Ukrán támadás Kurszk irányába

Az előző írásomhoz képest a cím joggal változott meg. 36 óra alatt egy határ menti kisváros környéki korlátozott célú támadásból egy hadműveleti méretű művelet kerekedett. A klasszikus, betörés, áttörés, siker kifejlesztése, üldözés; négy elemű általános célú támadáshoz képest hasonló és eltérő elemeket is fel lehet fedezni.

Az ukrán támadás célja egyelőre nem ismert, ami számos találgatásra és meglepően jó meglátásra ad teret. Ezúton is köszönöm az előző írásomhoz érkezett sok hozzászólást, nagyon jó gondolatokat fogalmaztatok meg. Viszont mivel ennél többet én sem tudok hozzátenni, javaslom térjünk vissza a gépesített és páncélos csapatok harcászatához, ami amúgy is ennek a blognak a fő témája.

A jelenleg (augusztus 9 délelőtt) elérhető információk szerint ez a művelet sok tekintetben hasonlít a 2022. szeptemberi ukrán Harkivi ellentámadásra, amiről bő 30 oldalt írtam korábban a Honvédségi Szemlébe.

A hasonlóságok

1. A meglepetés

Az ukránok váratlanul támadtak, amivel nem csak a nemzetközi közösséget, hanem (ami ennél sokkal fontosabb) az oroszokat is alaposan sikerült meglepni. Persze már hetek óta szóbeszéd tárgya volt egy lehetséges ukrán ellentámadás Szumi környékén, azonban az egyre rosszabb helyzetben lévő Donbaszi front miatt úgy tűnt, hogy minden elérhető ukrán erősítésnek a legjobb helye a Donbasz centrumában van. Az ukrán hadászati vezetők – valószínűleg alapos elemzést követően – másképp döntöttek. Ahelyett, hogy a Donbaszba küldték volna az ukrán színvonalhoz képest jól képzett és jól felszerelt erőiket, hogy pár hónapig megtámasszák a frontot majd szép lassan ledarálja őket az orosz tűzerő, inkább egy váratlan támadással kívánták magukhoz ragadni a kezdeményezést.

A kezdeményezésről sokat lehet hallani és olvasni akár katonai szabályzatokban is. Nem véletlenül, hiszen fontos dolog, bár mégis elvontnak tűnik. Azonban gondoljunk bele, mi a jobb, ha egy konfliktusban mi azt csinálunk, amit akarunk, vagy velünk azt csinálnak, amit akarnak. Na ugye… Erre a konkrét eseményre lefordítva, ha az ukránok képesek akkora zavart okozni a Kurszki régióban (igen, képesek), hogy az oroszok jelentős erőket vonjanak el Ukrajnából (egyelőre még nem tudjuk), akkor máris övék a kezdeményezés, hiszen az oroszokat reaktív cselekvésre kényszerítették. A kezdeményezés fenntartásához viszont további proaktív (jellemzően támadó) tevékenységre van szükség. Nem lennék meglepve – ha és amennyiben sikerül tényleg jelentős orosz erőket elvonni a Donbaszból – az ukránok a Donbaszban is megpróbálnák visszább nyomni az oroszokat. Persze ez már spekuláció.

Minden esetre az ukrán csoportosítások mesteri álcázásával, az információs térben végzett hatékony műveletekkel sikerült meglepetést okozni.

2. Harcászati és hadműveleti orosz tartalékok hiánya

Ami viszont nem spekuláció, az az eddigi sok támadást kapott állításom, miszerint az orosz haderő szinte az összes használható szárazföldi ereje Ukrajnában van. Ez az állításom most nyert bizonyítást, annak ismereténen, hogy 96 óra alatt az oroszoknak csak alacsonyan képzett sorkatonákat, a légierő földi személyzetéből toborzott gyalogságot és az Ukrajnából átdobott, erősen leharcolt 98. Gárda VDV Hadosztályt és 18. Gépesített Lövészhadosztályt sikerült az ukrán betörés ellen bevetni. Jóllehet egyes források szerint a 488. Gépesített Lövészezred egyes erőit is bevetették, de egyelőre ők sem értek el sikereket. Ezek az erők láthatóan képtelenek a nagy tempóban manőverező ukrán gépesített erőket megállítani. Tévedés ne essék, orosz tartalékok léteznek, több tízezer önkéntes van a Donbasz centrumában Ukrajnában, akiket a gyalogsági rohamcsoportos támadásra készítettek fel, és valószínűleg az eddigi hónapok orosz sikereinek folytatására képesek is. Valamint vannak orosz tartalékok, amelyek az ország távolabbi részein állomásoznak, bár ott már szinte alig maradt bevethető erő, jobbára kiképző keretek maradtak ott csak.

Azonban ne felejtsük el, hogy az orosz források szerint is legfeljebb 2-3 hónapos kiképzést kapott alegységek mind a kiképzettségük szintje és tartalma, mind a felszerelésük, mind pedig a szervezeti struktúrájuknál fogva képtelenek hatékonyan harcolni a gyorsan mozgó ukrán páncélos és gépesített csapatok ellen. Ez persze megint csak nem azt jelenti, hogy az ukránok meg sem állnak Moszkváig. De azt viszont jelentheti, hogy csak egy jelentős terepakadály (folyó, beépített terület, sűrű erdő, de leginkább ezek kombinációja) képes az ukrán támadás megállításához kedvező feltételeket teremteni – pont, mint 2022. október elején az Oszkil folyó és annak jelentősen emelkedő, erdős keleti ártere.

A hadműveleti helyzet töredékes vázlata a Kurszki régióban 2024.08.09-én délben.

3. Az orosz védelem folyamatos megszilárdulása

Ahogy 2022. őszén Harkivnál, úgy most is, először az ukrán támadási sáv szárnyain szilárdul meg az orosz védelem. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a támadó ott kevésbé manőverezik, kevesebb erőt vet be, így a védő hamarabb tud szilárd állásokat kialakítani. A mellékelt térképen is látszik, hogy Szudzsa (OBJ C) az ukrán támadás jobb bástyája, míg Ljubimovka környéke (OBJ D) a bal bástyája. Elképzelhető, hogy ezt a bal bástyát próbálták meg kijjebb tolni Korenovo felé (OBJ A), de az oda előre törő ukrán erőszakos felderítést egyelőre visszaverték.

4. Gyorsan mozgó ukrán gépesített erők

Amint arról többször szót ejtettem, ennek a szárazföldi műveletnek a fő jellemzője az ukrán páncélos felderítő és gépesített lövész alegységek gyors előretörése. Ennek, ebben a háborúban „nem szabadna megtörténnie" a szenzorokkal telített harcmező miatt. Azonban a fentebb kifejtett meglepetés, valamint a harc sikeres mindenoldalú biztosítása miatt ismét igazam volt: a megfelelő biztosítás és a kedvező körülmények kihasználása mellett a páncélos és gépesített csapatokkal továbbra is jelentős sikereket lehet elérni.

Persze ehhez természetesen a minden oldalú biztosítást a kor színvonalának megfelelően kell megszervezni. Látható, hogy az ukrán műveletekre két dolog jelenti (egyelőre) a legnagyobb fenyegetést: az orosz légierő és a drónok. A légierő ellen – orosz beszámolók szerint – sikeres csapatlégvédelmet építettek ki. Az orosz UMPK bombák nem alkalmazhatóak mozgó célok ellen, így az azokat ledobó vadászbombázók ellen hatékony Patriot rendszerekre – egyelőre itt – nincs szükség. A régi kifejezéssel frontlégierő, tehát csatarepülőgépek és harci helikopterek ellen pedig az ukrán csapatlégvédelem (és meglepő módon az FPV drónok) hatásosak. Az orosz drónok ellen az ukránok széleskörűen alkalmazzák az EHV alegységeiket, de ettől függetlenük az oroszok, ami sikereket elérek az első 96 órában, azt mind drónok által felderített célokra mért nagy távolságú tűzcsapással érték el. Így ez a fenyegetés folyamatos, az erők gondos álcázása és a magas műveleti tempó fenntartása elengedhetetlen.

A magas műveleti tempó fenntartása más szempontból is szükséges. Az ukránok – eddigi ismereteink szerint – 4-5 dandárt vetettek be, ami nem jelent elsöprő létszámfölényt, főleg, ha az előbb-utóbb beérkező orosz erősítéseket is belekalkuláljuk. Ellenben a helyi, harcászati/hadműveleti szintű kezdeményezés és így az előre haladás is sokáig fenntartható, ha a támadó a védőt folyamatosan kellemetlen helyzetbe tudja hozni: az oldalába, hátába kerül, közlekedési csomópontokat, fojtópontokat foglal el stb. Ugyanezt a módszert alkalmazták az ukránok 2022. szeptember 7-9 között, miután 6-án áttörték a vékony orosz peremvonalat.

Ezzel függ össze az a tény, hogy a kevés nyilvánosságra került felvétel szerint az ukránok jellemzően gumikerekes (Stryker, Kozak-2 MRAP stb.) harcjárműveket alkalmaznak. Ezek ugyan alacsonyabb harcértékűek, mint a pl. a Bradley-k, de sokkal kisebb logisztikai igényük van, így a magas támadási tempót is könnyebb velük fenntartani. Mondjuk ez utóbbinak ellentmond az az orosz forrás, mely szerint az eddigi legtovább előre tört ukrán alegység 6 db Bradley-jével ütköztek meg Kromszkije Biki falunál (OBJ B).

Természetesen, amennyiben az offenzíva szempontjából fontos terepszakaszt az oroszok makacsul védenek, a gumikerekes járművekkel felszerelt erők nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy arcból, rohammal kivessék az oroszokat az állásaikból. Ilyenkor célszerű az élen haladó erőknek megkerülni ezt a támpontot (természetesen, amennyiben ez nem nagyobb egy századnál, valamint van tér a megkerülésre) és annak a hátába kerülve kibillenteni a védőket a stabilitásukból, hogy mire a második lépcsőben érkező páncélos és gépesített erőket harcba vetik:

1. azok megfelelő felderítési adatokkal rendelkezzenek a tűz és manőver megtervezéséhez;

2. a védőket kellőképpen nyugtalanítsa, hogy szemből támadják őket, de a hátuk mögött is már ellenség van.

A különbség

1. Az orosz peremvonal hiánya

A 2022. őszi Harkivi ellentámadás meglepően gyors sikerét az hozta, hogy az ukránokkal szemben az ott lévő orosz erők alacsony létszáma egy rendkívül vékony peremvonalat eredményezett. Azonban az ukránok így is csak a védőket és egy orosz ellenlökést legyőzve tudtak áttörni a művelet második napján (szeptember 7.). Azonban ebben a műveletben, az első napon kizárólag a szudszai határátkelőnél üköztek komoly ellenállásba, valamint magában Szudzsa településen. Minden további jelentős csapást drónok és a segítségükkel pontosított nagy távolóságú tüzérség által hajtottak végre az oroszok.

Mindezek miatt az ukránok már az első nap átléptek az áttörés, ill. a siker kifejlesztése fázisba. Az áttörés során a támadó igyekszik elhárítani a védő ellenlökéseit, valamint kiszélesíteni és mélyíteni az áttörés terepszakaszát. A siker kifejlesztése során a támadó igyekszik a fentebb bemutatott módon gyorsan, kedvező terepszakaszokat elfoglalni, ezáltal nehezítve a védelem megszilárdítását, valamint a még le nem győzött ellenséget hátrébb szorítani.

Ezek alapján számomra egyértelmű, hogy az ukrán támadó erők gyorsan felismerték a helyzetet (természetesen ebben az alapos előzetes parancsnoki munka is segített) és már a művelet első pár órájában átváltottak a siker kifejlesztése fázisba – de az is simán lehet, hogy tudatosan erre készültek, ismerve a velük szemben lévő orosz erőket.

Hogyan tovább?

Nos igen, ez a millió dolláros kérdés, aminek megválaszolásához ismerni kellene a művelet célját, amit már az elején kifejtettem, hogy nem ismerünk. Egyes orosz források szerint az ukránok megkezdték az elért terepszakasz megerődítését. Ez alapján az ukránok az elfoglalt területet cserealapnak használhatják fel egy az év vége felé kezdődő fegyverszüneti tárgyaláson.

Más orosz források szerint már Kurcsatovtól tízenpár kilométerre is harcok zajlanak, ez alapján pedig az ukránok folytatják a támadást. Katonai logika szerint ennek van értelme, hiszen az oroszok várhatóan minden erőt be fognak vetni az elfoglalt terület visszafoglalásáért és nem fogják hagyni, hogy az ukránok így ültessék őket tárgyalóasztalhoz. Ha ez így van, akkor pedig minél értékesebb és minél nagyobb területeket kell elfoglalni, amíg csak lehet. Jómagam nem lennék meglepve, ha az ukrán hadászati tervezők előtt a Kurcsatovban lévő Kurszk NPP, vagy akár Kurszk város fenyegetése lebegne célként. Ennek a gazdaságilag, katonailag és szimbolikusan is fontos terepszakasznak a fenyegetése és hatalmas előnyt jelent, hát még, ha esetleg el is tudnák foglalni, bár ez utóbbira kicsi esélyt látok.

Persze természetesen más kérdés az elfoglalt területek megtartása. Mint azt láthattuk, ha az oroszok igazán akarják, tudnak előre haladni, a veszteségekre fittyet hányva. Viszont azt is láthattuk, hogy az ukránok egyes helyeken már két éve sikeresen tartják fel az oroszok nagy erejű támadásait. Amennyiben az ukránoknak sikerül tartósan megszervezni az elfoglalt területeken álló erőik váltását, utánpótlását és az elért terepszakasz tereptulajdonságai a védőt segítik (valamint villámgyorsan meg is erődítik), akkor van esély komoly siker elérésére.

Továbbá akkor, ha a támadó ukrán erők igyekeznek minden egyes nappal végrehajtott manővert nagyon gyorsan végrehajtani és ha meg kell állni, azt lehetőleg erdő vagy mesterséges tereptárgy takarásában tegyék meg, mivel az orosz drónok (és az általuk pontosított tüzérség) továbbra is súlyos fenyegetést jelent.

Az oroszoknak a támadás gyors visszaveréséhez nem elegendő a gyalogsági rohamcsoportokkal feltöltött erőket bevetni. Ezekkel meg lehet szállni beépített területeket, védelemre kedvező terepszakaszokat és ott álló védelembe átmenni. Az ukrán erők gyors kiszorításához kiválóan vezetett és nagy létszámú (legalább 2 hadosztálynyi) páncélos és gépesített lövész erőre van szükség. Ez az erő elképzelhető, hogy megvan az oroszoknak, de a saját szabályzataik szerint is elvárt szintű alkalmazásukra 2022.02.24. óta nem láttunk még példát. Az oroszok helyzetét tovább nehezíti, hogy a menekülő orosz lakosság miatt a műveleti terület érdekeltségi területén súlyos forgalmi dugók alakultak ki, ami további hosszú órákkal késlelteti az erősítések beérkezését és esetleg felboríthatja az erők beérkezésének gondosan megkomponált menetrendjét.

Mindezek függvényében úgy vélem, hogy az oroszok a beérkező erősítésekkel igyekeznek minél több terepszakaszt szilárdan megtartani, majd onnan az elmúlt egy évben megismert módszereikkel szép lassan kiszorítani az ukránokat Oroszországból.

Egyelőre úgy tűnik, hogy augusztus 9-én az ukrán előretörés lassabb tempóban folytatódik, szinte megállt és ennek az oroszok szerint sem az az oka, hogy jelentős orosz erők állták volna az útjukat. Véleményem szerint az ukránok egyszerűen túl gyorsan nyomultak előre és igyekeznek a tüzérséggel, a logisztikával és a parancsnoki munkával (művelettervezés, vezetési pontok rendszere) utolérni magukat. Amennyiben 10-én felújítják a támadásokat, akkor tudhatjuk, hogy sikerült, valamint bevetik a második lépcsőben lévő dandárjaikat is. Amennyiben nem, akkor úgy vélem, hogy nagy valószínűséggel az elért terepszakasz megtartására rendezkednek be.