Ukrán támadás Szudzsa irányába (frissített)

Úgy volt, hogy egy elemzősebb, a napjaink harcászatáról szóló anyagot fogok készíteni, de az augusztus 6-i események miatt az kicsit csúszik.

Mint ahogy az ismert az ukránok augusztus 6-án kora hajnalban támadást indítottak az orosz Kurszk-régióban található Szudzsa nevű kisváros irányába. Szudzsa nem csak egy határmenti kisváros a sok közül, a nyílt források alapján összesen napi 244 millió m³ kapacitású földgázvezetékek találkoznak a város melletti telephelyen. Az eddig elérhető információk alapján a támadás első 36 órája nagyjából az alábbiak szerint alakulhatott.

Az első fázis

Augusztus 5/6-án éjjel a sötétséget kihasználva gyalogos kisalegységek szivárogtak át az államhatáron. Jó eséllyel ezek a kisalegységek az 54. Felderítő Zászlóalj (Reconaissance Battalion = RBN) kötelékébe tartoztak, akiknek már van tapasztalatuk a környéken ilyen feladatokban. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért kell a szenzorokkal telített harcmező korában felderítő csoportokat kiküldeni.

Először is sok szenzornak van kisugárzása, így az felderíthető, a drónokat pedig EW eszközökkel le lehet zavarni az égről. Továbbá mivel éjszaka szivárogtak át, arra következtetek, hogy az ukránok helyesen mérték fel, hogy a velük szemben lévő orosz erők nincsenek felkészítve az éjszakai harcra, így mire kivilágosodott már a rendeltetési helyeiken lehettek az ukrán felderítő csoportok. Így pedig nem csak hasznos információkat továbbíthattak, hanem kisebb rajtaütésekkel, lesállásokkal komoly zavart is okozhattak az orosz védőknek. Ez utóbbi feltételezésemet az orosz hadifoglyok nagy száma is alátámasztja.

Délelőtt támadásba lendültek az ukrán gépesített erők, valamint állítólag az ukrán légierő is csapásokat mért. A gépesített lövész erők támadását heves, de rövid tüzérségi előkészítés előzte meg, amiből arra következtetek, hogy az ukrán tüzérség valószínűleg előre felderített és a felderítő csoportok által pontosított célokra mért tűzcsapásokat.

Itt muszáj egy kis kitérőt tenni. Széleskörben ismert az a tény, hogy az oroszok az ukránokhoz képest hol „csak” négyszer hol akár tízszer több tüzérségi lőszert lőnek el. Ez azonban nem feltétlenül jelent ennyivel nagyobb hatékonyságot. Az tagadhatatlan, hogy az orosz tüzérség fölénye nyomasztó. Azonban az ukránok eszközei és ami legalább ennyire fontos, a tüzérségi tűzvezető- és koordináló rendszereik sokkal pontosabb tűzcsapásokat tesznek lehetővé. Ezáltal egy adott pusztítási fok eléréshez jóval kevesebb gránát is elég lehet. Például egy M777-tel vagy egy PzH2000-rel egy megerődített rajállást akár 2-4 gránáttal is el lehet pusztítani, míg a 2Sz3-mal vagy Mszta-val ez kb.8-14 gránátot igényel.

Visszatérve a műveletek lefolyásához, tehát augusztus 6-án délelőttre az ukrán felderítő erők már a helyükön voltak és „dolgoztak”, míg az ukránok irányonként legfeljebb egy-egy gépesített lövész századdal támadást indítottak. Ezzel léptünk át a műveletek második fázisába.

A Szudzsa várostól nyugatra augusztus 6-án és 7-én végrehajtott ukrán művelet manővereinek vázalta

A második fázis

Augusztus 6-án reggel az államhatár ukrán oldalán orosz drónok Stryker típusú páncélozott szállító harcjárművek oszlopát fedezték fel. Később ezeket Szerdlikovo falu felé haladva látták. Orosz hivatalos források szerint a fő műveleteket az ukrán 22. Gépesített Lövészdandár (MIB) hajtja végre, amely egyike a jobban képzett és jobban felszerelt ukrán alakulatoknak.

A további források alapján megállapítom, hogy az első nap két támadási tengelyen nyomultak előre az ukránok legfeljebb egy-egy századdal, de esélyes, hogy kisebb erőkkel. Az első nap végén az ukránok jobb szárnya elfoglalta Szverdlikovo települést, (OBJ A), valamint a bal szárnyon előre törtek a 38K-030 országút mentén lévő egyik orosz szakasztámpontig (OBJ B). Itt a kiépített orosz állásokat birtokba vették, bár a harcjárműveik egy része orosz tűzcsapás áldozata lett.

Az oroszok természetesen a leggyorsabban bevethető erőikhez nyúltak először, a légierőhöz és a drónokhoz. Heves légicsapások érték 6-én és 7-én is a felderített vagy feltételezett ukrán csapatösszevonásokat, valamint a harcoló erőket.

Orosz Szu-25-ös egy orosz civil által feltöltött videóból. Amennyire be tudtam azonosítani, a repülőgépre póttartályok és nem irányított rakétablokkok vannak függesztve.

A közeli légi támogatásra harci helikoptereket és Szu-25-ös csatarepülőgépeket vetettek be, az UMPK siklóbombák alkalmazására egészen 7-én délutánig nem került sor. Mindezek érdekessége, hogy a felvételen látott Szu-25-ösök csak nappal, jó látási viszonyok közötti csapásmérésre képesek olyan fegyverzettel, amelynek a célzásához a pilótának látnia kell a célt. A Mi-28 és Ka-52 harcihelikopterek rendelkeznek ennél jobb képességekkel is, de sebezhetőbbek, nem véletlenül veszítettek el egyet-egyet. Érdekesség, hogy a Mi-28-as állítólag egy FPV drón áldozata lett. A műveletek minden oldalú biztosítását az ukránok – úgy tűnik – jól megszervezték, hiszen az eddig veszélyes orosz légierő ellen ezen a szűk terepszakaszon sikerült komoly csapatlégvédelmet kiépíteni, amely komolyan akadályozza az orosz légi eszközök bevetését.

További érdekesség, hogy úgy tűnik, hogy a most bevetett UMPK siklóbombák előre ismert és a felszállás előtt a bombázó ill. a bomba tűzvezető rendszerébe táplált GPS koordinátákra képesek csapást mérni. Legalábbis ezt támasztja alá, hogy a háború elmúlt bő egy évéhez képest gyorsan mozgó ukrán manőver erőkre nem mérnek csapást, hanem fix célokat (pl. útkereszteződések, hidak) támadnak velük.

A támadó ukrán erőket (ami tehát ekkor még nem volt nagyobb, mint két gépesített lövész század és néhány felderítő csoport) továbbá hatékonyan segíti a terep mesteri kihasználása. Jóllehet a környék egyik legfontosabb katonai célja Szudzsa városa (és valószínűleg később megpróbálnak arrafelé törni), egyelőre attól északnyugatra támadtak. A támadási sávot oldalról kisebb folyók biztosítják, így OBJ A és B gyors elfoglalásával elhárították a támadási sáv oldalára leselkedő veszélyt.

Az ukránok 6-án estére elérték a PL 2-vel jelölt vonalat és szilárd hídfőt hoztak létre, ezzel lezárult a második fázis.

A harmadik fázis

A harmadik fázis augusztus 7-én napkeltekor indult. Egyelőre az ukrán erők manőverei nem teljesen ismertek, de az oroszok heves tüzérségi csapásokat mértek raj-szakasz méretű ukrán alegységekre Ljubimovka és Leonyidovo falucskáknál. Az előbbinél nagy valószínűséggel egy gépesített lövész szakaszra mértek csapást (a drónfelvételből kiindulva), amely az előző nap elért OBJ B szakasztámponttól nyugatra próbálta meg kiszélesíteni az ellenőrzött terepszakaszt. Míg az utóbbinál egy kis erdőre mértek csapást, ahol valószínűleg egy felderítő csoport tartózkodott. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy ebben az irányban az ukránok 7-én a 6-i sikerek megszilárdítására, kedvezőbb állások elfoglalására törekednek.

Az ukránok augusztus 7-én egyelőre ebbe az iránya nem fejlesztették tovább a támadást, viszont heves küzdelem zajlik a közvetlenül Szudzsa felé vezető úton a határátkelőknél. Ebből arra következtetek, hogy Gogolevka felől is megpróbálnak nyomást helyezni az orosz védelemre, minél szélesebb arcvonalon megfutamítani a határ menti orosz erőket.

Ezt támasztja alá az a hír, miszerint az ukránok betörtek Goncsarovka-ba, ami Szudzsa egyik délnyugati elővárosa. A műveletek mérete és tempója lapján ezt legalább egy ukrán gépesített lövész zászlóaljnak kellett végrehajtania.

Az augusztus 7-én Szudzsa-tól délnyugatra végrehajtott ukrán műveletek vázlata

Összegzés

Úgy tűnik, hogy az ukránok augusztus 7-én estére, vagy 8-ra jelentős részeket foglalnak el Szudzsa városából, bár egyes orosz források szerint már 7-én délutánra lényegében bekerítették a várost: a nyugati és déli megközelítési útvonalait elvágták, az északra és keletre kivezető utakat tűz alatt tartják. Bár egyes hírek szerint az orosz erők feladták a várost, holnapra (aug 8) okosabbak leszünk.

Az persze a másik kérdés, hogy mi értelme volt az egésznek. Nyilvánvaló, hogy az orosztok mindent meg fognak tenni az ukrán betörés felszámolásáért, így tartós eredményt nem tudnak elérni az ukránok. A bevetett erőknek – véleményem szerint – jobb helye lenne Toreck vagy Pokrovszk körzetében, ott egy csak fele ilyen sikeres ellenlökéssel is jelentősen stabilizálni lehetne egyes frontszakaszokat.

Bízom abban, hogy az ukrán hadászati szintű parancsnokok helyesen mérlegelték a lehetséges cselekvési változatokat és a kockázatokat.