Döntési helyzet Vuhledarban

Vuhledarról két hete írtam legutóbb. Annak az írásomnak a második felében dióhéjban bemutattam az oroszok súlypont áthelyezéses támadási módszerét harcászati és hadműveleti szinten. Ezen mintázat alapján megjósolható és kiszámítható volt az oroszok következő lépése.

A hadműveleti súlypontáthelyezés és a harcászati győzelem

Szeptember 21-én az 5. „Tacinszkaja” Önálló Gárda Harckocsidandár (g.hk.dd.) a Kaslahacs patakon át Vuhledartól nyugatra indított támadást, amely meglepetésszerű sikert aratott. Ez a támadás összesen legalább egy gépesített lövész zászlóalj erővel került végrehajtásra, azaz az 5. g.hk.dd. teljes erejét bevetették (némi tartalékot leszámítva).

Az 5. g.hk.dd. sikere részben rácáfol arra a széleskörben elterjedt vélekedésre, miszerint a korábban elitnek tartott orosz alakulatok valójában már csak a nevükben azok. Az 5. g.hk.dd. az invázió első napjaiban Kijevtől északra és nyugatra harcolt. Ez a dandár pozitívan emelkedett ki az orosz haderőből, bátran, ötletesen és állhatatosan harcolt, de az orosz haderő manőverező összhaderőnemi hadviselésre való általános alkalmatlansága alól nem tudta magát kivonni. Ettől függetlenül az 5. g.hk.dd. nevéhez nem kötődnek súlyos kudarcok, nyílt forrást nem találtam sem zendülésre, sem a saját katonái által megölt parancsnokokra sem, ami kifejezetten jó jel. Továbbá az 5. g.hk.dd. egyike azon egységeknek, amelyek sikerült még 2015-ben beazonosítani Kelet-Ukrajnában, tehát valószínűleg érdemi harci tapasztalatokkal rendelkeztek az ott szolgáló parancsnokok és rangidős legénységi katonák. Egy szó, mint száz, úgy tűnik, hogy a dandárnak továbbra is sikerült megőriznie valamit a korábbi tudásszintjéből, sőt az elmúlt 2 és fél év tapasztalataiból is tanultak. Mindez az orosz haderő alakulatai többségére azonban nem igaz, így nem véletlenül tartja magát a fenti állítás, miszerint az „elit” jelző nem jelent sokat. Ha pl. az 1. g.hk.hdsg-re vagy a 90. g.hk.ho-ra gondolunk, akkor világosan látszik, hogy a szervezeti tanulás képessége meglehetősen hiányos az orosz haderőben.

Minden esetre szeptember 21-én az 5. g.hk.dd. sikerrel járt, aminek több oka is van. Az előző három hétben sikeresen koncentrálták az ukránok figyelmét a Vuhledartól északkeletre lévő hadműveleti területre. Amikor a Voggyane körüli veszélyes helyzetre az ukránok – előre látható módon – reagáltak, és erősítéseket küldtek, az oroszok elrendelték a hadműveleti méretű súlypontáthelyezést és Vuhledartól nyugatra csaptak le.

A támadással egy 7 km széles és 2 km mély területet foglaltak el. Ez arra enged következtetni, hogy az 5. g.hk.dd. erőit nem klasszikus módon két lépcsőben vetették be egy mély áttörés érdekében, hanem több párhuzamos támadási tengelyen küldtek előre szakasz/század méretű erőket. Mellesleg a nyilvánosságra került felvételek is erről tanúskodnak. A támadás során az oroszok azt használták ki, hogy a – többek között – Vuhledarért is felelős ukrán Tavrija hadműveleti csoportosítás egyszerűen nem tudott ennyi irányba erőt kifejteni. Vuhledar környékén a legfontosabb egység a 72.gl.dd., az ő szárnyaikat területvédelmi erők biztosítják. A tüzérségi tűztámogatást és drónos alegységek tevékenységét túlságosan elvonta a pokrovszki irány, ill. Voggyane, így az oroszok kedvező feltételeket teremtettek a sikerhez.

Az orosz haderő képességeit azonban jól jelzi az, hogy (saját számításaim szerint) hiába volt kb 4-5-szörös erőfölényben az 5. g.hk.dd. a támadáskor, még csak a harcászati szintű áttörésig sem jutottak el, sőt az azóta eltelt egy hétben is csak 2km²-t sikerült kelet (Vuhledar) felé előretörni. Minden esetre, az oroszok itt harcászati szintű győzelmet arattak és megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy Vuhledar elfoglalása valós lehetőség legyen.

Hogyan tovább?

Az 5. g. hk.dd. szeptember 21/22-i sikere után az oroszok ismét áthelyezték a súlypontot, ezúttal harcászati szinten és keletre. Ezzel az újabb támadással be tudtak törni a város keleti peremébe. A Vuhledar védelméért felelős parancsnokok innentől kezdve egy kedvezőtlen döntési helyzetbe kerültek.

Amennyiben a várost meg akarják tartani, úgy a várostól nyugatra és északkeletre lévő orosz kiszögelléseket fel kell számolni, amire a Tavrija hadműveleti csoportosításnak nyilvánvalóan nincs elég ereje. Ehhez az ukrán vezérkarnak kell hadászati tartalékokat más frontszakaszról és az esetleg még meglévő hadászati tartalékból átvezényelni. A térképen két kék szaggatott nyíllal jelzett műveletekhez legalább 4 dandárra lenne szükség a megfelelő drón-, légvédelmi- és tüzérségi támogatás mellett. Ez erősen kétségesnek látszik, de igyekszem alább bebizonyítani, hogy nem is annyira elrugaszkodott gondolat.

A város gyors feladása sem jó opció, mivel az elérhető források alapján Vuhledartól északnyugatra nem készültek jelentős erődítések. Így – szigorúan a saját véleményem szerint – az egyetlen hosszabb távon fenntartható megoldás, ha az ukránok az eredeti helyzet visszaállítására törekednek ezen a terepszakaszon.

Jelenleg szeptember 27. óta nem tudjuk, hogy mi zajlik a városban. Az oroszok egyszer egy kisalegységgel betörtek, nem tudjuk, hogy azóta mi történt, csak annyit, hogy az oroszok folyamatosan lövik a várost, így valószínűleg jelentős létszámú saját erő nem tartózkodik benne. Az ukránoknak akár a kivonáshoz, akár az ellencsapáshoz először az orosz tüzérséget és drónos alegységeket kell elnyomni a térképvázlaton "SUPPR ENY ARTY" felirattal jelzett vonalig. Ezt követően – amennyiben mégiscsak a visszavonulás mellett döntenek – a leendő manőver szárnyát fenyegető orosz kiszögelléseben lévő orosz erőket kell lefogni tüzérséggel és drónokkal, sőt akár esetleg kisebb lekötő jellegű támadásokkal. Ezzel szoros együttműködésben kell, lépcsőzetesen, egymást biztosítva végrehajtani az erők kivonását, lehetőleg egyetlen éjszaka alatt, miközben az orosz tüzérséget legalább zavarja az ukrán tüzérség. Amennyiben ez sikerül, akkor lehet Bohojavlenka környékén a „LINE W”-vel jelölt vonal mentén berendezkedni védelemre. De mint mondtam, itt (az elérhető források szerint) nem készültek komoly műszaki berendezések, így az oroszokat csak pár hétig lehetne itt feltartani.

Saját véleményem szerint, akkor már célszerűbb lenne a visszavonuláshoz képest ugyan nagyobb erő befektetéssel, de egy komoly ellencsapást indítani. Természetesen csak akkor, ha az ukránok képesek a kellő biztosítást megszervezni az ellencsapást végrehajtó erők számára. Minden más esetben tényleg célszerűbb a visszavonulás.

Nem tudjuk, hogy mit hoz a közeljövő, a parancsnokok és törzsek az elérhető erőforrásokat és a helyzetet elemezve remélhetőleg jó döntést fognak hozni ebben a súlyos helyzetben.