Ismét egy Harkiv régió-beli ukrán ellentámadás (?)

Pár nappal ezelőtt az ukránok harcászati jelentőségű sikert értek el Hliboke falunál. A „Hartija” ukrán gépesített lövészdandár egy megerősített gépesített lövész szakasszal megtámadta és elfoglalta az oroszok egy rajállását a falutól délre húzódó fasorban. Ez a művelet a gépesített lövészek támadó harcának újabb szép példája, amelyet részletesen bemutattam már itt. Az ott leírtakon túl ennek a műveletnek a sikere világosan bemutatja, hogy akár meglehetősen elavult technikával is lehet sikert elérni, „csupán” megfelelően kell azt alkalmazni.

A művelet előtt az ukránok egy lekötő csapást hajtottak végre a falutól délnyugatra (SO = shaping operation felirattal jelölve) egy gépesített lövész rajjal. Az oroszok felismerték a manővert és egy Lancet csapással egy ukrán Strykert meg is semmisítettek, valamint megállították az ukránok előre mozgását.

Ezzel egyidőben azonban az ukránok délkelet felől három harcjárművel (egy BMP-1 és két M113) végrehajtották a fő csapást (DO = decisive operation). A BMP előre tört egészen az orosz rajállásig, ahol a tűzzel lefogta az oroszokat, amíg az M113-asból kiszállt a gyalogság és megrohamozta az árkot. Érdekesség, hogy az ukránok a támadást két lépcsőben hajtották végre, hiszen az orosz rajállás elfoglalása után a BMP és az első M113-as visszavonult, viszont kisvártatva egy második M113-as jelent meg, amely további erősítést (még egy lövész rajt) hozott és valószínűleg sebesülteket ürített ki – bár ez utóbbiról nincs felvétel.

Értékelés

Napjaink szenzorokkal telített harcmezőjén ritka jelenség a gépesített lövész alegységek ilyen „klasszikus” harcászati sikere. A harcászati csapásmérő drónok általában jóval korábban megsemmisítik a páncélozott járműveket, mielőtt elérnék a harcbavetés terepszakaszát. Látható, hogy a lekötő csapás egyik Strykere is így járt. A fő csapás járművei nem kaptak dróntámadást, csak a másodjára érkező M113-as, de a tetején lévő „tyúkketrec” megvédte. A tény, hogy a fő csapást végrehajtó két harcjármű zavartalanul el tudott jutni az orosz rajállásig, azt jelenti, hogy ott az oroszoknak nem volt megfelelő kézi páncéltörő eszközük (vagy csak nem volt bátorságuk alkalmazni a heves lefogó tűz miatt), valamint az oroszoknak nem volt hirtelen elérhető csapásmérő drónjuk. Továbbá az ukránokat segítette, hogy a támadási cél előtt pár száz méterrel a beépített terület és a növényzet megkönnyítette a csapás előtti manőverek álcázását.

Az oroszoknak azonban volt elegendő számú drónjuk, hiszen mégis hajtottak végre drón csapást. Saját következtetésem az, hogy az hely védelméért felelől orosz katonai törzs, amely a dróncsapásokat összefogja (valószínűleg zászlóaljtörzs) egyszerűen nem tudta időben elrendelni a csapást. Ennek az oka a harcászati szintű orosz katonai vezetés jól ismert hiányosságai, amelyről nagyon hosszasan írtam itt.

A másik érdekes jelenség az orosz tüzérség látható hiánya. Ennek nagy valószínűséggel az az oka, hogy a lassan, de biztosan beérkező nyugati lőszer utánpótlás segítségével a precízebb eszközöket és jobb rendszert használó ukrán tüzérség sikeres ellentüzérségi műveleteket hajtott végre, és el tudta nyomni az adott terepszakaszon, az adott időben az orosz tüzérséget.

Az oroszok alkalmazhatták volna a valóban félelmetesen pusztító légibombáikat is. Nagy valószínűséggel a művelet másnapján meg is tették. Azonban ennek az ukrán műveletnek a sikere is alátámasztja azt a tényt, hogy az orosz légierő nem képes a szárazföldi csapatok rugalmas közvetlen légi támogatására. A pilóták jellemzően előre tervezett célokat pusztítanak, amelyeknek a koordinátáit már a felszállás előtt megkapják, vagy azokra a célokra mérnek csapást, amelyeket a saját szenzoraikkal derítenek fel (ez utóbbi 2023. ősze óta nagyon ritka).

Összességében megállapítom, hogy az akár 40-50 éves páncélozott harcjárművekkel is sikeres gépesített lövész műveleteket lehet végrehajtani, ha az alkalmazásuk feltételei a bevetés időtartama alatt (nincsenek ellenséges drónok, nincsenek aknamezők, az állomány pedig rendesen ki van képezve) biztosítottak.

A támadásban használt ukrán harcjárművek (illusztráció). A BMP-1 50 évnél, az M113 60 évnél, a Stryker is 20 évnél régebbi konstrukció.

Hogyan tovább?

Ennek a harcászati sikernek az eredménye az lett, hogy az ukránok immár közvetlenül a falut támadhatják. Ezzel a támadással azonban nem szabad sokáig várni. Az újonnan elfoglalt fasort tartó ukrán raj ellátása és váltása hihetetlenül nehéz az oroszok előterében, a nyílt terepen. Az oroszok egyre fokozzák a légicsapásaikat a peremvonal ellen, ráadásul a Lipcitől délre csoportosított ukrán erőket is egyre nehezebb lesz megóvni az oroszok csapásaitól.

Az ukránokat szorítja az idő, ha vissza szeretnék nyomni az oroszokat az államhatárig ezen a frontszakaszon. Persze kérdéses, hogy van-e értelme. Képesek-e az összegyűjtött erők sikeres bevetésének feltételeit biztosítani? Képesek-e az orosz légierő hatékonyságát csökkenteni, a drónokat lezavarni az égről, a tüzérséget elnyomni és megakadályozni komplex műszaki védelmi berendezések kiépítését? Ha minderre igen a válasz, akkor lehet értelme megindítani egy nagyobb, hadműveleti méretű offenzívát. Ha ez az offenzíva sikert ér el, akkor el tudja-e azt érni azt, hogy az oroszok felhagyjanak az északkeleti irányból indított műveletekkel, ezáltal lehetővé téve, hogy az ukránok ismét teljesen a Donbaszra koncentrálhassanak?

Ezek azok a kérdések, amelyeket a Harkiv környékéért felelős hadműveleti szintű ukrán parancsokoknak és a hadászati vezetőknek (pl. Szirszkij) mérlegelnie kell ezekben a napokban.