Az elmúlt két napban (november 13/14) jogosan borzolta a kedélyeket a váratlan orosz előretörés Kupjanszk városától északra. Ez az orosz művelet több okból is figyelemreméltó volt.
Először is, ez a Kupjanszk elleni orosz támadások, ill. magának a kettévágott hídfő északi fele elleni orosz támadások leginkább egyértelmű iránya. Éppen emiatt az egyértelműség miatt én nem innen vártam a fő támadást, de ez természetesen a legkevésbé fontos.
A másik ok, ami miatt figyelemreméltó ez a művelet, az a kezdetben elért siker. Ez igazából részben az előző oknak az okozata, valamint azoknak a tényezőknek, amiket alább próbálok meg röviden kifejteni.
A betörés
A Kupjanszktól északra lévő támadási irány egy rendkívül nehéz terepen vezet keresztül. A peremvonal egy erdő mentén húzódik, sőt az erdőtől délre, ahogy az oroszok kilépnek a nyílt terepre, még egy vízi akadályon (az Oszkil folyóba torkolló Ginlica-patak) is át kell kelniük. A leginkább egyértelmű átkelési lehetőség a vasúti hídon van (OBJ A), és bár az elmúlt időszak meglepően kevés csapadékot hozott arrafelé is, gépesített erőkkel csak a hídon lehet gyorsan átkelni. A híd mögött, a vasút kettévág egy lankás gerincet, ami ideális védőállásokat jelent. Itt (nyílt források és saját következtetéseim szerint) a 114. Területvédelmi Dandár (tv.dd.) legfeljebb két, de inkább csak egy gyengécske lövész szakasza volt védelemben. Az ő szakasztámpontjaikat elfoglalva az oroszok elérhették az „ENY PL B”-vel jelölt terepszakaszt, amely egyben egy betörést is jelent a 114. tv.dd. bal szárnyán.
Az oroszok így is tettek. Állítólag ukrán egyenruhába bújtatott felderítő járőrök és „normál” harcfelderítő járőrök bevetése után két gyalogsági rohamcsoporttal átkeltek a Ginlica-patakon és megkísérelték birtokba venni a patak déli partját. Mivel a terep a nyugati támadási sávban nyílt volt, míg keleten az erdő adott némi fedezéket, nem meglepő, hogy a nyugati orosz támadás kudarca fulladt, míg a keleti sikerrel járt. Hogy az adott szektorért felelős ukrán századparancsnok, ill. az elöljárói miért nem készültek fel erre a nyilvánvaló műveletre, saját véleményem szerint több oka is lehet:
a súlyos veszteségek miatt egyszerűen nem jutott megfelelően képzett ember ezekbe a fontos parancsnoki beosztásokba;
az orosz tüzérségi- és légi tűzelőkészítés hatásos volt (ez amúgy valószínűleg erősen igaz);
az elöljárónak nem sikerült felderítenie az oroszok szándékát;
nem volt elég ukrán lövész erő az adott terepszakaszon (valószínűleg ez is erősen igaz).
A fentiek közül akármelyik tényező is volt jelen, a helyzet az, hogy az oroszok november 12-án sikeresen kialakítottak egy hídfőt a Ginlica-pataktól délre.
A november 12-i műveletek kikövetkeztetett vázlata
A betörés kiszélesítésére tett kísérlet
„ENY PL B” mögött a vasúttól nyugatra a mocsaras ártér, míg keletre egy mesterséges tórendszer van (OBJ C), ami jelenleg vízzel ugyan nincs tele, de a sakktábla-szerűen elhelyezkedő töltések ismét csak a védőt segítik. OBJ C területén azonban a szenzorokkal telített harcmező miatt csak látszólag könnyű védekezni. Mivel felülről semmilyen takarása nincs, ezért a legapróbb mozgást is felderítik az ellenség drónjai, annak minden gyászos következményével. Emiatt az ukránok jogosan hagyták azt üresen.
November 13-án az oroszok – szokásukhoz híven – az elért sikert megpróbálták kiaknázni. Mivel tudták, hogy OBJ C-ben nincs ellenség, így tudták, hogy ukrán védőkbe legközelebb Kupjanszk város határában, ill.az attól északkeletre lévő erdős dombon (OBJ D) fognak ütközni. Amennyiben meg tudják vetni a lábukat a városban, és a következő napokban további erősítéseket tudnak oda küldeni, az a kupjanszki hídfőben lévő ukrán erőkre nézve rendkívül súlyos következményekkel járt volna. Ennek megfelelően legalább egy gépesített lövész szakasszal (harckocsival megerősítve) indítottak támadást. Ez a támadás el is jutott Kupjanszk északkeleti pereméig, azonban az ukrán védők tüzében, a drónok csapásaiban és a november 13-én délután bevetett ukrán erősítés ellenlökésében megsemmisült.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a 114. tv.dd. saját erőből csak lassítani tudta az oroszokat, és a 116. Gépesített Lövészdandár egy szakaszát és a 30. gl.dd. 2. zászlóaljának drónok különítményeit is be kellett vetni. A város pereméig eljutott oroszokat végül november 14. nap végére felszámolták. Ebből, valamint a bevetett ukrán erők méretéből következtetve, akár az is lehet, hogy az oroszok nem egy, hanem két szakaszt vetettek be.
A november 13-i műveletek kikövetkeztetett vázlata
Összegzés
Az ukrán 114. tv.dd. láthatóan képtelen ellenállni egy összesen kevesebb, mint század erővel végrehajtott orosz támadásnak. Ez az alakulat azonnali pihenésre és feltöltésre szorul. Továbbá, amíg nem kerül kivonásra, meg kell teremteni az összhangot az őt kisegítő alegységekkel. Ez a koordináció most jól működött, ennek köszönhetően állítólag november 15. nap végére sikerült is visszaverniük az oroszokat „ENY PL B” terepszakaszra.
Az oroszok várhatóan fognak még itt próbálkozni, de azon sem lennék meglepve, ha itt is a már többször leírt súlypontáthelyezéses támadási módszerük szerint haladnának tovább.
Márk, tudjuk, hogy a harcászati szinten vagy otthon, már az is nagy dolog, hogy időnként hadműveleti szintre us kimerészkedsz (Rácz András oldalán nyílván megkapod rendre az orosz troll 🧌 besorolást, de ez ilyen szakma 😉) - azt tudnád kommentelni, hogy az oroszok látható fókusza az ukrán logisztikai lánc zúzására (Kupjanszk, Pokrovszk, Kurakhove), illetve az a tény, hogy Vuhledar eleste után az orosz déli vasútvonal használhatóvá válik - milyen következményekkel járhat? Eddig a sugaras ukrán logisztika plusz a teteszelő ukrán kb gyorsreagálású dandárok még a létszámfölényben levő orosz erőket is vissza tudták tartani...most az orosz súlyáthelyezéses taktika plusz komoly létszám és nehéztechnikai fölény nekem azt mondaná, hogy rugalmas védekezés és erődítés az út...jelenleg én nem látom, hogy hol kellene felvenni az új - végső- védvonalat...te hol rendelkeznél be védelemre, ha még hat hónapig kellene kitartanod (ez nyílván politikai oldalról meghatározott időpont). Köszönöm