Orosz támadás Avgyijivkánál
Október 10-én reggel 05:00-kor az oroszok rég nem látott méretű támadást indítottak Avgyijivka bekerítése céljából. Ennek az írásnak nem célja az események részletes bemutatása még egyszer, hiszen én sem tudok többet annál, ami a sajtóban és a közösségi médiában megjelent. Ehelyett a harcászati helyzet rövid értékelése következik. Mint mindig, de most különösen igaz, hogy az elérhető információ töredezett, így simán elképzelhető, hogy pár nap múlva bebizonyosodik, hogy nem lesz/volt igazam.
Az Avgyijivka körüli főbb erők és műveletek vázlata (a szerző saját készítése az írásban felsorolt ill. ezen és ezen források alapján).
Ezen a térképen láthatók a város környékén harcoló erők, ill. az elmúlt három nap fontosabb megtörtént és a következő egy hét fontosabb várható műveletei. Jól látható, hogy az oroszok északról és délről próbáltak meg betörni a város védőinek oldalába/hátába, ezzel vagy visszavonulásra kényszeríteni, vagy bekeríteni őket. Egyes források szerint ezt a támadást nem a környéken már több, mint egy éve harcoló, sorozott DPR erők hajtották végre, hanem az észak-luhanszki régióból ide átvezényelt 1. Gárda Harckocsihadsereg egyes zászlóalj méretű harccsoportjait vetették be. Fontos megjegyezni, hogy nem, itt nem BTG-kről van szó, azokat az oroszok a koncepció kudarcát belátva, 2022 ősze óta elengedték. Úgy tűnik, hogy a támadást délről a „Storm-Z” húsdarálóba dobott gyalogsága vezette fel, majd őket követték a fő erők (legfeljebb egy zászlóalj erővel). A támadás főcsapásiránya viszont északon Sztepove-Bergyicsi felé bontakozott ki.
A térképre továbbá feltüntettem az ukrán tüzérség feltételezhető pozícióit. Természetesen ez csupán erős feltételezés, amelyet a végrehajtott feladatok, a rendelkezésre álló eszközök és a terep függvényében következtettem ki. Továbbá érdemes megjegyezni, hogy az ukránok jó eséllyel üteg szintre szétszedték a tüzérosztályaikat (könnyebb rejteni kevesebb erőt), és így alkalmazzák őket, szigorúan minden tűzfeladat után tüzelőállást váltva. Az orosz tüzérség állásairól nem találtam még csak kicsit sem hihető információkat sem, de a az ex-twitterre felkerült ukrán beszámolók régóta nem tapasztalt orosz tüzérségi tűzről számoltak be a támadás kezdetekor.
Jó kérdés, hogy az oroszok miért döntöttek úgy, hogy a 2023. januári Vuhledar-i vérfürdőjük után újra megpróbálnak nagy kötelékekkel támadni. Jómagam emögött az 1.g.hk.hdsg. jelenlétét vélem felfedezni, hiszen ez az az elitnek tartott magasabbegység, amely (nyilván a vezetői silány minőségének köszönhetően) ebben a háborúban kudarcot kudarcra halmozott eddig: 2022. év elején Harkivnál mondtak csődöt, a májusban induló Izjumi irányú csapás jól haladt, de aztán szintén vérfürdőbe torkollott, majd onnan 2022. őszén az ukrán ellentámadás űzte ki őket, idén nyáron pedig Kupjanszk környéki támadásaik vallottak kudarcot.
Ahhoz, hogy egy ilyen támadás sikerrel járjon, először is szükség lett volna az ukrán tüzérség lefogásához. Ha csak az általam felrajzolt három tüzérosztályról beszélünk, akkor is ehhez hat, de talán mégtöbb több orosz tüzérosztály folyamatosan helyesbített, kiváló minőségű felderítés révén pontos céladatokkal folyamatosan ellátott csapásaira lett volna szükség. Az elmúlt fél évben orosz és ukrán források egybehangzó állítása szerint ez azonban már elérhetetlen szintű képesség az orosz tüzérség számára. Nem is meglepő, hogy állítólag az oroszok már a mélységből történő előrevonás során nagy veszteségeket szenvedtek. Ezentúl szükséges lett volna a bevetett erők támadását összehangolni a tüzérséggel. Ez egy darabig valószínűleg sikerült is, hiszen az oroszok értek el némi sikert, azonban a támadó orosz zászlóaljak, legfeljebb a közelebbi feladataikat tudták teljesíteni. Ebből én arra következtetek, hogy a támadás ütemének fenntartásához nem állt rendelkezésre elég erő (legfeljebb három orosz zászlóalj támadott összesen), valamint az orosz tüzérség nem volt képes a közelebbi feladat teljesítése után tovább támogatni a támadó gépesített erőket. Ennek jó eséllyel a hatásos ukrán ellenüteg-tűz az oka.
Ennek ellenére a támadás déli szektorában az ukrán fedező-biztosító övben védő harcelőőrsöket sikerült visszavetni és pár fasorral előrébb jutottak az oroszok (szaggatott vonallal jelölve az előretörés feltételezett mértéke).
Északon ennél veszélyesebb a helyzet, mivel az oroszoknak amúgy is kevesebbet kell haladniuk az egyik fő utánpótlási út elvágásához. Továbbá itt sikerült nem csak az ukrán harcelőőrsöket visszavonulásra kényszeríteni, hanem elérték az Opitnye-Avgyijivka utat (szintén szaggatott vonallal jelölve a vélhető előretörés). Tehát valószínűleg betörtek az itt védekező ukrán 116. Területvédelmi Dandár első lépcsőben védő zászlóalj védőkörleteinek élén védekező századok támpontjaiba. Ezzel jelentősen megnehezítették Avgyijivka ellátását, de Orlivka-n keresztül egyelőre az továbbra is megvalósul.
Ezeken a terepszakaszokon az ukránok az orosz támadásokat – egyelőre – megállították. Mondjuk a bevetett orosz erőkkel ennél többet nem is nagyon lehetett volna elérni. A kérdés, hogy hogyan tovább. Északon, valószínűleg megpróbálják elérni Sztepove-t (OBJ A) és Bergyicsi-t (OBJ B). Az oroszok megpróbálhatják felújítani a támadásaikat (főleg északon), de az elmúlt másfél nap során inkább arról érkeztek hírek, hogy a gyalogos kisalegységekkel végrehajtott támadásokhoz nyúltak vissza. Ennek, véleményem szerint az okai a következők:
a Bergyicsi irányába való áttöréshez szükséges 1-2 dandárnyi erőt napjaink szenzorokkal túltelített harcmezőjén egyszerűen lehetetlen rejtve összevonni;
ha nem tudják a támadó erőket álcázni, akkor el kell pusztítani az ukránok azon képességét, hogy csapást mérjenek rá (szenzorok és tüzérség), de ez jól láthatóan nem megy az oroszoknak;
így tehát a Bahmutnál látott módszerekhez kell folyamodni.
Bár a csatának még nincs vége, a fentieken túl, az alábbi észrevételeket tudom tenni:
az orosz frontlégierő (amely a csapatok közvetlen támogatásáért felelős) nem képes hatékonyan támogatni a szárazföldi erők támadását;
az orosz szárazföldi haderő továbbra sincs azon a kiképzettségi szinten, hogy képes legyen koordináltan és hatékonyan támadni (hogy ez milyen végtelenül bonyolult feladat, arról itt és itt írtam dióhéjban);
amíg az egyik fél nem képes elnyomni a másik szenzorait és tüzérségét, nincs értelme százandál nagyobb erőket összevonni (ennek az elméleti hátteréről ennek a cikknek a második felében bővebben írtam), így a döntő méretű áttörés pedig gyakorlatilag esélytelen;
az oroszok számára nem is Avgyijivka elfoglalása jelentené a sikert, hanem az, hogy ha az ukrán déli fő támadó iránytól jelentős erőforrásokat tudnának elvonni;
az ukránok számára kulcsfontosságú, hogy a helyszínen lévő erőikkel képesek legyenek visszatartani az oroszokat, különben máshonnan kell erőket elvonniuk.
Azt egyelőre nem tudom megjósolni, hogy hogyan folytatódik ez a csata tovább, de ha nagyon tippelnem kéne, akkor a következő hetekben számos, de alacsony hatékonyságú orosz tüzérségi tűzcsapásokkal kísért gyalogsági támadásokat fogunk látni. Az ukrán siker kulcsa pedig a hatékony ellenüteg-tűz és az első vonalakban harcoló lövészkatonák kitartása. Valamint, természetesen mindezen erőfeszítések sikeres logisztikai támogatása.