Az új orosz harkivi támadás – 2. rész

A térképeken használt rövidítések:
AC = hadtest
JB = Jaeger Brigade
MIB = gépesített lövészdandár
MRD = gépesített lövészhadosztály
MRR = gépesített lövészezred
RDK = orosz önkéntes erők

Az előző részben az oroszok a terveknek megfelelően egy nap alatt átjutottak az ukrán fedező-biztosító öv jelentős részén, míg az ukránok a terveknek megfelelően súlyos veszteségeket okoztak nekik. Az ukránok szerint az első nap az oroszok összesen 4-5 zászlóaljnyi erőt vetettek be. Mindkét fél pontosan tudta, hogy a következő napok lesznek a döntőek.

Ha az ukránok sikeresen védekeznek, akkor a határ menti kisvárosok vonalán – tehát a védelem első vonalában – meg tudják állítani az orosz támadást. Ha az oroszok áttörnek, akkor el tudják érni azt a céljukat, hogy még több ukrán erősítést vonzanak ebbe a szektorba és akár komolyabb területi nyereségre is szert tehetnek.

Korábban írtam az oroszok „kibillentős” vagy más néven súlypont áthelyezős támadási módszeréről. Ennek megfelelően május 11-én nem az előző napi betöréseket próbálták kimélyíteni, hanem újabb helyeken lépték át az államhatárt – jellemzően az előző napi betörések között. Az oroszok nem mélyítették, hanem szélesítették a betörést.

A nyugati támadási tengely

Az oroszoknak két fő támadási tengelyük látszott ekkor kibontakozni: a nyugati Lipci-nél, míg a keleti Vovcsanszknál. Lipcitől északra az egyik erősebb ukrán támpont Morohovec és Olinyikove falucskák körül volt. A mindkét fél által ismert szabályzatok szerint itt egy ukrán harcelőőrsnek kellett lennie, amelynek a feladata a támadó további lassítása volt, mielőtt az elérné Gluboke-t, amely már a fő védelmi vonal részét képezi.

Az ukránok ennek megfelelően ezt a falut sem tartották tovább a szükségesnél, sőt egyes források szerint még addig sem. Ennek az oka, hogy az oroszok felismerték, hogy a gyalogos rohamcsoportjaiknak ideális álcázást biztosítanak a környék erdői, így az oroszok meg tudták lepni a védőket. Ahelyett, hogy a szokásos módon az út mentén támadtak volna (szaggatott nyíllal jelölve), az erdőkből kilépve támadtak, ami meglepetést okozott.

A 05.11-i Morohoveci műveletek manővereinek vázlata.

Ezzel a művelettel az oroszok a nyugati támadási tengelyen meg tudták kezdeni a felzárküzást az ukrán peremvonalra a Gluboke – Lukjanci vonalon.

A keleti tengely

Mindezzel párhuzamosan az oroszok Vovcsanszktól északnyugatra is széles terepszakaszon lépték át a határt. Az oroszok célja a manővereikből világosan kirajzolódik: míg egy frontális támadással igyekeztek lefogni a város ukrán védőit, addig az erdő takarását kihasználva megpróbálták elfoglalni a várostól nyugatra és keletre található egy-egy kulcsfontosságú folyami átkelőt. Az ukrán védelmet itt zászlóalj/dandár szinten irányító parancsnokok és törzsek szerencsére helyesen értékelték a terepet és világosan látták, hogy Vovcsanszk csak a két átkelőhely (a térképvázlaton OBJ A és B) birtokában tartható meg.

A határ közelsége miatt alapvetően Vovcsanszk alapvetően nem lenne része az ukrán fő védőöv első vonalának. Azonban a terep Vovcsanszk mögött sokkal nehezebben védhető, így az ukránok érthető okokból a város tartós megtartására törekedtek. Az oroszok természetesen mindezzel tisztában voltak, így heves ütközet bontakozott ki a városba vezető utakon és a két szárnyon.

A 05.11-i első döntő(nek szánt) Vovcsanszk elleni orosz támadás manővereinek vázlata.

Az ukránok sikeresen állították meg az oroszok támadását mind a három irányban. Ez több dolognak köszönhető:

1. alapos tervezés, a terep és az erőviszonyok helyes felmérése;

2. a lehetőségekhez képest megfelelő erődítések;

3. az orosz gyalogsági rohamcsoportok alacsony képzettsége;

4. később a tartalékok időbeni bevetése (ez nem egyszerű, ezt is tervezni kell).

Beékelődés

A keleti tengelyen (Vovcsanszknál) az oroszoknak sokkal nehezebb dolguk volt, mivel az ukránok a város szilárd megtartására törekedtek, valamint a terep miatt egyértelmű támadási irányok, a bonyolultabb terep mind-mind a védőt segítették.

Ehhez képest a nyugati tengelyen volt tér az oroszoknak a szokásos súlypont áthelyezős harceljárásuk alkalmazására. 12-én a korábban a centrumban (Morohovecnél) lévő súlypontjukat áthelyezték egy kicsivel keletebbre és Zelene-nél is átlépték az államhatárt, ezáltal kijutottak a Lukjanci-t védő ukránok jobb oldalába. Az ott védekező ukrán alegységnek nem volt más lehetősége, vissza kellett vonulnia.

A nyugati tengelyen 05.12-13-án végrehajtott orosz támadás manővereinek vázlata

Az oroszok május 13-ra a nyugati támadási tengely teljes szélességében felzárkóztak az ukrán peremvonalra, sőt Gluboke és Lukjanci között sikerült egy kis beékelődést is elérniük, majd később a két falut is elfoglalták. Jóllehet, ez véleményes, simán lehet, hogy az ukránok Gluboke és Lukjanci között is csak harcelőőrsöket üzemeltettek, amiket egy napi heves harc után a tervek és a körülmények miatt is kénytelenek voltak visszavonni.

Az orosz nyomás továbbra sem enyhült, így az ukránok a beérkező tartalékok zömét Lipci könyékére irányították, mivel Vovcsanszknál szilárdan tartották az állásaikat. Május 13-tól kezdve folyamatosan érkeztek be az ukrán erősítések: a környéken sok babért szerzett 92. gl.dd. egyes alegységei és számos különleges műveleti alegység. Ez utóbbiak beérkezése több jelentést is hordozhat:

• az ukrán rotációs tervek szerint éppen ők voltak elérhető tartalékok;

• a még relatíve mozgó frontvonal mentén a nagy számú, de alacsonyan képzett orosz gyalogos rohamcsoport ellen a könnyű gyalogos harcászatra alaposan kiképzett különleges műveleti erők bevetése logikus megoldásnak tűnik;

• a konvencionális gépesített lövész dandárok közül nem volt elérhető ebben az időszakban, hiszen az összes ilyen erő a Donbaszban harcol, vagy éppen pihentetik (ez a kisebb részük).

A beékelődés kiszélesítése

Az oroszok május 13-t követően is fenntartották a nyomást, de a folyamatosan beérkező ukrán erősítések és a tüzérségi lőszer (ez utóbbi fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni) miatt a következő 2 napban a támadásaik sikertelenek voltak, pedig további 3 zászlóaljnyi erőt vetettek be a Lipci-szektorban. Az oroszok nyomásának végül a harmadik nap végére engedni kellett.

Ha csak a térképeket nézzük, akkor úgy tűnhet, hogy az oroszok május 16/17-án egy áttörést értek el Lipci felé, hiszen egy teljes zászlóalj védőkörlet méretben (4 km széles és 2 km mély) nyomták hátrébb az ukránokat.

Azonban, ha alaposan szemügyre vesszük a terepet és az azóta eltelt 4 nap eseményeit, láthatjuk, hogy az ukránok ott engedtek az orosz nyomásnak, ahol számukra kedvező, hiszen az orosz kiszögellést minden oldalról uralgó magaslatok és azokon ukrán megerődített állások veszik körül.

A harcászati helyzet áttekintő képe Lipci előterében május 20-án este

Mint látható tehát a nyugati támadási tengelyen a beérkező erősítések, utánpótlás és a terep ügyes kihasználásával az ukránok sikeresen állították meg az orosz támadást.

Ugyanez a helyzet Vovcsanszknál is. Itt az időközben bevetett 2. g.gl.ho. (orosz források szerint a 47. g.hk.ho.) erői sem tudták közelebb hozni a sikert, az ukránok az összes olyan terepszakaszt birtokolják Vovcsanszkban és körülötte, amely az állásaik szilárd megtartását lehetővé teszi.

Értékelés

Az orosz előretörés az első napokban valóban az elmúlt másfél év leggyorsabb támadó művelete volt. Ennek azonban nem az az oka, hogy az itt bevetett orosz alegységek sokszorosan jobban képzettek, mint mondjuk az Avgyijivka körül harcolók. Ezt az állításomat számos olyan felvétel támasztja alá, amelyeken a nyílt terepen „dinamikus olajfolt alakzatban bandukoló” orosz katonákat láthatunk.

Az első nap végére az oroszok 4 km mély és 8-9 km széles betörést értek el. Elközben az itt harcoló Ukrán alegységek folyamatosan fenntartották a harcérintkezést, ahogy az orosz nyomás alatt visszavonultak. Az ukrán beszámolók alapján az orosz gyalogsági támadások során az orosz tüzérségi tűz nem volt érzékelhető, a manővert végrehajtó ukrán alegységek nem kaptak tüzérségi tűzcsapást, ellenben FPV-drónok zaklatták őket. Mindez számomra azt jelenti, hogy az oroszok képesek voltak frissen tartani zászlóalj-dandár szinten a helyzetképüket, viszont a tüzérségük még nem képes ilyen gyorsan lereagálni a változásokat.

A gyors orosz előretörés oka először is a tüzérségük és légierejük az első napokban még meglévő lehengerlő fölénye (a tüzérségé azóta enyhült, a légierőé megmaradt). A másik ok, ennek a következménye: az ukránok belátták, hogy itt a határ mentén nincs olyan fontos terület, amely miatt megérné a gyalogságot kitenni az orosz tűcsapásoknak. Így a környék védelmét tervező ukrán parancsokok és törzsek – véleményem szerint – helyesen úgy döntöttek, hogy egy klasszikus védelmi rendszert építenek fel, amely által ugyan a megszokotthoz képest jelentős területet veszítenek el, viszont a kedvező terepszakaszra támaszkodva (beépített terület, folyók, dombhátak) meg tudják állítani az orosz támadást.

Az eddig látottak szerint ez sikerült nekik. Az orosz előretörés tempója május 10-13-án valóban rég látott sebeséget ért el, de az ukránok a rendelkezésre álló erőiket megóvva, a szükségesnél több területet nem elveszítve meg tudták akadályozni, hogy az orosz támadás elérje a célját. Jóllehet, egy célját elérte: tartalékokat kellett átvezényelni az ukránoknak a Donbaszból. Viszont ezek hiánya – egyelőre – nem látszik, az oroszok nem veszélyeztetik a Kupjanszk környéki ukrán erők hátát, és Harkivot sem.

Mit hoz a közeljövő?

A továbbiakban az oroszoktól függ, hogy mi lesz ennek a frontszakasznak a szerepe, az eredeti céljaikat jól láthatóan nem tudták elérni (pedig egy teljes hadosztálynyi erőt vetettek már be összesen). Dönthetnek úgy, hogy az Északi Hadműveleti Csoportosítás összes erejét bevetik, ezáltal valószínűleg meg tudják vetni a lábukat Lipciben és Vovcsanszkban is, de elfoglalni nem tudják őket.

Másik lehetőség, hogy a még be nem vetett erőiket máshol alkalmazzák a korábban leírt súlypont áthelyezős harceljárásukkal összhangban. Nem lepődnék meg, ha komoly erőket vetnének be a mostani két támadási tengely egyesítése érdekében pl. Ternove – Veszele környékén. Ez komoly kihívás elé állítaná az ukránokat, azonban a jelenleg elérhető orosz erőkkel itt is csak harcászati sikereket tudnának elérni.

Véleményem szerint – akárhol is vessék be a további erőiket az oroszok – ez a harkivi irány is belesimul a felőrlő hadviselésbe, amit a Donbaszban látunk.