Nagyon érdekes anyag. Azonban a korábbiaktól eltérően ebben sok helyen értelemzavaró elgépelések, szavak hiánya észlelhető, és nem csak a visszaemlékezés fordításában. Mintha kapkodva készült volna.
Az orosz gyalogsági harcászatban más a sorozatlövés megközelítése és az ukránok sem állnak túl messze tőlük hadi kultúrában. Tudom, hogy ez a WOT-on nevelkedett nyugati szemléletben szentségtörés, de közelharcban igenis hatékony a sorozatlövés, pláne ilyen alacsony visszarúgású fegyverekkel, mint az 5,45-ös vélhetően hangtompítós AK74 vagy valamilyen variánsa. A jellemző harctávolság öt méter közeli, elterjedtek a testpáncélok, és reguláris erővel szembeni közelharc során az adott pillanatot kell túlélni, a lőszer fogyáson elég később gondolkozni. Árokban úgyis csak az első ember lő. A leggyorsabban a legtöbb lövést kell leadni az ellenfélre, vagy semlegesíteni vagy olyan helyzetbe szorítani ahol valamilyen robbanóeszközzel később semlegesíthető.
A frontvonal alacsony telítettsége miatt "bárhol" lehet nem várt contact, aminek a hozzávetőleges irányába -gyakran utángyártott hatvanas tárból - teljes sorozatot adnak le, majd mozgás a fedezékig és egyes lövéssel folytatják a harcot. Itt nem kell foglalkozni az eltévedt lövedékekkel, nincsenek civilek, és nem testpáncél nélküli ellenfélre mennek nagyobb távolságú lövések.
Tudom, hogy jól képezett katona egyes lövésekkel is meg tudja oldani, de semmi értelme nincs a fenti helyzetben. A legjobban képezett katona is reagálhat minden helyzetben máshogy, fagyhat le, stb. A sorozat az mindig kiszalad, az a biztos ilyen rövid távon.
Nagyon köszönöm a cikket. Nem kötözködésből hanem segítő szándékkal: a cirillbetűs nyelvek esetében a tulajdonnevek átírása magyarra fonetikus alapon történik, és ebben az angol nyelvű változat mint közvetítő nem játszik szerepet, egyenesen az oroszból/ukránból stb. írjuk át őket. Így tehát nem Masha, hanem Mása, nem Khrushchev, hanem Hruscsov, esetünkben pedig Vaszil. Toldalékolásnál kötőjelre nincs szükség, mert a név utolsó betűje a saját bevett magyar hangértéket jelöli, tehát "Vaszilnak, Vaszillal". Bocsánat, ha a szerző mindezzel tisztában van és csak a sietség miatt írta többször többféleképpen Vaszil nevét. Slava Ukraini.
Nagyon érdekes anyag. Azonban a korábbiaktól eltérően ebben sok helyen értelemzavaró elgépelések, szavak hiánya észlelhető, és nem csak a visszaemlékezés fordításában. Mintha kapkodva készült volna.
Köszönöm, valóban nem volt sok időm.
Az orosz gyalogsági harcászatban más a sorozatlövés megközelítése és az ukránok sem állnak túl messze tőlük hadi kultúrában. Tudom, hogy ez a WOT-on nevelkedett nyugati szemléletben szentségtörés, de közelharcban igenis hatékony a sorozatlövés, pláne ilyen alacsony visszarúgású fegyverekkel, mint az 5,45-ös vélhetően hangtompítós AK74 vagy valamilyen variánsa. A jellemző harctávolság öt méter közeli, elterjedtek a testpáncélok, és reguláris erővel szembeni közelharc során az adott pillanatot kell túlélni, a lőszer fogyáson elég később gondolkozni. Árokban úgyis csak az első ember lő. A leggyorsabban a legtöbb lövést kell leadni az ellenfélre, vagy semlegesíteni vagy olyan helyzetbe szorítani ahol valamilyen robbanóeszközzel később semlegesíthető.
A frontvonal alacsony telítettsége miatt "bárhol" lehet nem várt contact, aminek a hozzávetőleges irányába -gyakran utángyártott hatvanas tárból - teljes sorozatot adnak le, majd mozgás a fedezékig és egyes lövéssel folytatják a harcot. Itt nem kell foglalkozni az eltévedt lövedékekkel, nincsenek civilek, és nem testpáncél nélküli ellenfélre mennek nagyobb távolságú lövések.
Tudom, hogy jól képezett katona egyes lövésekkel is meg tudja oldani, de semmi értelme nincs a fenti helyzetben. A legjobban képezett katona is reagálhat minden helyzetben máshogy, fagyhat le, stb. A sorozat az mindig kiszalad, az a biztos ilyen rövid távon.
Kemény.
Civilként nem lehet átérezni az ilyen helyzeteket.
...és Vaszil a técsői körzetben lakik.
Nagyon köszönöm a cikket. Nem kötözködésből hanem segítő szándékkal: a cirillbetűs nyelvek esetében a tulajdonnevek átírása magyarra fonetikus alapon történik, és ebben az angol nyelvű változat mint közvetítő nem játszik szerepet, egyenesen az oroszból/ukránból stb. írjuk át őket. Így tehát nem Masha, hanem Mása, nem Khrushchev, hanem Hruscsov, esetünkben pedig Vaszil. Toldalékolásnál kötőjelre nincs szükség, mert a név utolsó betűje a saját bevett magyar hangértéket jelöli, tehát "Vaszilnak, Vaszillal". Bocsánat, ha a szerző mindezzel tisztában van és csak a sietség miatt írta többször többféleképpen Vaszil nevét. Slava Ukraini.
Köszönöm, javítottam. AMúgy az eddigi anyagaimban én is a magyar átírás szerint írtam ám. :)