Ebben a rövid írásban megpróbálom összeszedni az Avgyijivkáért folyó harc elmúlt egy hónapjának az általam fontosnak tartott elemeit.
Az első, meglepően nagy és meglepő módon páncélos és gépesített csapatok által indított támadás kicsit több, mint egy hónapja indult. Annak a korábban megénekelt kudarca miatt visszatértek a lehengerlő tüzérséggel támogatott gyalogsági rohamokhoz. A módszer lényege az, hogy egy előre megtervezett tűztámogatási terv szerint végrehajtják a tüzérségi előkészítést, majd jellemzően BMP-kkel és BTR-kkel a gyalogságot a roham terepszakaszáig szállítják. Ezt követően az orosz gyalogság harcjárműről száll és megkezdi a rohamot az ukrán állások felé. A roham általában lassan és tétován halad, az azt végrehajtó orosz gyalogság döntő többsége ekkorra már halott, de sajnos még így is általában elegendő erő jut el az ukrán peremvonalig és képes megrohamozni egy rajállást vagy szakasztámpontot. Ez praktikusan azt jelenti, hogy 100-300 orosz katona rohamoz meg 10-30 ukránt.
A súlyos orosz veszteségek oka, hogy az esetek döntő többségében a roham kezdetére már véget ér az orosz tüzérségi tűz, vagy legalábbis elégtelen mértékű, mivel az ukrán drónos alakulatok és tüzérség tud tevékenykedni. Ennek több oka is lehet. A legvalószínűbb az, hogy a mereven tartott tűztámogatási tervhez képest a gyalogság késve kezdi meg a rohamot. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen még egy relatíve egyszerű összfegyvernemi gyakorlaton sem sikerül egy támadó manőver időrendjét végig hajszálpontosan betartani, így szinte biztos, hogy egy éles támadó műveletnél is van késés. Ez önmagában nem probléma, hiszen egy rugalmas tűztámogatási mátrixszal, alegységparancsnoki szintre delegált döntési jogokkal az időrend némi csúszása nem szabad, hogy gondot okozzon. Azonban az orosz hadikultúrából fakadóan a részletesen előre kidolgozott tervtől eltérni nem lehet, a feladatot úgy és csak úgy lehet végrehajtani ahogy az a parancsban megjelent.
A másik oka a fenti jelenségnek pedig az lehet, hogy az orosz tüzérség (valamint a csapásmérő drónos alakulatok) egyszerűen képtelen a kellő hatást kifejteni az ukrán védőkre, így csak hihetetlenül magas veszteségek (nem ritka a 80-90%!!!) mellett képesek előrehaladást elérni. Azonban, harcászati szinten amilyen merev az orosz katonai vezetés, hadműveleti szinten meglepően rugalmasan képes alkalmazkodni a helyzethez. Múlt héten több forrás is beszámolt ilyen és ehhez hasonló esetekről, amikor az orosz tüzérség alul maradt az ukránokkal vívott tüzérségi párbajban. Így az oroszok 2-3 nap alatt áthelyezték a súlypontjukat és tegnap (11.14.) meg tegnapelőtt (11.15.) már Avgyijivka déli peremterületeit támadták több-kevesebb sikerrel. Ennek az az oka, hogy erre a terepszakaszra az ukrán tüzérség nem képes kellő erővel elérni, hiszen az ukrán tüzérség tüzelőállás-körletei a zsák szájától nyugatra találhatók.
Jelenleg az orosz offenzíva elérte, hogy Sztyepove (OBJ B) a „senki földje” legyen, egyes források szerint az oroszok birtokolják, mások szerint az ukrán páncélos ellenlökés kivetette őket onnan és egyik fél sem birtokolja a földdel egyenlővé tett települést. A kokszüzem továbbra is szilárdan ukrán kézen van, Avgyijivka déli területein pedig egy-egy rajállást (max 70x100 m) sikerült elfoglalni az oroszoknak.
Ami a veszteségeket illeti, természetesen mindkét fél mindenféle számokkal dobálózik. A saját részemről napi 100-300 fős ukrán és napi 500-1500 fős orosz veszteséget tartok reálisnak, a napi eseményektől függően. A kérdés, hogy hogyan tovább. Egyes források szerint az oroszok további 40000 főt vontak össze az Avgyijivka elleni támadásra. Ha azzal számolunk, hogy az elmúlt hónapban főcsapás irányban 2,5km-t tudtak megtenni, és a 40000 főből napi 1000-t elvesztenek, akkor ez az erő 40 napra, és durván további 3-3,5km megtételére elegendő. Ez azt jelenti, hogy ha Bergyicsi (OBJ C) vagy Orlivka irányába támadnak, akkor jó eséllyel december legvégére elvágják (folyamatosan megfigyelt tűzzel mindenképp) az Avgyijivkába vezető egyetlen műúton futó fő utánpótlási vonalat. Természetesen ez csak durva számvetés, hiszen számtalan tényező befolyásolhatja a támadási ütemet.
Azt növelheti, ha az oroszok valami csoda folytán képesek lennének harcászati szinten összehangolni a műveleteik elemeit (tüzérség, gyalogság, EHV, légierő, szomszédok stb.). Továbbá növelheti, ha több és jobban alkalmazott tüzér erőt vetnek be, bár ez az értékes tüzérség veszteségeit is tovább növelné.
Az orosz előrehaladás tempóját lassíthatja, ha az ukránok egyre több tüzérségi párbajt nyernek meg, és az eddigieknél is hatékonyabban képesek pusztítani az előrevonást végrehajtó orosz támadókat. Bár ez a 70%-os (néha 80-90%-os) arány önmagában amúgy is kiemelkedő, ami a gond, hogy még így is túl sok orosz támadó éri el a peremvonalat. Ezt csak úgy lehet kivédeni, ha ellehetetlenítik, hogy ekkora méretű (egy teljes dandár) erőt össze tudjanak vonni az oroszok és az előrevonást meg tudják kezdeni. Ez csak úgy lehetséges, hogy ha az ukrán nagy távolságú tüzér csapatok (HIMARS, PzH2000) képesek hatékonyan pusztítani az orosz csapatösszevonásokat 20-30km-re a peremvonaltól, valamint az előrevonás közben pedig a csapásmérő drónok teszik ugyanezt. Ehhez az ukránoknak megvannak az eszközeik, de hogy elegendő mennyiségben is jelen legyenek ahhoz még nyugatról kellene további eszközöket kapni vagy más frontszakaszról kell őket elvonni.
Ezek a jelenleg is megfigyelhető trendek, valamint a közeljövő várható folyamatai és az azokat befolyásoló eseményekhez kapcsolódó kérdések. Ennél jobban a jövőt előre látni ebben a helyzetben nem lehet.
Az ukránok hősiesen védik Avgyijivkát, ami még Bakhmutnál is jobban meg van erődítve. Viszont a terep, ill. a katlan ellátásának lehetőségei kedvezőtlenebbek, mint Bakhmutnál voltak. Továbbá a veszteségek valószínűleg magasabbak, mivel az orosz csapások még hevesebbek egy jobban bekerített területen. Ha az ukránoknak nem sikerül megfordítani a fentebb felsorolt trendeket a fentebb felsorolt módszerekkel (vagy valami váratlannal), akkor Avgyijivka elvesztése csak idő kérdése. Bízok benne, hogy mivel nálam sokkal több és jobb információ birtokában vannak, az ukrán katonai vezetők a legkevesebb veszteséggel járó megoldást fogják választani, mivel ez a háború szerintem még legalább egy évig fog tartani és jól képzett katonákra a háború végéig és utána is szükség lesz.
Szolgálati közlemény: az elmúlt két hétben nem igazán volt időm ide írni, és jó eséllyel, ez a továbbiakban is így fog maradni. Törekeszem, hogy kb. másfél hetente legyen írás, de ez számos dologtól is függ. Továbbra is elsősorban nem az események adatait akarom felsorolni, hanem az adatokból és információkból akarok elemzéseket készíteni. Számos a frontról érkező hírhez nem is szükséges új és új anyagokat írni, hiszen, amit korábban leírtam, az vonatkozik azokra is. Viszont némi elmaradást pótolva a közeljövőben egy olyan cikksorozatot tervezek indítani, ami végig veszi a 2022.02.24. óta eltelt időszak szárazföldi harcászati tanulságait. Ez sokáig fog tartani, hosszú lesz, és természetesen, ha valami új, fontos esemény történik, arról írni kell, így ezt a kevésbé aktuális, elemző sorozatot az késleltetni fogja.
Ismét nagyszerű elemzés, köszönjük. Egy dolgot hiányolok belőle, hogy az előrehaladással együtt az oroszoknak azért tovább nőnek a nehézségeik, mivel egy nem túl széles éken keresztül kell egyre hosszabb utat megtenniük már magához a támadás megindításához is, illetve utánpótlás szállításhoz is. Ráadásul egy vasútvonalat keresztezve, ahol semmilyen út nem vezet át, egyre kedvezőtlenebb időjárási körülmények között. Délről pedig a sárral teli tök üres szántómezőkön kell 2-4 km-ert haladniuk, mire kontaktba érnek, ott sem látom, hogy Sziverne, Tonenke településeket belátható időn belül be tudnák venni.
Szerintem ennél sokkal jobban járnának, ha ráküldenék a kokszüzemre ugyanezt az embertömeget, ha azt elveszítik az ukrán erők, akkor kb. azonnal tarthatatlanná válna a helyzet.
Egyébként Bahmutnál elvileg meg volt nekik több, mint egy hónapig a tűz alatt tartási lehetőség az Ivanivszkei útra, sőt a felette haladó földútra is (elég sok ott kilőtt ukrán járműről érkezett is videó/fotó), az ukránok mégis tartották tovább Bahmutot, és a bekerítést nem tudták befejezni az oroszok, cserébe végig kellett darálják magát a várost házról-házra. Magam részéről itt még egy ilyen forgatókönyvet is látok a helyzetben, hogy szinte bekerítik, de nem sikerül teljesen, és végül nekimennek a városnak is, amikor már nehézségekbe ütközik (de teljesen nem szűnik meg), az ukrán utánpótlás.
És akkor ha végül Ukrajna elveszíti a települést, le lehet majd írni, hogy 30-40ezer halott és legalább ennyi sebesült plusz 3000-5000 harci jármű elvesztésével elfoglaltak, egy rommá lőtt egykor 30ezres kisvárost, egészen elképesztő számok.
Szia!
A BTG-nek eddig sem ez volt a baja. Jobb vezetési rendszer, gyors kommunikáció, és sokkal több gyalogság kell bele. Akkor lehet működőképes.