Holtpont vagy csak pillanatnyi szünet?

A Kurszki kiszögellés

Szeptember első hetének végére úgy tűnik, hogy a felek nyári offenzívái veszítettek a lendületükből. Egyelőre nem tudjuk, hogy ez egy komolyabb holtpont, vagy csak egy hadműveleti szünet. Szerintem az utóbbi, de remélem, hogy az írás végére kiderül.

Kurszknál az ukránok igyekeznek lassítani a frontvonal megszilárdulását, hiszen egy teljesen megszilárdult frontvonal az oroszoknak kedvez. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan előre törnének, hiszen erre nem áll rendelkezésre a kiszögellésben elegendő erő. Ehelyett úgy tűnik, hogy a peremvonallal párhuzamosan mozognak, valamint a saját peremvonaluk mögött lévő elszigetelt orosz csoportok felszámolásával vannak még mindig elfoglalva, főleg a kiszögellés északi részén.

Az ukránok igyekeznek tehát elkerülni, hogy a Donbaszban látható kiépített védelmet kelljen létrehozniuk. Az orosz tűzfölénnyel szemben az egyetlen esélyük az, ha mobilak maradnak, mivel az oroszok – bár rengeteget fejlődtek e téren – még mindig nem képesek elég rövid „kill chain”-nel operálni. Tehát a permvonalban jellemzően raj méretű felderítő csoportokat alkalmaznak, esetleg egy-egy harcelőőrsöt a tényleg fontos terepszakaszok védelmére, de leginkább a technikai felderítés eszközeire támaszkodva igyekeznek ellenőrizni a vonalaikat.

Ha az oroszok támadnak, akkor azt általában idő előtt felderítik, a csapás elől igyekeznek kitérni, majd a manővert végrehajtó orosz alegységekre lesállást végrehajtani és/vagy drónokkal elpusztítani. Mindez ugyan folyamatosan komoly terhelésnek teszi ki az itt harcoló ukrán erőket (nem véletlen, hogy a bevetett dandároknak csak egy-egy zászlóalja harcol ténylegesen a kiszögellésben), viszont ez az egyetlen módja egy ilyen tűzfölényben lévő ellenség hatékony visszatartásának.

Egyértelműen megállapítható, hogy az oroszok nem voltak képesek egy hónap alatt olyan méretű és minőségű erőt a térségbe csoportosítani, amellyel fel tudták volna számolni az ukránok Kurszki kiszögellését. Pontosabban, a képességük meg lett volna, de akkor a számukra fontos támadási irányoktól vontak volna el jelentős erőt. Így viszont csupán az ukrán térnyerés visszafogására törekedtek, bízva abban, hogy a Donbaszban fenn tudják tartani a támadást és „ők bírják tovább levegő nélkül”.

A Donbasz front

A legfontosabb orosz támadási irányok továbbra is Toreck környéke és a Pokrovszki irány. A legutóbbi napok (szeptember 5-8) fejleménye, hogy mindkét irányban ukrán ellenlökések bontakoztak ki, azonban fontos különbségek is észlelhetők.

A Torecki régióban a legforróbb szektorban, Niu Yorknál hajtottak végre támadó műveletet az ukrán 425. „SZKALA” rohamzászlóalj kijelölt erői. Mint azt a múltkor leírtam, a szenzorokkal telített harcmező korában a beépített terület érdekes módon akár még segítheti is a támadót, hiszen több álcázási lehetőséget nyújt a védő szenzorai elől. Itt is ez következett be. A futószalag-szerű támadások révén előre jutott orosz rohamcsoportok a beépített terület jellegzetességeit kihasználva igyekeztek védekezni. Az ellenlökést végrehajtó ukrán alegységek azonban sikeresen elszigetelték őket és pár háztömbbel visszább szorították az oroszokat.

A szeptember első hetében végrehajtott ukrán ellenlökések vázlata. A beépített terület jellegzetességei miatt egyelőre ennél pontosabb vázlatot nem tudtam készíteni.

Ami fontos, hogy a Toreckért felelős hadműveleti csoportosítás a saját tartalékában lévő erővel hajtotta végre az ellenlökést, és egyelőre úgy tűnik, hogy ez elegendő volt a Torecki irányban az orosz támadás megállításához legalább egy hét időtartamra.

Itt megint egy kitérőt kell tennem. A magyar szakmai terminológia nem egységes az ellentámadás, ellencsapás, ellenlökés szavak használatában, a jelenleg hatályban lévő harcszabályzatok is következetlenül használják őket. Magam részéről az alábbi értelemben alkalmazom. Az ellenlökést a dandár tartalékával (általában egy megerősített század, legfeljebb egy zászlóalj) hajtják végre az első lépcsőben védekező zászlóalj védelmébe betört támadó ellen, amelynek a célja az eredeti helyzet visszaállítása. Az ellencsapást már a hadtest tartalékával hajtják végre (jellemzően egy dandár) az áttört ellenség tovább támadásának elreteszelése érdekében. A fenti ábrán bemutatott művelet, jóllehet hadműveleti tartalékokkal került végrehajtásra, a mérete és a célja alapján mégis inkább ellenlökés. Szerintem…

A Pokrovszki irány ennél bonyolultabb. Legutóbb leírtam, hogy úgy tűnik, hogy az oroszokat sikerült a varostól távolabbra, délre terelni, valamint az oroszoknak is ez volt a céljuk, hogy a Vovcsa folyótól még keletre álló ukrán erők hátába kerüljenek. Az oroszok is felismerték, hogy itt az ukrán védelem kulcsa Ukrajinszk. Viszont eredeti és váratlan módon, nem arcból rohanták meg a várost, hanem délkelet felől próbálták meg bekeríteni. Szeptember 5-én Ukrajinszk és Girnyik települések közötti üres térbe támadtak, bízva abban, hogy a két falu közötti tér elfoglalásával kibillenthetik az egyensúlyukból az ukrán védőket. Az orosz támadások veszteségi arányaira jellemző, hogy az egy héttel korábbi támadást végrehajtó zászlóaljat (valószínűleg a 228. Gárda Gépesített Lövészezredé) ki kellett vonni és helyette a 114. Önálló Gépesített Lövészdandár erőit kellett bevetni. Jóllehet, a támadó erők rendszeres váltása logikus és az orosz szabályzatok szerint is szükséges.

A szeptember 5-i orosz támadás fő műveletének vázlata. Kérem figyelembe venni, hogy a feltüntetett ukrán erők mind-mind a harcértékük legfeljebb felével rendelkeznek.

Az orosz támadás azonban a sikert követő 5 napban nem haladt előre, az oroszoknak lett egy veszélyes beékelődésük, de onnan előre nem tudnak törni. Ennek az egyik oka, hogy állítólag az ukránok a 15. „Kara Dag” Gépesített Lövészdandár egyes alegységeinek ellencsapásával (igen ez nem ellenlökés, hanem ellencsapás) elreteszelték az oroszok további támadását. Továbbá a hadászati tartalékból is vezényeltek át erősítéseket az ukránok, így ez egy fontos különbség a Torecki térséghez képest. Itt ugyanis több erőt kellett bevetniük, ami érthető, hiszen egy szélesebb terepszakaszon, egy súlyosabb kihívással kell(ett) szembenézniük.

Az oroszok továbbra is bíznak abban, hogy az ukránok kivonják a Vovcsa folyótól keletre lévő erőiket (ami szerintem is szükséges lenne), így nem kell további erőfeszítéseket tenniük a katlan tényleges bezárásáért. Mindez ugyanis rengeteg erejüket felemésztené, valamint további hónapokkal késleltetné a Pokrovszk elleni támadást.

Összegzés

A cikk elején feltett kérdésre a végén sem tudok egyértelmű választ adni, ha vicces akarnék lenni, mondhatnám, hogy is-is. A Kurszki ukrán kiszögellés elleni műveletek legalább 30.000 főnyi orosz erőt vontak el. Ha az oroszok ezt a helyzetet szeretnék fenntartani, akkor is csökken a Donbaszi támadásokba küldhető erő, míg, ha ennél többet akarnak ott elérni, akkor több erőre an szükség. Bármi állítson az orosz (és moszkovita) média, mindez jelentősen csökkenti a legfontosabb orosz támadások fenntartásához elérhető erőforrásokat. Ahogy egy bölcs ember mondta anno Gyöngyösön: „Ide orvosi papír nem kell! A tények magukért beszélnek!”

A végére utóiratként még egy személyes megjegyzést engedjetek meg. Az általam nagyra becsült Tom Cooper nem olyan rég kritizálta az ukrán katonai vezetést, hogy csak ilyen későn vezényeltek át tartalékokat Pokrovszkhoz. Ezúttal azonban nem értek vele egyet. Amennyiben az általam is megírt kritikus időszakban vezényeltek volna át tartalékokat, azzal csupán a jelenlegi helyzet elérését késleltették volna. Viszont ezzel egyidőben elveszítették volna a Kurszki offenzíva lehetőségét. Ez alapján megállapítom (persze mindig utólag okos az ember), hogy ebben a konkrét esetben az ukrán hadászati szintű katonai vezetés jól gazdálkodott az erőforrásaival. Ugyanis hagyták, hogy a Kurszki offenzíva hatására „elfogyjon a szufla” az orosz támadásból és csak utána vezényeltek át tartalékokat ellencsapáshoz. Hiszen gondoljunk csak bele, egy velünk szemben támadó erőt, vagy egy megállított, de még be nem rendezkedett erőt könnyebb visszaszorítani? Na ugye…

Mivel ez az írás így is elég hosszúra nyúlt, a Harkivi régióról és a Vuhledar környéki harcokról a következő alkalommal tervezek írni. Tudom, legutóbb is megígértem, most igyekszem be is tartani.