Fordulat Kurszknál?

Az előző írásom végén megígérteknek megfelelően készültem az Oszkil folyó és Vuhledar környéki események elemzésével, de az aktualitások közbe szóltak. Ma ismét a Kurszki kiszögellésről lesz szó.

Mint azt többen is megírták, az oroszok képesek voltak fenntartani az erejüket a Gluskovoi-négyszögben. Ez jelentős ukrán erőket kötött le, így az ukrán hadászati szintű vezetés valószínűleg úgy döntött, hogy megpróbálja az indirekt módszerek helyett direkt módszerekkel felszámolni az ott lévő orosz erőket. Egyes források szerint az ukránok erre a támadásra csoportosították ez erőiket éppen a Kurszki kiszögellés délnyugati lábánál. Ennek némileg ellentmond, hogy nyílt források csak a 103. Területvédelmi Dandár, az 501. Tengerészgyalogos Dandár és a 33. Önálló Rohamzászlóalj jelenlétéről számolnak be a környéken, ezek az erők pedig nem elegendőek egy ekkora területen védekező ekkora erő legyőzéséhez. Ettől persze simán elképzelhető, hogy több erőt vontak itt össze az ukránok és/vagy valóban volt ilyen szándék.

De igazából mindegy is, mivel a Kurszki kiszögellés nyugati oldalán már bő egy héttel ezelőtt igyekeztek az oroszok megragadni a kezdeményezést. Először Korenyevo előteréből szorították visszább az itteni ukrán előőrsöket, feltehetőleg az 51. Gárda VDV Ezred erői. Pár nap múlva ezt egy nagyszerűen végrehajtott orosz ellencsapás követte.

Az oroszok már bő két hete egyre több légicsapást és harcászait csapásmérő drónnal végrehajtott csapást hajtottak végre Korenyevo-Apanaszovka-államhatár vonalon. Egy általam felismerni vélt mintázat szerint az oroszok az előkészített védelem ellen egy hónapos, míg a nem előkészített védelem ellen 1-2 hetes légi tűzelőkészítést hajtanak végre.

Ezen a terepszakaszon az ukrán 103. tv.dd. védekezett, amely az összes többi a kiszögellésben harcoló egységhez hasonlóan - nagy valószínűséggel – nem volt jelen a teljes erejével a térségben, valószínűleg csak 2 zászlóaljjal. A dandár védősávja legalább 10 km széles volt, ami csupán egy teljesen feltöltött dandár számára megoldható feladat. Az ukránok azonban nem véletlenül hagytak ilyen széles sávot, ennek több oka is volt, amelyek között a legfontosabb az erők megóvása. Mint azt korábban megírtam, az ukránok igyekeztek itt a kiszögellésben az orosz tűzfölénynek a lehető legkevesebb erőt kitenni, és igyekeztek elkerülni, hogy a stacioner célokra jól dolgozó orosz tüzérség és légierő számára kedvező célokat kínáljanak. Itt azonban nem volt sok lehetőség az ukrán manőverezésre, mivel – úgy tűnik – hogy az ukrán 103. tv.dd. nem volt sem felszerelve, sem pedig kiképezve erre. Továbbá, ha ez nem is lenne igaz, az itteni harctevékenységek jellege miatt mindenképpen kénytelenek voltak megállni.

Az oroszok ezen a terepszakaszon – ekkor még – nem folytattak szinte semmilyen támadó tevékenységet, valamint kénytelenek voltak védelemre berendezkedni, hogy fedezzék a teljes Kurszki kiszögellés bal szárnyát. Egy szó, mint száz, a 103. tv.dd. ereje és a harcászati helyzet biztosan, míg a felszerelése és a kiképzése valószínűleg nem volt megfelelő az elkövetkező védelmi harc megvívásához. Ez még akkor is igaz, ha az általam korábban bemutatott módon a védelmet figyelőőrsökk, harcelőőrsök és ellenlökésre rejtve előkészített tartalékok csomópont-szerű rendszeréből építették fel.

A csata és a következtetések

Szeptember 10-én az orosz 155. tgy.dd. kelet felé indított lekötő csapást a Komarovka-Kulbaki vonalon. Ezt főleg a harcászati csapásmérő drónjaik és kisalegységek harcfelderítő járőrei révén tették meg. Mindez mellesleg beszédesen bizonyítja azt is, hogy az oroszok nem csak, hogy képesek voltak az erőiket fenntartani a Gluskovoi-négyszögben, hanem erősítéseket is képesek voltak küldeni. Ez sokat elárul a pontonhidakat építő és fenntartó műszaki alegységeikről. Akit érdekel, érdemes elolvasni az orosz haderő hivatalos lapjának az írását a 2022. tavaszi Deszna folyónál vert pontonhidakról. Ha levágja az ember a propagandát, akkor is jól bemutatja az orosz műszaki alakulatok kiemelkedő morálját és jellemző eljárásait. Ezzel egyidőben ezen támadása befolyásolási területének a bal (keleti) szárnyán Olgovka környékén is kisebb lekötő akciót indítottak az oroszok.

Ezt követően az előző műveletekkel tökéletes összhangban – valószínűleg – az 51. Gárda VDV Ezred kijelölt erői hajtották végre a fő támadást. A térképen nem véletlenül jelöltem őket gépesített lövész alapjellel, mivel a felszerelésük és a harceljárásuk alapján azok – főleg ebben a konkrét esetben. Videós bizonyíték csak egy megerősített század harcbavetéséről van, de értékelésem szerint ennyi idő alatt ekkora siker eléréshez legalább két megerősített század (vagy akár egy zászlóalj) bevetésére is szükség volt. Az oroszok szeptember 12-re a térképen jelölt vonalig vetették vissza az ukránokat. Sznagoszty településnél direkt eszközökkel (fegyveres harcban legyőzték őket), míg Sznagoszty szárnyain indirekt eszközökkel értek el sikert. Ugyanis a falu visszafoglalása kedvezőtlen helyzetbe hozta az ukrán védelmet a szárnyakon, így kénytelenek voltak a vonalaikat visszább venni. Ez utóbbi döntés megint csak az ukránok erők megóvási szándékával vannak összefüggésben.

A Szangoszty környéki orosz támadás ismert és kikövetkeztetett manővereinek vázlata

Az, hogy fényes nappal egy ilyen „régimódi” gépesített támadás sikerrel járt, komoly eredmény, amelyre az orosz haderőben 2022. tavasza óta nem volt példa. Ez csak az alábbi tényezők együttes jelenlétével jöhetett létre:

1. az ukránok nem tudták felderíteni és/vagy nem tudtak csapást mérni az összevont orosz támadó alegységekre. Szerintem az előbbi az igaz, ugyanis erre a távolságra még lehetőségük lett volna a korlátozás alá nem eső nyugati fegyverekkel tüzelni (erről később);

2. az oroszok sikeresen tudták zavarni az ukrán drónos alakulatokat (a kiszögellés többi részével ellentétben);

3. az oroszok légi tűzelőkészítése sikeres volt;

4. a támadó orosz alegységeket jól kiképezték és jól vezették;

5. az ukránok amúgy sem akarták körömszakadtáig tartani ezt a terepszakaszt (erre közvetett bizonyíték a kevés felvétel a heves ütközetekről és a kis számú hadifogoly) – jóllehet ez a megállapításom még később javításra szorulhat.

Továbbá komoly gondokra utal az az állítólagos információ, hogy a kezdeti orosz támadást ugyan az ukránok kis időre fel tudták tartóztatni, de a 103. tv.dd. drónkezelőinek semlegesítése (jellemzően elpusztítása) után az oroszok simán törhettek előre. Ez alapján arra következtetek, hogy a 103.tv.dd. valamilyen okból túlságosan is támaszkodott a drónokra mind a felderítés, mind a tűzrendszer terén. Ennek véleményem szerint kiképzés- és felszerelés-béli hiányosságok lehetne az okai. A felderítés és a tűzrendszer megszervezésének feladatait drónok nélkül is meg kell(ene) tudni oldani.

Összességében megállapítom, hogy a 103.tv.dd-t az oroszok szeptember 10/11-én legyőzték. A „legyőzni” itt egy pontos definíciót takar, amit érdemes tisztázni. A számítógépes játékok és a szenzációhajhász szalagcímek korában a legyőzés nem teljes megsemmisítést jelent. A legyőzés egyszerűen azt jelenti, hogy az egyik erő sikeresen rá tudta kényszeríteni az akaratát a másikra. Vagy éppen ellenkezőleg, sikeresen el tudta tántorítani az ellenségét annak a saját akarata megvalósításától.

A végére még egy személyesebb megjegyzés. Számos kritika éri a nyugati nagyhatalmak vezetőit azért, mert korlátozzák az ukránokat az Oroszország területén lévő célokra való csapásmérésben. Azt már többször elmondtam, hogy én nem „szurkolok” senkinek. Ez egy háború, annak minden szörnyűségével. Viszont meggyőződésem, hogy Európának (így benne Magyaroroszágnak) az a jobb, ha a 18. század óta változatlan orosz nyugati irányú törekvéseket minél távolabb tartjuk magunktól. Arról meg ne is beszéljünk, hogy itt egy szuverén ország vívja az önvédelmi harcát, még akkor is, hogy ha a kíméletlen nagyhatalmi logika és a realista biztonságpolitikai iskola szerint vizsgálva, ez a dolog nem egészen egyértelmű.

A saját szakmámhoz és ennek a blognak a fókuszához visszatérve, azonban azt is meg kell jegyezni, hogy az itt leírt orosz győzelem esélyeit csökkenteni lehetett volna a jelenleg is „engedélyezett” nagy hatótávolságú precíziós tüzérségi rendszerek alkalmazásával. Mindennek a hiánya valószínűleg a kiválóan végrehajtott orosz álcázási és zavarási tevékenységre vezethetőek vissza.

A címben feltett kérdésre ismét csak nem lehet egyértelmű választ adni. Talán úgy pontosabb, hogy ha azt mondom, hogy a Kurszki kiszögellés peremvonalának kb 1/3-án egy harcászati szintű győzelem után az oroszoké a kezdeményezés.