Áttörés vagy állásharc?

Május végére egyértelműen bebizonyosodott, hogy az oroszok új támadási iránya a Harkivi régióban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ennek a hátteréről bővebben lehet olvasni itt. Mivel viszont az oroszok céljai továbbra is változatlanok, a kezdeményezést fenn kell tartani. Ehhez a legjobb eszköz, ha továbbra is támadásban vannak. A támadáshoz a legkedvezőbb helyzet továbbra is az Avgyijivkától nyugatra lévő Pokrovszk általános irányban mutatkozik.

A hadműveleti helyzet és az orosz támadás lehetséges céljai május utolsó napjaiban a Pokrovszki irányban.

Az oroszok valószínűsíthető célja Pokrovszk elfoglalása, hogy ezzel az egész donbaszi frontot instabil helyzetbe hozzák. Pokrovszk elfoglalása előtt azonban át kell jutniuk a jelenlegi ukrán védelmen, amihez először a jelenlegi peremvonalat kell áttörni. Ezt követően a Vovcsa folyó a következő akadály, amelyen a berajzolt három átkelőhelyen a legcélszerűbb áthaladni és csak ezt követően kezdhetik meg a rázárkózást Szeligyove (OBJ A), Novogrogyivka (OBJ B) és Grogyivka (OBj C) településekre, hogy aztán Pokrovszk (OBJ D) felé forduljanak.

Mindez még nagyon távlati (hogy mennyire, arról majd a végén), viszont a szándék már most világosan látszik az oroszok tevékenységéből.

Az orosz támadási módszer

Az oroszok a korábban többször leírt „kibillentős” támadási módszert alkalmazzák. Ez május utolsó és június első hetében kiválóan megfigyelhető volt mind harcászati, mind hadműveleti szinten. A hadműveleti irányokat kb. kéthetente, míg a harcászati irányokat 2-3 naponta változtatják.

Az oroszok május legvégéig a Pokrovszki irány centrumában, Szokil térségében erőltették a támadást, majd június 3-tól áthelyezték a támadásaik súlyát a hadműveleti művelet szárnyaira: Ocseretine és Umanszke irányába.

Az orosz fő támadások idő- és térbeli eloszlása a Pokrovszki irányban. Szaggatott vonallal jelölve az orosz területnyereségek május 29 és június 6 között.

Minden egyes támadást szakasz, legfeljebb század erővel hajtanak végre. További közös jellemzőjük, hogy a több napos tüzérségi és légi előkészítéssel indított támadások jellemzően a harmadik napra hoznak sikert. Erre abból következtetek, hogy a leghevesebben támadott ukrán állásokat ekkor veszik visszább általában 500-1000 m mélységben és szélességben. Mindezért az eredményért az oroszok 2-3 nap alatt 2-4 századnyi erőt veszítenek el.

Az oroszok további támadási mintázata, hogy igyekeznek mindig a környék erősebb ukrán állásának az oldalába kerülni. Két-három nap alatt benyomulnak az adott állás oldalába (ez legfeljebb 1,5km mélységet jelent), majd az ukránokat onnan visszavonulásra kényszerítik.

Az oroszok tipikus harcászati szintű támadási mintázatának vázlata Novoszelivka Persa előterében.

Következtetések

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi lesz az eredménye ennek a felismert mintázatnak. Az oroszok 2023. október 7 óta ebben az Avgyijivka – Pokrovszk támadási tengelyen 8 hónap alatt, kb. 50.000 főt elveszítve, 20 km mélységben és 30 km szélességben tudtak előretörni egy súlyos lőszerhiánytól szenvedő ukrán haderővel szemben.

Amennyiben az ukrán lőszerhiányt megoldottnak tekintjük (ez azért nem teljesen biztos), és az összes eddigi körülmény változatlan marad, akkor saját becsléseim szerint az oroszok legkorábban 2025. tavaszára érhetik el az OBJ A-B-C vonalat, újabb 60-80.000 fő veszteség árán és onnan még messze van Pokrovszk.

Nyilvánvaló, hogy ennél sokkal pontosabb számításokat végeznek az ukrán hadászati szintű törzsek. Annak ismeretében, hogy mennyi idő kiépíteni egy az oroszokat nagy valószínűséggel feltartó védelmi rendszert, az oroszok haladási sebességének ismeretében ki lehet számolni, hogy hol kell azt kiépíteni (természetesen a terepviszonyok figyelembevételével). Mindennek az az értelme, hogy az oroszokat egyszer meg kell állítani, hiszen bármilyen súlyos veszteségek árán is, de amíg haladnak előre, addig békéről szó sem lehet.

Természetesen ez utóbbi tényleg csak kristálygömb bűvölés, hiszen amint változik egy-egy körülmény, az egész időrend és az összes cselekvési változat módosul. Az ehhez való helyes alkalmazkodás pedig a hadviselésnek már nem a hadtudományos, hanem a hadművészeti része.