Pár gondoltat az „Éjféli kalapács” hadműveletről
Magyar idő szerint éjfél körül (teheráni idő szerint hajnal fél 3 körül) az amerikai haderő csapást mért Irán három nukleáris létesítményére. 12 db GBU-57 MOP bombát dobtak a Fordow-i telepre, 2 db bombát dobtak a Natanz-i telepre és a USS Georgia tengeralattjáró (nukleáris rakétahordozóból átalakítva csapásmérő robotrepülőgép hordozóvá) 30db Tomahawk-ot indított az Iszfahán melett lévő létesítményre. Ebben az írásban ennek a látszólag egyszerű, világos eseménynek a számos olvasatát járom körbe röviden. Aki nem szeret olvasni, meghallgathatja Gavra Gábor YT csatornáján.
Amerikai belpolitika
Vasárnap délután kinyitottam az amerikai mainstream médiát. Igen, magamra vessek, ha ilyen hülyeségekkel töltöm a vasárnap délutánomat. Amit ott tapasztaltam, nem töltött el bizakodással. Az amerikai kommentátorok főleg a belpolitikai olvasatról vitatkoztak, ugyanis Trump a kongresszus jóváhagyása nélkül indított katonai akciót. Jóllehet az elnöknek joga van a Tengerészgyalogságot (US Marines) 90 napig kongresszusi felhatalmazás nélkül bevetni, azonban ebben a csapásban a US Navy és a US Air Force volt csak az érintett. A belpolitikai fókusz érthető a felkorbácsolt amerikai közhangulatban, viszont az sokkal nagyobb baj, hogy mindez elterelte a figyelmet az amerikai légicsapások valós következményeiről.
A csapások valós katonai értékelése – előzetes információk alapján
Ahogy arra Tom Cooper is felhívta a figyelmet, az irániak az amerikai légicsapás előtt 24-36 órával kiürítették a Fordow-i nukleáris létesítményt és az ott található hasadóanyagot, valamint fontos berendezéseket (pl. centrifugákat) – egyelőre – ismeretlen helyre szállították. Ez a hír egyelőre nem megereősített, sem pro, sem kontra nincs konkrét bizonyíték. Ennek ellenére Trump a támadás utáni közleményében azt állította (és az amerikai beszélőfejek egybehangzóan azt állítják), hogy ez a légitámadás teljesen megsemmisítette az iráni nukleáris fegyverprogramot. Ez azonban valószínűleg csak részben igaz, talán inkább úgy mondanám, hogy határozatlan ideig késleltette. Ugyanis a kimentett anyagok nem semmisültek meg Fordow-ban, viszont jelen tudásunk szerint nincs olyan létesítménye Iránnak, ahol folytatni tudják a munkát, így legjobb esetben is csak egyhelyben topog a program, amíg valahol folytatni nem tudják. Így értékelésem szerint ez az amerikai légitámadás inkább egy nagyon erős üzenet volt, miszerint az USA hajlandó és képes erővel megakadályozni azt, hogy Irán atomfegyverre tegyen szert. Ami véleményem szerint egy jó dolog.
A Fordow-t kiürítő kamion sor a Maxar műholdfelvételén.
A légicsapások végrehajtása után már világosan látszik, hogy az amerikaiak egy komoly, több, mint 150 repülőgépet érintő elterelő akciót hajtottak végre a B-2-esek bevetése előtt. Június 17-én érkezett a hír, hogy F-22-eseket telepítenek a Perzsa-öböl térségébe. Kis érdekesség, hogy a 3db 4 gépes kötelék hívójele állítólag TABOR 51, 61 és 71 voltak, utalva az Izrael történelmében kiemelkedően fontos Tábor-hegyre. Emellett összesen kb. 40 db modern vadászbombázót telepített az amerikai légierő az Öböl térségébe. Mindez alapján úgy tűnt, hogy az 1991-es Sivatagi Vihar hadművelethez hasonló erőgenerálásról, építkezésről van szó.
Amikor június 20-án napvilágot látott, hogy a Missouri állam-beli Whiteman légibázisról felszálltak a B-2-esek, először az Indiai-óceánon lévő Diego Garcia volt a megjelölt cél, majd, amikor oda nem érkeztek meg, akkor Guam-ot jelölték meg a kommentátorok. Azonban a B-2-esek egyenesen Iránba repültek és egy 18 órás út végén (a bevetés összesen 37 órán át tartott) végrehajtották a légicsapást. A ledobott bombák számából ítélve valószínűleg 7 db (+ 1-2 tartalék) B-2-es vett részt a hadműveletben, tehát az össz állomány majdnem fele. A USS Georgia-ról indított és simán célba ért Tomahawk-oknak is komoly jelentősége van. Először is a tengeralattjáró bevetése komoly szándék-beli elköteleződést jelent. Továbbá az, hogy minden rakéta célba ért azt jelenti, hogy az iráni légvédelmet az izraeli légierő valóban térdre kényszerítette. Mindez egy egyértelmű katonai siker, komoly üzenet.
B-2 Spirit bombázó GBU-57 MOP bombát dob le egy gyakorlaton.
USS Georgia nukleáris, manőverező robotrepülőgép-hordozó tengeralattjáró (SSGN) egy bevetésről visszatérve. A tornyon a (valószínűleg) Hawaii-ra való befutást jelző dekoráció, a torony mögött pedig a különleges műveleti erők bevetését lehetővé tevő konténer
Rezsimváltás?
A CNN-nek vasárnap délelőtt (washingtoni idő szerint) nyilatkozó John Bolton (nemzetbiztonsági tanácsadó az első Trump-ciklusban) meg volt győződve arról, hogy a rezsimváltás Iránban nagyon közel van. Jómagam ebben erősen kételkedem. Kizárólag légi hadjárattal még soha egy országot nem győztek le. Az iráni nemzet sokkal fejlettebb és erősebb, mint az afgán vagy mint az iraki. A jelenlegi iráni rezsimet csak egy külső katonai támadással vagy egy valódi népfelkeléssel lehet eltávolítani. Az elsőre nincs esély, elképzelhetetlennek tartok egy teljes körű amerikai inváziót. A másodiknak nem tudom mennyi esélye van, mivel nem értek hozzá, nem akarok találgatni.
Európa?
Egy jelentéktelennek tűnő, de annál szomorúbb aspektus a fontos európai vezetők hozzáállása a történethez, akik továbbra is a konfliktus tárgyalásos rendezésére szólítottak fel. Számomra ez azt jelenti, hogy az élvonalbeli európai politikusok továbbra is a ’90-es évek eleji liberális biztonságpolitika talaján állnak, ami viszont láthatólag egy utópia, semmint valóság.
Európának el kell fogadnia, hogy a két biztonságpolitikai alapmű Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember; valamint Huntington: A civilizációk összecsapása világmagyarázata közül az utóbbi valósul meg. Ebben a helyzetben Európának el kell fogadnia, hogy „vagy az asztalon van, vagy az asztalnál”. Ebből természetesen az utóbbi a kívánatos. Ehhez viszont Európának képesnek kell lennie a saját biztonsági érdekeinek érvényesítésére, akár erővel is, az Északi-sark – Ural-hegység – Szahara – Atlanti-óceán közepe által határolt területen. Mindehhez Európának megvan a pénze, csupán az akarat és a mentalitás-beli változásra van szükség. Ez könnyű, hiszen ingyen van, viszont nehéz is, mert emberek fejében kell meggyőződéseket megváltoztatni. Mindannyiunk érdeke, hogy ez mihamarabb megtörténjen.
Szuper lett, csak az a vég(e) azt tudnám feledni... Mármint...felvezetted és leirtad hogy Európának nem ezt kellene mondania és cselekedni, de könyörgöm akkor mit ? :) :) :) Mert erről viszont nem írtál egy szót sem :) Picit úgy éreztem magam az írásod után, mint mikor vége lett a GOT 8. évadának , a sorozat 90% át élveztem de a hajam téptem kb, hogy basszus ezért szenvedtem végig 50 epizódot hogy az Éjkirály 5 sec alatt megmurdeljen, meg fucking Bran legyen az uralkodó ? :D Szóval kiváncsi lettem volna/lennék hogy mit kellene tennünk. A másik dolog , Zelensky nemrég mondtotta hogy az USA milyen jól és remekül tette amit tett, nem érzed ezt kicsit furcsának ? Mármint ez az egész háború, de főleg az USA belépése szerintem minden, csak nem jó Ukrajna számára és akkor még finoman fogalmaztam.
A remek és tárgyilagos összefoglaló mellett az állítólagos kiürítés foglalkoztat: ezeke nyitott teherautók, bizonyos hogy ilyeneken szállítanak fontos eszközöket, amelyek nem rögzíthetők? Ezek bilincsek, max homokba ágyazva lehet bennük szállítani. Másik: bizonyosan van több kép, felvétel a billencsek távozásáról is. Ha vitték is a cuccost, az követhető volt.