Az Avgyijivkától nyugatra vívott csata 3. rész

Elnézést kérek a késlekedésért, sajnos mostanában kevesebb szabadidőm volt, így kevesebb idő jutott a substackre is. Szerencsére sosem az volt ennek az oldalnak a célja, hogy minél hamarabb beszámoljon a friss hírekről, hanem hogy az eseményeknek egy fajta értelmezését adja. Előre szólok, hogy hosszú lesz, mert nem akartam több részre szabdalni. Akinek megfeküdné a gyomrát, a végén vannak a következtetések.

A térképen szereplő rövidítések:

AC = Army Corps = Hadtest

AMB = Air-Mobile Brigade = Légimozgékonyságú Dandár

GMRB = Guards Motorized Infantry Brigade = Gárda Gépesített Lövészdandár

GTD = Guards Tank Division = Gárda Harckocsihadosztály

MIB = Mechanized Infantry Brigade = Gépesített Lövészdandár

MRR = Motorized Rifle Regiment = Gépesített Lövészezred

NET = Not Earlier Than = Nem korábban, mint

SAB = Separate Assault Brigade = Önálló Rohamdandár

SMRB = Separate Motorized Infantry Brigade = Önálló Gárda Gépesített Lövészdandár

Vegyük fel ott a történet előző részben elejtett fonalát, hogy március legelejére az oroszok elfoglalták Orlivkának a nagyját és Tonyenkének is csak az északnyugati csücske volt ukrán kézen. Ami az én szemszögemből érdekes, hogy az oroszok továbbra is a gépesített lövész és harckocsi alegységek támadó harcának egész érdekes megoldásait alkalmazták.

Először is a terep jellegéhez igazodva egyre több gyalogsági harcjárművet vetettek be. Ennek az az oka, hogy a gyalogosan támadó csoportokhoz képest egy 30-50 km/h-val robogó BMP sokkal kevesebb idő alatt közelíti meg a roham terepszakaszát, így több esély van a gyalogságot a roham kezdetének terepszakaszára kijuttatni. Ez persze azzal a veszéllyel jár, hogy akár egy FPV drónnal is ki lehet iktatni egy támadó rohamcsoportot.

Az oroszok március első két hetében az alábbi mintázatot követve támadtak:

• északon Berdicsinél a nyílt terep miatt megpróbáltak 1-4 BMP-ből és/vagy harckocsiból álló, szakasznál nem nagyobb erőkkel támadni, amelyek rendre kudarcba fulladtak,

• Tonyenkében és Orlivkában, ahol a falvak közepéig már eljutottak, heves tüzérségi és légi csapásokat követően gyalogsági rohamcsoportokkal hajtottak végre támadásokat,

• Orlivka elfoglalása után az orosz támadás főcsapás iránya az egész „MILF-állás” mentén a Szemenyivkánál lévő töltésút lett, ugyanis a Durna folyó ezen átkelője volt ekkor a legközelebb az oroszokhoz.

Ez a módszer iszonyatos veszteségekkel jár, így március 14/15-re a harctevékenység intenzitásának visszaesése volt tapasztalható. A támadó csoportosítások „elkopása” után -a feltöltések idejére – a főszerepet ismét az orosz tüzérség és légierő vette át. A kétnapos, heves tűzelőkészítés után március 17-re, de legkésőbb 18-ra sikerült Tonyenkét elfoglalni, köszönhetően az észak felől és kelet felől végrehajtott, jól koordinált támadásnak.

Az Orlivka és Tonyenke ellen végrehajtott orosz támadások manővereinek vázlata.

Az ukrán ellenállás hevességéből kiindulva téves az a megállapítás, miszerint az ukránok halogató harcot vívnak Avgyijivkától nyugatra a „MILF-állás” mentén. Az oroszok által a támadásokba bevetett erőkből, az előretörés sebességéből, a felek becsült veszteségeiből egyértelműen megállapítható, hogy itt szívós védelmi harc zajlik. Ennek természetesen lehet az a célja, hogy a nyugatabbra a Durna folyó mentén és mögötte lévő védelmi vonalak kiépítésére időt nyerjenek, de attól ez még nem halogató harc, hanem „rendes” védelmi harc, amit az ukránok vívnak.

Harc Durna folyó hídfőjéért és Berdicsiért

Tonyenke és Orlivka elfoglalása (ez utóbbit teljesen március 19-én vették birtokba az oroszok) azt jelentette, hogy a „MILF-állás” déli felét másfél hónap heves harc után az oroszok sikeresen elfoglalták. Ezáltal az Avgyijivkától nyugatra vívott hadműveleti támadó művelet (amelyért úgy tűnik, hogy az orosz 8. Összfegyvernemi Hadsereg 1. Hadteste a felelős) déli sávjában a fő cél a Durna folyón való átkelés, míg az északi sávban továbbra is Berdicsi elfoglalása lett. Március 21-re az orosz tűzcsapások térbeli koncentrációját megfigyelve egyértelművé vált, hogy az ukrán védelmi rendszer fő harcterülete a Berdicsi – Orlivka NY – Umanszke K – Jasznobrogyivka K vonal mentén húzódik. Az oroszok ehhez a fő harcterülethez a legközelebb Orlivkánál és Berdicsinél jutottak, így nem meglepő módon e két falu irányába bontakoztak ki további támadások is.

A támadás északi tengelye

Berdicsi ellen egész márciusban rendkívül súlyos veszteségekkel járó támadásokat hajtottak végre az oroszok, amely következtében március kétharmadának eltelte után a falu közepéig jutottak el. Ezért cserébe – az elérhető videós bizonyítékokon alapuló pontatlan becsléseim alapján – legalább egy zászlóaljnyi erőt veszítettek, míg az ukránok kb. két szakasznyit. Ezen veszteségek hatására nem meglepő, hogy ha egyes források arról számoltak be, hogy március 21-én az eddig Berdicsinél harcoló 15. és 30. gl.dd-kat a 74. Önálló gl.dd. és az ex DPR 1453. gl.ezd-kel váltották le.

Azonban a váltásként érkezett erők is csak marginális sikereket értek el, azt is csak a beérkezésük után, amikor még relatíve teljes harcértékűek voltak. Április 3-án már ismét a 15. gl.dd. támadott Berdicsi nyugati peremének birtokbavétele érdekében.

A Berdicsi elleni támadó manőverek vázlata a 03.09. és 04.03. közötti majd’ egy hónapban.

A támadás déli tengelye

A déli támadási tengelyen március 17-re sikerült 500m-re megközelíteni a Szemenyivka déli részén lévő töltésutat. Ez az előretörés mellesleg a Tonyenke elfoglalásával egyidőben történt, ami azt jelenti, hogy itt az orosz 35. Gárda Gépesített Lövészdandár (a térképen 35 GMRB) műveletét a 8. hadsereg 1. hadteste (nagy valószínűséggel ez a magasabbegység a felelős a „MILF-állás” ellen folytatott műveletekért) sikeresen hangolta össze a 114. Önálló Gépesített Lövészdandár (a térképen 114 SMRB) tonyenkei támadásával.

Március 25-én sikertelen támadást indítottak északi irányba Berdicsi felé, kisegítendő a falut keletről érő támadásokat. Ez azonban az ukrán FPV-drón csapások hatására összeomlott, viszont 27-én e támadás érdekeltségi területén kívül, Orlivkától nyugatra indítottak támadást, amely be is tört Szemenyivka déli csücskébe. Ez a támadás beleilleszkedett az eddigi mintázatba: egy nagyobb támadás után 1-2 nappal az előző támadás érdekeltségi területén kívül másik irányba indítanak támadást. Most sikerült kibillenteni az ukránokat az egyensúlyukból, valamint meglepetést okozni azzal, hogy nem az eddig is támadott töltés, hanem egy délebbre lévő, de eddig még nem támadott töltésút felé támadtak.

Március 28-tól kezdve Szemenyivkáért öldöklő küzdelem kezdődött. A támadásba az 1. hadtest második lépcsőként bevetette a 98. gl.ezd-t is. Március 29, 30 és 31-én is folyamatosan váltakozva támadtak az oroszok és ellentámadtak az ukránok. Ebben az ütközetben a nyílt forrásból összeszedhető veszteségi adatok alapján az oroszok legalább egy zászlóaljnyi erőt veszítettek. A harcok dinamikájából kiindulva (kifejtve lásd később) az ukránok veszteségei 20-40%-kal lehettek alacsonyabbak.

A Szemenyivka előtti töltésekért vívott harc manővereinek vázlata

Április 1-én az oroszok a Szemenyivkában elszenvedett veszteségeik miatt ismét áthelyezték a támadásuk súlyát. Új erőként jelent meg a 90. g.hk.ho. 6.hk.ezrede, amelyik egy megerősített harckocsi zászlóaljat harcba vetve Tonyenkétől nyugatra, az Umanyszke és Szemenyivka közötti gázlók felé hajtott végre dötnő(nek szánt) támadást. A támadás – amely Avgyijivka elfoglalása után a legnagyobb volt – azonban az ukrán FPV-drónok csapásaiban és az aknamezőkön súlyos kudarcba fulladt. Ebben a támadásban az óvatos becslések szerint is legalább egy századnyi erőt veszítettek, a zászlóalj maradéka pedig megszakította a harcérintkezést és visszavonult. A visszavonulást „segítette”, hogy az ukránok néhány gépesített lövész rajt a visszavonuló oroszok után küldtek, a harcjárművüket vándor tűzeszközként alkalmazva. Az így bevetett gépesített lövész rajok (egy raj egy harcjármű, tehát nem kell nagy erőkre gondolni) azonban nem kontrollálhatták a harcmezőt, így a csapások után ők is kénytelenek voltak visszavonulni.

Április 3-án (két napos tüzérségi előkészítés után) kevesebb páncélos és több gyalogság alkalmazásával az oroszok azonban mégis előrébb tudtak nyomulni, bár a veszteségeket jól jelzi, hogy a 6.hk.ezd már csak egy századnyi harckocsit tudott bevetni, a gyalogságot a 114. gl.dd. erői adták. Április 4-én ugyanezek az erők tovább törtek nyugat felé, jóllehet az ukránok nem tanúsítottak jelentős ellenállást. A terepet értékelve, feltételezésem szerint ennek az az oka, hogy itt az oroszok egy katlanba törtek előre, ahonnan tovább támadni nagyon nehéz, erőket ott tartani pedig csak súlyos veszteségek árán lehet. Ezt támasztja alá az, hogy április 5-én számos állást feladtak az oroszok az ukrán FPV-drónok csapásai miatt. Továbbá az is, hogy az elszenvedett veszteségek hatására április 5-től kezdve a 90.g.hk.ho. alá rendelt 228. gl.ezd-t is bevetették ezen a terepszakaszon.

A Tonyenkétől nyugatra vívott harcok manővereinek vázlata a 03.05. és 04.04. közötti egy hónapban.

Április első hetében az északi irányban továbbra is Berdicsi ellen, míg délen Szemenyivka ellen folynak az orosz támadások. Az 1. Hadtest támadási sávjának déli szárnyán, Pervomajszekénél és orosz támadás zajlik. Azonban jelenleg a legfontosabb orosz támadás Bahmuttól délnyugatra Csasziv Jar előtt bontakozik ki, így nem valószínű, hogy ha az orosz Központi Hadműveleti Csoportosítás kifogy az erőkből, akkor egyhamar újabb, komoly erősítéseket kaphat. Eddig azonban még sok idő van hátra, amelynek a megbecslésre az orosz haderő létszámviszonyait nem ismerve, nem vállalkozom.

Következtetések

1. Az ukrán FPV-drónok súlyos veszteségeket okoznak. Ebből arra következtetek, hogy a Bahmuti szektorral ellentétben, itt az oroszoknak nem sikerült kivívni az EW-fölényt.

2. Az orosz tüzérségi és légi fölény súlyos gondot jelent. Az ukránok hiába vernek vissza számos támadást, előbb-utóbb kénytelenek visszavonulni az orosz tűz miatt, ráadásul ezalatt maguk is súlyos veszteségeket szenvednek.

3. A harcok általános mintázata a következő:

• orosz támadás század, de inkább szakasz erővel, az ukránok megállítják,

• az oroszok egy-két napig tüzérségi- és légi csapásokkal pusztítják az ukrán állásokat,

• az oroszok újra támadnak, amely 50/50% eséllyel teljesíti a rohamcélját (2-300m előretörés),

• az oroszok ettől a támadástól eltérő iránya támadnak,

• az oroszok a támadásaikat dandár szinten jól hangolják össze, azonban a tüzérség és a manőver koordinációja még mindig elégtelen, a tüzérség előre elkészített tervhez ragaszkodva dolgozik,

• ezt a ciklust ismételgetik a terepnek és az ukrán ellenállásnak megfelelően kiigazítva, lassan törve előre.

4. Ez ellen a módszer ellen a siker kulcsa a hatékony ukrán csapatlégvédelem, ill. az orosz tüzérség elleni hatékony ellentüzérségi tűz lenne. Ehhez olyan eszközök kellenek, amelyek jelenleg nem állnak Ukrajna rendelkezésére.

5. A veszteségek rendkívül leegyszerűsítve, nagyon sematikusan a következőképpen alakulnak:

• orosz részről egy hónap alatt a hadtest két irányban 200-800m szélességben és mélységben tudott előretörni, ezért cserébe 2 zászlóaljnyi erőt veszített,

• ukrán részről azért, hogy az oroszokat ilyen tempóra lassítsák nagyjából 2 századnyi erőt veszítettek.

• A veszteségekkel kapcsolatos állításomat a bevetett ukrán erők váltásának és hátrálásának tempójára, az ilyen harctevékenységek jellemző veszteségi arányaira és ellenőrizhetetlen közösségi médiás posztokra alapozom.