Harcászati szintű gond van
Csak egy rövid, gyors anyagra van idő, egyéb elfoglaltságok miatt. Az előző írásomban leírt aggasztó trend folytatódik és mint ilyen egyre nyugtalanítóbb lesz.
Július közepe óta az oroszok hetente átlagosan 1-2 km-t stabilan tudnak előretörni a Pokrovszki hadműveleti irány centrumában. Prohresz gyors elfoglalása után az eddigi mintázatnak megfelelően a következő két hétben ugyanabban a hadműveleti támadási sávban több harcászati irányban is fenntartották a nyomást.
A harcászati helyzet vázlata 08.01-án Zselanne – Veszele térségében
Az itt védekező ukrán erőknek láthatóan nem sikerült az oroszokat tartósan megállítani. A műveletek jellemző mintázata az alábbi:
orosz siker, egy századtámpontnyi (kb. 1,5x1,5 km) előretörés;
az ukránok elreteszelik ezt és beékelődés lesz belőle;
a következő 1-2 napban a beékelődés szárnyain az oroszok újabb gyalogsági rohamcsoportos támadásokat indítanak, amelyeket jellemzően az ukránok visszavernek;
a következő 1-2 napban az oroszok fokozzák a tűzcsapásaikat, miközben folyamatosan apró (2-4 fős) harcfelderítő járőröket küldenek;
a frissített helyzetkép alapján a következő 1-2 napban megismétlik a nagyobb gyalogsági rohamcsoportokkal (8-18 fő) végrehajtott támadásokat, amelyeket eseteként (de egyre ritkábban) páncélosokkal is támogatnak;
az ukrán védelem ennek a nyomásnak enged és újabb több száz méterrel kerül hátrébb a peremvonal.
Ez a támadási ütem nem alkalmas arra, hogy jelentős országrészeket foglaljanak el az oroszok, nem is ez a fő baj. Önmagában ez a mintázat nem jelentene gondot, ha az oroszok nem 3-5-ször, hanem legalább 8-10-eszer nagyobb veszteségeket szenvednének, mint az ukránok. A témát Tom Cooper alaposan körbejárta itt. De ebben a verzióban nem eléggé kedvező ahhoz, hogy Ukrajna stabilan megnyerje a felőrlő háborút.
A másik ok, ami miatt ez a fenti mintázat igazán gondot jelent, hogy az orosz hadműveleti szintű csoportosítás parancsnoka tökéletesen mérte fel a támadás megfelelő irányát. Azzal, hogy fenn tudják tartani az előrehaladás tempóját Zselannye és Novogrogyivka felé, súlyosan fenyegetik a Vovcsa folyó mentén lévő ukrán védelmet (LINE A).
Ezáltal az ukránokat megfosztják attól a lehetőségtől, hogy a folyót kihasználva, az erőiket sokkal „gazdaságosabban” alkalmazzák. Továbbá a bekerítést elkerülendő a Karlivka és Novoszelivka Persa közti kb. 10 km széles frontszakaszról előbb-utóbb kénytelenek lesznek visszavonni az erőiket vagy kevésbé (LINE B), vagy jobban (LINE C).
Az ukránok másik lehetősége, hogy valamely frontszakaszról, amelyet eddig sikeresen tartottak, vagy esetleg övék volt a kezdeményezés, erőket vonnak el és megpróbálják egy harcászati szintű ellencsapással levágni az oroszok kiszögellését és legalább Prohresz-ig visszavetni őket (szaggatott CATK feliratú nyíllal jelölve). Erre természetesen csak akkor van esély, ha sikerül helyi szinten (kb. a Novoolekszandrivka – Ocseretinye – Komisivka – Nogogrogyivka – Grogyivka terepszakaszon), az ellencsapás idejéig kivívni a tüzérségi fölényt, komolyan akadályozni az orosz légierő alkalmazását, valamint hatásosan zavarni az orosz drónokat. Mindennek a felmérése az ukrán Tavrija hadműveleti csoportosítás és a hadászati szintű törzsek (vezérkar) feladata.
Jelenleg nem tudom, hogy melyik opció valósul meg, de ha tippelnem kellene, akkor nem az ellencsapás. Ehelyett véleményem szerint tovább kell fokozni a jelenlegei frontvonal mögött 10-30 km-rel lévő területek megerődítését, és a meglévő erőket megóvva, minél kedvezőbb veszteségi arányt fenntartva szűk egy év alatt a jelenlegi tempóval hátrébb kell engedni az oroszokat.
A katonai logika ezt diktálja, de természetesen egy háborút nem csak ez határoz meg.
Összefoglalva tehát, ahhoz, hogy a harcászati szintű gondból ne legyen hadműveleti szintű gond, ahhoz az ukrán hadvezetés három dolog közül választhat:
ellencsapást indít és felszámolja a veszélyes orosz kiszögellést,
rendezetten visszább veszi a vonalait,
erőt csoportosít a térségbe és kis arcvonal kiigazítást követően a jelenlegi vonalakat próbálja meg tartani.
Ezen cselekvési változatok lehetőségeit alaposan meg kell vizsgálni, mert a napokon belül megszülető (vagy akár már meg is született) döntés alapvetően befolyásolja a Pokrovszki hadműveleti irány sorsát a következő hónapokban.