Az ukrán támadás egy lehetséges cselekvési változata

Némi ködszurkálás a végén személyes megjegyzéssel...

Ezekben a napokban egyre több hír érkezik arról, hogy az ukránok sikeresen pusztítják az orosz tüzérséget Robotinye környékén, valamint állítólag az utolsó, jó minőségűnek tartott orosz erők ellentámadási kísérleteit is sikerült megállítani, mégpedig (az ukránok számára) kedvező veszteség arányok mellett. Továbbá két új ukrán dandár Orikhiv körzetébe való beérkezéséről is vannak hírek, valamint a sajtóból is érezhető a politikai akarat az ellentámadás folytatására.

Emiatt úgy gondolom, hogy itt az ideje megnézni, mik történhetnek az ukrán támadás vélt főcsapás irányában, Oirkhiv térségében. A módszer ugyanaz, mint eddig: nyílt források összegyűjtése, az elmúlt hónapok tanulságainak, feltételezéseinek és harcászati teljesítményeinek felhasználásával pedig következtetés a közeljövő várható eseményeire. Mint ilyen, természetesen közel sem lehet tökéletes.

Megjegyzés: a cselekvési változat a harcparancs jól bevált öt pontját követi, de az alpontokat már nem fejtem ki teljes részletességgel, mivel azokról a szintekről már végképp semmilyen információval nem rendelkezem. Továbbá kimarad a 4. és 5. pont, szintén az előző okokból. Így valóban nem tekinthető teljes értékű cselevési változatnak, de gondolatébresztőnek talán jó.

A Novoprokopivka körüli helyzet vázlata 2023.09.27-én. A szerző saját munkája. Források: ez, ez és ez.

1. Helyzet

A fenti térképvázlaton fel vannak tüntetve az érintett egységek és alegységek, bár jól látható, hogy a tüzérség lemaradt. Ennek az az oka, hogy mindkét fél igyekszik minden tűzcsapás után mozgatni a tüzéralegységeit az ellen-üteg tűz miatt. Saját erőforrásaimra és nyílt forrásokra támaszkodva nem tudom megítélni, hogy melyik fél pontosan hol és hogy áll, de az oroszok nyilvánosságra került panaszai arra engednek következtetni, hogy a tavaly ilyenkor még meglévő elsöprő orosz tüzérségi fölény már a múlté.

A térképen továbbá kékkel bekarikáztam az ukrán előretöréshez elengedhetetlen célokat (OBJ A-tól D-ig), valamint a támadó erők parancsnokai számára különösen érdekes terepszakaszokat (NAI = Naimed Area of Interest). Persze ezekből ennél sokkal több is lenne, de én most (is) csak harcászati szinten dolgoztam. A célobjektumok meghatározásakor a következő szempontokat vettem figyelembe:

OBJ A: Novoprokopivka település. A Tokmak-ra vezető út fontos állomása birtokbavétele elengedhetetlen.

OBJ B és C: Novoprokopivka és Verbove közötti gerinc két részre osztva. Mivel jelenleg szakasznál nem nagyobb erőkkel mozognak csak, ezért még ennél is kisebb rohamcélokra (max 70-100m) kellett volna osztani, de azzal a térkép még ennél is sűrűbb lett volna, extra érdemi információ nélkül.

OBJ D: Verbove település. Igazából nem elengedhetetlen az elfoglalása, mivel kedvezőtlen helyen van (egy lankás völgy alján), éppen elég, ha az onnan érkező összes orosz behatást blokkolni tudják. Azt a rendelkezésre álló erők függvényében a Zaporizzsijai irányért felelős hadászati szintű parancsnoknak kell eldöntenie, hogyan tudja ezt elérni.

NAI 1: Novoprokopivka mögött, Ivcsenkove településen és környékén a második lépcsős zászlóalj védőkörletek. Az itt lévő orosz erők feltételezett harcértékéből és a rendelkezésükre álló időből arra tudok következtetni, hogy az itteni állásokat már megszállták, felkészültek a védelmi harc megvívására, a védelem műszaki berendezéseit (tüzelőállás-rendszerek, műszaki zárak) pedig megfelelően kiépítették. Ami az ukránok számára itt fontos információ lehet: orosz tartalékok előrevonása, utánpótlási útvonalak (mert azok nincsenek aláaknázva), a második lépcsős orosz erők harcértéke.

NAI 2: Romanyivszke és környéke. A környék uralgó magaslata, a Tokmak-i irány biztosítása érdekében előbb-utóbb birtokba kell venni (vagy folyamatosan és hatékonyan lefogni ott minden orosz mozgást). Továbbá a 247. VDV ezrednek több, mint valószínű, hogy legalább figyelőpontjai, ill. előkészített védőállásai vannak a környéken. De, ami ennél is fontosabb, hogy a Verbove-t védő erők utánpótlása keresztül halad(hat) Romanyivszke-n, és mint ilyen fontos cél a verbovei védők gyengítése érdekében.

2. Feladat

Amennyiben a cél továbbra is az orosz „Novorosszija” földsáv elvágása, ahhoz délebbre kell jutni. Ehhez nem kell feltétlenül eljutni a tengerpartra, elég csupán olyan távolságig, hogy az ukrán tüzérség nagy biztonsággal és a megfelelő hatékonysággal tudja pusztítani a tengerparttal párhuzamos irányú forgalmat. Ehhez viszont el kell érni legalább 30, de inkább 20 km-re az M-14-es úttól, az előretörés szélességének pedig biztosítania kell a bent lévő ukrán erők műveleti szabadságát (legalább 40 km széles). Ennek a részleteibe nem mennék bele, mivel komoly, hadműveleti szintű elemzést igényelne. Elég most annyi, hogy harcászati szinten továbbra is dél felé érdemes haladni.

Ennek érdekében Novoprokopivka birtokba vétele elengedhetetlen; ez a nélkülözhetetlen feladat. A meghatározott feladat valószínűleg szintén ugyanez. Az ebből kikövetkeztetett feladatok lehetnek OBJ B és C birtokba vétele. Ezeket szintén megkaphatja feladatba a 47. gépesített lövészdandár, hiszen a támadás „klasszikus” normatívái szerint, belefér nekik, de ha figyelembe vesszük a támadásról szóló cikksorozatomban leírtakat, akkor OBJ C már jó eséllyel, OBJ B, meg lehetséges, hogy egy másik egység feladata lesz.

OBJ B-t és C-t célszerű OBJ A előtt birtokba venni, viszont amíg ez zajlik az OBJ A-ban lévő jelentős orosz erőket tüzérséggel és/vagy manőver erők tüzével le kell fogni, valamint az ukrán támadásra „rádolgozó” orosz tüzérséget is el kell hallgattatni. Ez viszont további feladatokat jelent a 47. dandár harcosainak, valamint az őket támogató tüzéreknek. Mindezt természetesen nagyon pontosan össze kell hangolni az OBJ B és C elleni támadással.

A harcfeladat szabásának 5W-je (Who? What? Where? When? Why?) közül elég sokat sikerült megválaszolni, főleg a „Who? What? és Why?” kérdéseket. A többi kérdésre a választ már erős spekulációnak érzem.

3. Végrehajtás rendje

Az ukrán parancsnok valószínűsíthető szándéka tehát a továbbhaladás dél felé. Ennek a műveletnek az elvárt végállapota valószínűleg:

• Novoprokopivka ukrán kézben;

• az ott védekező két ezredet megsemmisítették (harcérték 50% alatt, de inkább 30%);

• a második lépcsőben védő 291. Gárda Gépesített Lövészezred ellenlökéseit elhárították, annak a harcértéke közel 50%-ra redukálva;

• OBJ B és C ukrán kézben az ott védekező BARS alegység, ill. a 210. Lövészezred maradékai megsemmisítve, az 56.VDV ezred ellenlökései legyőzve, harcértéke szintén legalább 50%-ra redukálva;

• az ukrán erők szilárdan tartják az elért állásokat és a kedvező terep (némi magaslaton vannak, de ezeket nem kell túlértékelni, ugyanilyen fontos a technikai fölény) előnyeit kihasználva hatékonyan tudják pusztítani az orosz védelmet Szolodka Balka északi előterében.

Itt jön képbe az ukrán parancsnokok és törzsek képzettsége, ugyanis ezt az állapotot számos módon el lehet érni. A katonai vezetésnek ez a része a művészet. Az előző cikksorozatom végére, remélem, sikerült kihangsúlyoznom, hogy ez ennak a kiépített védelemnek nem érdemes gépesített támadással nekirontani. Ehelyett továbbra is tüzérséggel, drónokkal, EHV-val alaposan megtámogatott gyalogos szakaszok támadásai várhatók. De mindezt meg kell előzze az orosz állások „megpuhítása” tüzérséggel.

Első lépésként tehát – szerintem – érdemesebb OBJ B-t és C-t birtokba venni. Ehhez összesen legalább egy-egy lövész századra lesz szükség. Ezeket a századokat a harckocsik több km-ről hatékonyan tudják támogatni, valamint a tüzérségnek az alábbi feladatokat kell közel egy időben végrehajtania: a roham tüzérségi támogatása, Novoprokopivka lefogása. Ehhez mind a (állítólag helyszínen lévő) 2 ukrán tüzérdandár összes tüzérosztályának tüzére szükség lesz, főleg, ha beleszámoljuk, hogy minden tűzfeladat után tüzelőállást kell váltaniuk, addig meg ugye nem tudnak lőni.

OBJ B és C után következik a legnehezebb feladat, OBJ A birtokba vétele. Innentől kezdve már annyival lesz könnyebb, hogy kelet felől is nyomás alatt tudják tartani mind OBJ A-t, mind az oda délről érkező utánpótlást és erősítést. De még így is rendkívül nehéz feladat, amihez a 47. dandár teljes erejére szükség lesz. A 47. dandárt ezt követően pedig jó eséllyel le kell váltani.

Következtetések

Amit itt most leírtam, egy korlátozott ismeretek alapján született „ködszurkálás”. Biztos vagyok benne, hogy mind az ukrán, mind az orosz fél jóval több információval rendelkezik. Simán előfordulhat, hogy erre a műveletre még legalább két hetet kell várni, amíg beérik az ukrán tüzérség munkájának a gyümölcse. Sőt, az is simán előfordulhat, hogy semmi ilyesmi nem fog történni. Jómagam jobban örülnék a később megindított támadásnak, mert ez azt jelenti, hogy az ukrán katonai vezetésnek van türelme.

A sikerhez ugyanis továbbra is az általam korábban leírt módon elérhető erő-eszköz fölényre elengedhetetlenül szükség van.

Valódi, definíció szerinti áttörés pedig csak akkor lesz, ha 12 óra alatt sikerül előretörni az ukránoknak Novoprokopivka északi széléről Szolodka Balka déli részéig. Amíg ez a tempó és az ehhez szükséges erőfölény nem áll rendelkezésre, célszerű, az eddig működő, általam is korábban leírt ún. „mini Herszon” módszer szerint tovább haladni.

U.i. 1.: konteo-s megjegyzés: simán lehet, hogy az elhíresült június eleji kudarc, amikor Bradley-ket és Leopardokat vesztettek egy kupacban, egy politikai szintről érkező nyomás eredménye. Tegyük fel: érkezik a technika Nyugatról, mindenki alig várja az ellentámadás megindulását, de a katonák tudják, hogy még nem állnak készen. A politika erőlteti, így muszáj „valamit villantani” (szerencsére kis hazánkban ilyen napjainkban már egyáltalán nem fordul elő…). Erre úgy döntenek, hogy támadnak is meg nem is, mint az okos lány a mesében. Összeszedtek egy alegységet (nem volt nagyobb, mint egy század), amelynek a technika miatt a legtöbb esélye van a túlélésre, majd nekiküldték őket az orosz védelemnek, amolyan combosabb harcfelderítő járőrként. Aztán mutogathatták a politikának, hogy nem kell kapkodni, hanem inkább hagyják a katonákat dolgozni a legjobb belátásuk szerint.

U.i. 2.: ehhez még egy személyes megjegyzés. A fenti sztori során biztosan volt egy olyan eset, amikor egyik katonai vezető belenézett az alárendelt katonai vezető szemébe és parancsot adott neki egy olyan feladatra, amelyről mindketten tudták, hogy hülyeség, és lesznek áldozatai. Ennél emberileg már csak az nehezebb, amikor az alárendelt parancsnok el is viszi egy ilyen ütközetbe az embereit, és egy részük valóban nem tér vissza. Ezek a tisztek, altisztek és katonák java részt mind lövészek. Aki szerint mindenki lövésznek születik, csak valaki tovább tanul, javaslom, próbálja ezt ki…