Vuhledar a déli bástya

Vuhledar előtt a front lényegében 2022. nyara óta változatlan volt egészen idén nyár végéig. Figyelemre méltó ütközet zajlott le 2023. január végén a város déli és délkeleti előterében. Itt az orosz 155. Önálló Gárda Tengerészgyalogos Dandár (igen, most ők harcolnak a Gluskovoi-négyszögben) és a 72. Gépesített Lövészdandár súlyos veszteségeket szenvedve próbálta meg elfoglalni a várost közvetlen rohammal, majd annak kudarca után keletről.

Ennek az ütközetnek az érdekes eleme, hogy az ezzel párhuzamosan zajló bahmuti csatában a Wagner-csoport sikeresen alkalmazta a gyalogsági rohamcsoportos harceljárást. Az orosz vezérkarnak bökte a csőrét, hogy ők nem értek el sikereket (ekkor még friss volt a 2022. őszi ukrán győzelmek emléke), így meg akarták mutatni, hogy ők is „legények a gáton”. Mindez egy tragikus kimenetelű csatában kulminálódott, ahol minden hibát elkövettek, amit csak el lehetett a szenzorokkal telített harcmező korában.

A 2023. január végi Vuhledar körüli ütközetek vázlata

Innentől kezdve egészen 2024. augusztus közepéig a „szokásos” tűzpárbajokon és felderítő tevékenységen túl nem történt semmi. Augusztus 17-én az oroszok igyekeztek kihasználni, hogy a Központi Hadműveleti Csoportosításuk fenn tudta tartani a nyomást az ukrán Tavrija hadműveleti csoporton a pokrovszki irányban. A „forró régió” déli szárnya Kosztyantyinyivka település volt, amely egyben a vuhledari műveleti terület érdekeltségi területének északi szárnya is volt. Itt az ukrán 31. gl.dd. volt védelemben, amelynek vezetési problémáiról részletesen írtak itt.

Az oroszok a vizsgált időszak egy hónapja alatt itt is mintaszerűen alkalmazták az általam már többször leírt súlypontáthelyezéses támadási módszerüket. Először a hadászati szintű súlypont felborulását (Kurszk és Pokrovszk) használták ki és augusztus 17-én sikeresen törtek át a T05-24-es úton, amely Vuhledart és Kosztyantyinyivkát köti össze. Az orosz és moszkovita sajtóban megjelent győzelmi jelentésekkel ellentétben ennek az útnak az elvágása nem jelentett „logisztikai katasztrófát”, mivel ez az út már több, mint másfél éve alig volt használatban, hiszen az orosz drónok és tüzérség könnyedén elérhette. A fizikai elvágása mégis komoly fegyvertény, az orosz beékelődés esetleges áttöréssé fejlesztése súlyos fenyegetést jelentett az itteni ukrán védelemre.

Augusztus 17. után egy hétig az oroszok folyamatos drón- és tüzérségi csapásokkal folytatták a tűzelőkészítést, majd ezt 25-én két hadműveleti méretű súlypontáthelyezéssel egészítették ki. A vuhledari műveleti terület (orosz szempontból) bal szárnyán Pavlivkánál és a jobb szárnyán Kosztyantyinyivkánál hajtottak végre támadást, ezzel „széthúzva” az ukrán védelem figyelmét és erőforrásait. Mindezt tovább fokozták azzal, hogy Kosztyantyinyivkánál augusztus 31-én ismét nagy erejű (kb. egy század) támadást hajtottak végre.

Ezt követően a centrumban, Voggyane falut vették célba. Szeptember 2-án az oroszok (valószínűleg a 39. ö.gl.dd. rohamcsoportjai) sikeresen törtek be a falutól északra (itt a fasorok mentén törtek előre), valamint délre is (ott pedig a fasort és a vízi akadályt használták ki). Ezekkel egyidőben az oroszok továbbra is nagy hangsúlyt fektettek a támadás támogatására. Közvetlenül a manőver bal szárnyát esetlegesen fenyegető 3-es számú bányára (OBJ B) mértek súlyos légicsapásokat. Továbbá a konkrét támadás befolyásolási területének határán is végrehajtottak egy kisegítő támadást az 1-es számú bánya (OBJ A) irányába. Jóllehet, ez utóbbi saját jogon is egy fő művelet volt (valószínűleg a 430. gl.ezd-é), de nem járt sikerrel, így csak a figyelemelterelő funkcióját tölthette be.

A Voggyane-nél elért részsikereket követően magának a falu elleni támadásnak a tűzelőkészítését folytatták, míg a fő erőkifejtést áthelyezték délre OBJ A irányába. Itt a fent említett kisegítő támadáskor még sikerült egy BMP-nek eljuttatni a deszantját a rohamcélig, de a következő napokban a többi ilyen próbálkozásnak az odavezető úton füstölgő orosz harcjárművek roncsai lettek az eredménye.

Az oroszok ismét áthelyezték a súlypontjukat és szeptember 8-án bevették Voggyane-t, majd 10-én ismét OBJ A lett a fókusz és az ukrán védőket számbeli- és tűzfölénnyel túlterhelve azt is elfoglalták. Az azóta eltelt bő egy hétben tovább folytatták a tűzcsapásokat, és szeptember 15-én ismét Voggyane lett a fókusz, ahol a falun túl sikerült előre törni 1,5 km-t és elérték OBJ B peremét.

Az augusztus/szeptemberi Vuhledar környéki harcok manővereinek vázlata

Az orosz támadásoknak van egy felismerhető mintázata:

• a hadműveleti méretű műveleti területen egy hónappal a támadás előtt megkezdik a tűzelőkészítést, emiatt az ukránok nem tudják, hogy lesz a támadás, csak azt, hogy valahol ezen a 30-50 kilométeren valószínű;

• a valószínűsíthető fő támadási céltól (pl. Vuhledar) legalább 15-20 km-rel távolabb indítanak elterelő célú, de attól még veszélyes támadásokat, amiket követnek majd a fő irány közelébe végrehajtott „igazi” támadások;

• az első támadással általában elérnek egy harcászati sikert, amelyet újabb egy hetes, de már csak harcászati szintű tűzelőkészítés követ a leendő további feladat irányába;

• pár nap elteltével az első támadás befolyásolási területe határán újabb támadást indítanak, ami szintén jó eséllyel kb 1 km-s sikert ér el, majd itt is egy hetes tűzelőkészítés következik;

• ezt ismételgetik, amíg van elérhető „humánerőforrás”.

Ezen a felismerhető mintázaton túl további jellemző, hogy minden egyes sikeres orosz támadó műveletet a kedvező terepelemekre támaszkodva hajtottak végre: fasorok mentén, dombgerincek takarását kihasználva törtek előre. Ezt a harceljárást érdemes a későbbiekben közelebbről is megvizsgálni.

Muszáj megjegyeznem, hogy úgy tűnik, hogy a kurszki ukrán támadás kezdi elérni a célját. Elsőre úgy tűnt, hogy az ukrán támadással nem sikerült elérni azt a célt, hogy az oroszok leállítsák a Pokrovszknál végrehajtott veszélyes támadásaikat. Azonban a helyzet ennél összetettebb. Minden orosz „hadműveleti csoportosítás” legalább két, de inkább négy-öt magasabbegységet (hadosztály, hadtest, hadsereg) tartalmaz, amelyek alapértelmezett módon komoly tartalékokkal rendelkeznek. Hiába nem kapnak tehát erősítést (vagy nem annyit, mint eddig), a rendelkezésre álló tartalékokkal még tudják egy darabig folytatni a műveleteiket. Szeptember közepére azonban minden eddig gyorsan előre haladó orosz támadás lelassult és csak a következő hetek eseményei alapján tudjuk megválaszolni az okát.

Ha az augusztus elején látott hevességgel folytatódnak, akkor hiába vonnak el az ukránok jelentős orosz erőket, az oroszoknak van elegendő tartalékuk ahhoz, hogy fenntartsák a támadásaikat a Donbaszban. Ez esetben csupán az a helyzet, hogy egyszerűen gyorsabban hajtották vágóhídra az embereiket annál, mint amit pótolni tudnak. Ha nem tudják a korábbira növelni a támadásaik tempóját, akkor egyértelmű, az ukrán kurszki támadás jelentősen lassítja az orosz támadásokat a Donbaszban.

Folyt.köv. az Oszkil folyótól keletre kialakult helyzettel.