik probléma. Az itt védekező 115. gl.dd. nem a közösségi médiában sokat szereplő, nyugati fegyverekkel felszerelt ukrán dandárokra hasonlít, hanem az ukrán lövészdandárok 90%-t kitevő, levetett volt VSZ technikával és itt-ott talált eszközökkel felszerelt, sorállománnyal feltöltött dandárokra. Az itt harcoló ukrán katonák fő harceszközei a szovjet típusú kézifegyverek, a BMP-1 harcjárművek, a tüzérségük is hidegháborús vontatott eszközökből áll.

Ennek megfelelően az orosz tüzérség és légierő nyomasztó fölénye miatt nem tökéletesen megfigyelt peremvonalon az orosz átszivárgási kísérletek óhatatlanul sikert érthettek el. Április 6-én is így történt. Az orosz rohamcsoportok egyik fontos képessége, hogy majdnem minden kis alcsoportjuk (3 fős trojka) rendelkezik gyalogsági ásókkal és így az elért terepszakaszon azonnal el tudják kezdeni kijavítani az elfoglalt ukrán állásokat vagy újakat létrehozni.

Az ilyen beszivárgási kísérletek eddig Berdicsinél vagy Szemenyivkánál általában eddig el is jutottak (főleg mióta az ukrán tüzérség súlyos lőszerhiánnyal küzd), viszont ilyenkor rendre előre rendeltek egy-két Bradleyt vagy akár harckocsit, amelyek a megfigyelő és harcászati csapásmérő drónokkal együttműködve felszámolták a beszivárgott oroszokat.

Itt azonban ez nem történt meg, a 115. gl.dd. 1. zászlóalja nem hajtott végre ilyen kis méretű ellenlökést, az oroszok sikeresen foglalták el az első vonalban lévő szakasztámpontokat, sőt újabb STORM-Z rohamcsoportok bevetésével a tartalék szakasztámpontba is betörtek, összesen egy egész roham századot bevetve.

Az oroszok beszivárgási manővere a 115. gl.dd. sávjának jobb szárnyán április 6-án.

Az ukrán ellenlökés elmaradásának több oka is lehet:

• az első vonalból nem jelentették időben a beszivárgást és az állások elfoglalását;

• nem állt rendelkezésre tartalék páncélos csoport (vagy az oroszok korábban elpusztították);

• nem volt jó a koordináció az itt védekező szakaszok és a páncélos csoport között;

• a beszivárgás sikere meglepte a védőket, az elmaradó jelentések és a váratlanul megjelenő ellenség káoszt okozott és a védők a szükségesnél nagyobb mértékben vonultak vissza.

Mindezen lehetséges okok egyértelműen az itt harcoló parancsnokok hibája, természetesen kiegészítve azzal, hogy az oroszok nyomasztó tűzfölénye alaposan rányomta a bélyegét a tevékenységükre. Ha diagramon kellene ábrázolni, akkor a védők és az orosz tűzfölény kb azonosan 1/3-1/3 arányban felelősek a beszivárgás sikeréért. A harmadik 1/3-ért pedig az alábbi hadműveleti helyzet a felelős.

Az oroszok beszivárgását segítette, hogy az előző írásomban bemutatott műveletek után koránt sem következett hadműveleti szünet. Az oroszok Központi Hadműveleti Csoportja (nem összekeverendő a Központi Katonai Körzettel) folyamatosan fenn tudta tartani a nyomást az ukránok ebben az irányba védekező Tavrija Hadműveleti Csoportosításán.

Délen Umanszke felé a relatíve friss 90. Gárda Harckocsi Hadosztály (g.hk.ho., a tértképen GTD) 228. gl.ezd. támadása kötötte le az ukrán 53. gl.dd. erőit. A centrum déli részén Szemenyivkánál az ukrán 25.lr.dd. az orosz 90. g.hk.ho. gyalogos rohamcsoportjainak és a 30. ö.gl.dd. támadása alatt állt. A centrum északi részén az erősen leharcolt ukrán 47.gl.dd. továbbra is Berdicsit igyekezett tartani a 30. ö.gl.dd. és a 15. ö.gl.dd. rohamcsoportjainak csapásai ellen. Mindezt természetesen az orosz tüzérség és légierő szinte folyamatos csapásai közepette.

A Tavrija Hadműveleti Csoportosítást érő orosz támadások vázlata április 6-án.

Nem meglepő tehát, hogy a nem túl jól képzett, nem túl jól felszerelt ukrán 115.gl.dd. állásaiba sikerült beszivárogni és a beszivárgást az eddigi módszerekkel az ukránoknak nem sikerült felszámolni. Az oroszok sikeresen terelték el a hadműveleti szintű kötelékek figyelmét, harcászati szinten pedig a beszivárgás terepszakaszán harcoló ukrán erőknek nem volt lehetőségük hatékonyan fellépni ellene.

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az oroszok a 47.gl.dd. és a 115.gl.dd sávhatárán a vasúti töltés mentén nyomultak előre. Az ukrán 115. gl.dd. jobb szárnyán elért betörést a saját bal szárnyukról az orosz 30.ö.gl.dd. átkarolási kísérletével biztosították, amely garantálta, hogy az ukrán 47.gl.dd. nem tud segíteni a szomszédos 115. gl.dd-nak.

Április 6-án estére az oroszok tehát sikeresen betörtek az ukrán 115.gl.dd. védelmébe, elérték az első ábrán PL2-vel jelölt vonalat, így tehát összesen egy századtámpontnyit tudtak előre nyomulni. Ez sikeres harcászati szintű betörést jelent. Az ukránoknak ezt követően április 7-én mindenképp fel kellett volna számolniuk az orosz betörést, különben az oroszok tovább nyomulnak előre.

Folytatása következik.