Az Avgyijivkától nyugatra vívott csata 2. rész

Eléggé el nem ítélhető módon, jelentős késéssel, de mégis következik az előző írásom folytatása.

A harcok lefolyása

Az oroszok tehát a korábban leírt módszerrel egymást követően, egy hadműveleti méretű műveleti területen belül, de mindig más harcászat irányban indítottak támadást. Ezeket a támadásokat tűzzel alaposan megtámogatták, így a 2022. májusában Popasznánál vagy Szeverodonyeck-Liszicsansznál látott módszerhez hasonlóan igyekeztek folyamatosan nyomás alatt tartani az ukrán védelmet és kibillenteni azt az egyensúlyából. Ez a módszer akkoriban annak az eredménye volt, hogy az orosz manőver lehetőségei beszűkültek, a tüzérségi fölény viszont egyértelműen az oroszok oldalán volt. Saját véleményem szerint ekkor (2022. május, június) álltak az oroszok a legközelebb ahhoz, hogy megtörjék az ukrán ellenállást. Ez csupán azért maradt el, mert az oroszok 2022. nyarára hamarabb kifogytak az emberből, valamint a beérkező nyugati tüzérségi rendszerek megtörték az orosz fölényt. Most azonban az orosz haderő nem fog kifogyni az emberből egyhamar, valamint az ukrán tüzérségi fölény is a múlté.

Lasztocskine elfoglalása

Február 25-én a falutól délre az oroszok támadása tért nyert, ezáltal délről és keletről is nyomás alatt tudták tartani a falu védőit. Saját véleményem szerint, falu méretéből kiindulva, akkor ott egy szakasznál nagyobb erő nem tartózkodott. A támadást szokásos módon FPV drón csapások sorozatával és tüzérséggel egy teljes napon át készítették elő. A falut a 35. Önálló Gárda Gépesített Lövészdandár 2. zászlóalja foglalta el. Az előző részben ismertetett rohamcsoportos taktika alapján arra tudok következtetni, hogy legalább 3, de inkább 4-5 különálló rohamcsoport hajtotta végre a támadást.

A terepből és az erők elhelyezkedéséből kiindulva, az oroszoknak sikerült kihasználni azt a tényt, hogy a falu közepén egy fojtópont van (egy kereszteződés és mellette egy kis tavacska). Ennek kelet felől nekiszorították az ukránokat, miközben a tüzérségükkel folyamatosan támadták az ukránokat a faluban.

Nagy valószínűséggel, először kelet felől törtek be a faluba, miközben a két szárny felől is nyomás alatt tartották az ukránokat, majd folyamatosan ismételve a gyalogsági rohamokat, február 26-ra kiszorították őket a falu romjaiból.

A Lasztocskine elleni orosz támadás manővereinek valószínű vázlata.

A Tonyenke és Orlivka elleni műveletek

Lasztocskinével egyidőben zajlott (bár egy nappal előtte kezdődött az orosz támadás Tonyenke ellen). Itt Sziverne február 24/25-i elfoglalása után az oroszok 200m-n belülre kerültek „Francesca” megerődített támponthoz. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a szokásos 12/24 órás tűzelőkészítés alatt Sziverne romjai között, kényelmes roham távolságon belül össze tudnak gyűjteni a támadáshoz elegendő erőt. Ez a támadás február 27-én meg is indult, de nem nyert teret, így az oroszok a hadműveleti szintű műveletük mintázatának megfelelően máshol próbálkoztak.

Február 28-án megkezdődött a tűzelőkészítése az Orlivka elleni támadásnak, amely 29-én nap végére sikert ért el és elérték a „29 FEB ENY” felirattal jelölt vonalat. A támadás sikere azt jelentette, hogy az oroszok hadműveleti szinten sikeresen helyezték át a súlypontjukat 3 km-rel északabbra, valamint, hogy 24 óra alatt megszervezték a támadást (bár koránt sem biztos, hogy nem kezdték meg előtte a tervezést) és sikeresen végre is hajtották, hiszen egy nap alatt, számukra elfogadható veszteségekkel 2 km-t nyomultak előre.

A Tonyenke és Orlivka elleni műveletek manővereinek lehetséges vázlata 02.27-29-én.

Természetesen ezek a műveletek az oroszok számára is súlyos veszteségeket eredményeztek. A már többször megénekelt merev orosz döntéshozatali rendszer azt eredményezte, hogy a terep egyes fojtópontjain áthaladó orosz támadó oszlopok súlyos veszteségeket szenvedtek, sokszor ugyanott csak harmadjára vagy negyedjére sikerült a kitűzött célt elérni.

Julian Röpke német újságíró posztja a Berdicsi előterében lévő orosz roncsokról február 28-án.

Orlivka felének elfoglalása súlyosan fenyegette a teljes ukrán frontvonalat a MILF-állás mentén. Ha az oroszok itt az eddigi tempóval tudnak támadni az egy hadműveleti méretű áttörést eredményezett volna és megingatta volna a frontvonalat Bahmuttól Vuhledarig. A válságos helyzet megelőzése érdekében állítólag az ukránok szinte az összes elérhető 155mm-s gránátot ide csoportosították és március 2-ig súlyos tüzérségi és légicsapásokat mértek a támadó orosz rohamcsoportokra. Ennek következtében az orosz támadások rendre sikertelenek voltak.

Az oroszok ismét változtattak a főcsapás irányon és Orlivkától 3 km-re délre Tonyenke felé mértek csapást. Az ex-DPR 1. Szlovjaszk Gépesített Lövészdandár erői (a 10. hk.ezd.-del megerősítve) március 2-én kitűzték a zászlójukat a falu közepén. Ezt megelőzően a „szokásos” eljárás szerint két napon keresztül tüzérségi és FPV-drón csapásokkal támadták a falut védő nagyjából szakasz erejű ukrán erőt. A támadás március 2-án hajnalban indult és délutánra elérték a falu közepét. A támadókat segítette, hogy a falut hosszában osztja ketté egy kis patak, így könnyebben részekre tudták szabdalni az ott védő ukránokat.

Az ukránok március 2-án estére visszavonultak a falu északnyugati csücskébe, ahol egy észak-déli irányú fasor, ill., a falu közepén található ipari épületegyüttesre támaszkodva jobban védhető állásokban harcolhatnak tovább.

Néhány gondolat az Abrams harckocsik esetéről

Berdicsi a MILF-állás északi sarokpontja. Ha az oroszok el tudják foglalni, akkor kisvártatva a délebbre lévő támpontok hátába kerülhetnek, valamint fenyegethetik észak felé Novobahmutyivkát is. Jóllehet, itt Berdicsi és a vasúti töltés között egy nyílt terepszakaszon kellene áttörniük, amely az eddigi események alapján ismét ezres nagyságrendű veszteségekkel járna. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy az ukránok a legütőképesebb erőiket itt vetik be. Az Abramseket és a Bradley-ket a korábban leírt „vándor tűzeszközként” alkalmazzák.

Azonban hiába a legjobb minőségű haditechnika, ha a harc minden oldalú biztosítása hiányos, akkor elkerülhetetlenek a veszteségek. Az Abrams ráadásul nagy fontosságú célja volt az oroszoknak, így várható volt, hogy amint harcba vetették, az oroszok az összes elérhető eszközzel megpróbálták kilőni.

Az Abramsek kilövésének harcászati jelentősége sem volt, hiszen az első Abrams kilövése óta sem változott a peremvonalak vonalvezetése Berdicsinél. Ehelyett viszont erős figyelmeztetés az ukránoknak, hogy ha az értékes technikát be akarják vetni, akkor gondoskodjanak annak minden oldalú biztosításáról. Gondoskodjanak róla, hogy az FPV-drónokat zavarni tudják, és az se baj, ha előtte alaposan felderítik a terepet, hogy nincs-e elaknásítva. Az már csak „hab a tortán”, ha küldenek vele egy-két Brdaley-t is, amelyek gyalogsága meg tudja oldani a harckocsi közelbiztosítását, nehogy egy RPG-s tűzpár okvetetlenkedjen a harckocsi közelében.

Mindez természetesen a gépesített lövész és harckocsi alegységek alapos összekovácsolását feltételezi, amira nagy valószínűséggel nincs ideje az ukrán haderőnek.

Folytatása következik.