Hadműveleti/harcászati helyzet a „déli sarokban”

Az elmúlt hónapokban nem véletlenül ritkultak meg a posztjaim. Szinte minden nap leírhattam volna, hogy bizonyos helyeken óriási veszteségek árán az oroszok előrenyomultak pár métert. Szakasznál (max 30 fő) nem nagyobb gyalogos csoportokkal rohamoznak, a rohamok 90%-a sikertelen, de előbb-utóbb sikerül szaturálni egy rendkívül szűk terepszakaszon az ukrán védelmet és így sikerül egy kicsit előrébb nyomulni. Nagyjából egy hét / két focipálya sebességet kell elképzelni, mindezt nem a teljes fronton, hanem egyes hadműveleti súlypontoknál, ahol egy-egy hadosztály a felelős a támadásért. Természetesen ezalatt mindkét fél tüzérsége és – talán még fontosabb – drónos alakulatai is dolgoznak és igyekeznek egymás tüzérségét, harcjárműveit és logisztikáját pusztítani. Ez utóbbit kérem jegyezzük meg, még fontos lesz.

Nyílt forrásból dolgozó kutatóként nem tudom megállapítani, hogy egy ilyen anyagháborúban melyik fél fog előbb kifogyni az erőforrásokból, bár a jelenlegi közhangulat szerint az ukránok állnak rosszabbul. Ehhez tényleg nem értek, hiszen ez hírszerzési és védelemgazdaságtani kérdés, valamint közelebb ál a jövendőmondáshoz, mint a hadtudományhoz, így a következő pár bekezdésben arról lesz szó, amihez értek.

Az orosz támadások jelenleg négy fő tengelyen bontakoznak ki:

1. Kupjanszknál Szinkivka irányába (erről bővebben lásd itt),

2. Bahmut körül,

3. Avgyijivkánál,

4. és Novomihajlivkánál.

Emellett még arra is van erejük, hogy fenntartsák a nyomást az ukránokon az alábbi kiegészítő irányokban:

1. Jahidnye (Luhanszk régióban),

2. Limantól keletre az erdőben,

3. Orikhiv,

4. Kirnkij-i Dnyeper hídfő.

Ez az írás az egyik legkritikusabb irányról a Novomihajlivka körüli csatáról fog szólni. Jobb híján a „déli sarok” néven nevezem ezt a környéket, amely Marinkatól egészen Vuhledarig tart. Itt a peremvonalak vonalvezetése lényegében változatlan 2022. év vége óta. Ha még emlékszünk, Vuhledarnál 2023. év elején egy tragikusan rosszul sikerült támadást indítottak az oroszok. Hagyományos menetből indított támadással próbálkoztak, amely a támadás sikerét biztosító tényezők hiánya miatt véres kudarcba fulladt. Ahhoz hasonlót csupán 2023. október 10-én Avgyijivkánál sikerült ismét elkövetni, amikor több mint egy zászlóalj feláldozása árán sem sikerült elérni semmit.

A látványos kudarcok óta a már mindenki által jól ismert gyalogsági kisalegységekkel vívott felőrlő hadviselést alkalmazzák. Nincs ez másként itt délen sem. Itt az orosz 150. Gépesített Lövészhadosztály (gl.ho.) nagy nehezen elfoglalta Marinkát (legalábbis a földrajzi helyét, ugyanis településről már nem beszélhetünk). Marinka elfoglalása után szinte azonnal Novomihajlivka (OBJ A) irányába helyzeték át a főcsapás irányát, de már két hónapja nem sikerül elfoglalni a települést. Ennek ellenére egyes források szerint, hiába volt sikeres ukrán ellenlökés az év első napjaiban, az ukránok lassan kénytelenek visszább vonulni a folyamatos orosz nyomás elől. Ez nem több kilométeres visszavonulást jelent, hanem pár száz métert a már szétlőtt állásokból a még ép állásokba.

Ezen a terepszakaszon, amely Donyeck megye déli részének egy jelentős szeletét magába foglalja, az oroszok célja véleményem szerint a következő. Először elfoglalni Novomihajlivkat (OBJ A), amely a 20. gl.ho. feladata. Ezáltal tűz alatt tudják tartani az útkereszteződést (OBJ B). Így a peremvonallal párhuzamos mozgást jelentősen megnehezítik, Marinka és Vuhledar között, hiszen így bármilyen a peremvonal felé tartó mozgásnak OBJ C-F jelölésű kereszteződések érintésével kell megtörténnie. Önmagában egy ilyen kis mértékű előrehaladás tehát jelentősen megnehezítené itt az ukránok helyzetét mivel az erősítéseket és az utánpótlást ezeken a fojtópontokon keresztül kellene megoldani. Ez pedig megkönnyítené az orosz drónos alakulatok dolgát, hiszen sokkal kisebb területen kell keresni a célokat. Ezt követően a logisztikai rendszert májusra alaposan meggyengítve, kedvező feltételeket teremthetnek egy nagyobb támadáshoz, amely a száraz időben már nagyobb manőverszabadsággal valósulhat meg. Így súlyosan fenyegethetik az ukrán arcvonalszakaszt Vuhledar és Kurakhove között

Az ukránok ez ellen két dolgot tehetnek. Először is, megtartják Novomihajlivkat, vagy akár kicsit visszább is szorítják az oroszokat. Sikeres ellentámadásra volt példa már idén is, a kérdés, hogy az értékes személyi állományból mennyit akarnak feláldozni ezért. Ezt az ellenlökést nem szükséges most azonnal végrehajtani, hiszen az oroszok nincsenek abban a helyzetben, hogy napokon belül áttörjenek. Az itt védekező (és valószínűleg a 79. Légiroham Dandár harcászati alárendeltségében harcoló) 116. Területvédelmi Dandár állománya valószínűleg nem képes egy ilyen feladatra. Véleményem szerint érdemes a jobban felszerelt, jobban képzett és jobb parancsnokok által vezetett 79. dd. állományából kijelölni egy megerősített század erejű támadó csoportosítást. A sikeres támadáshoz továbbá érdemes kihasználni, hogy az orosz logisztika is fojtópontokon keresztül valósul meg (OBJ 1-4), és az ezekre mért folyamatos csapásokkal meg lehet gyengíteni a peremvonalban lévő orosz erőket. Az itt harcoló orosz 3 ezred és egy dandár az elmúlt két hónapban harcértéke legalább 1/3-t elveszítette már, jóllehet az ukrán védők sem frissek. Ezt csak úgy lehet az ukránok javára billenteni, ha kiterjedt és módszeres csapásokkal megsemmisítik a novomihajlivkai irányért felelős orosz 20.gl.ho. logisztikai rendszerét. Ezt követően van értelme csapást mérni és egy minden oldalról kiválóan biztosított század erejű csapással felszámolni az orosz 39. Önálló Gárda Gépesített Lövészdandár támadása által keletkezett kiszögellést. Természetesen ez csak egy lehetőség, és mivel ez a legnyilvánvalóbb, koránt sem biztos, hogy ha lesz ukrán ellenlökés az ebben az irányban fog megvalósulni. Továbbá azt is mérlegelni kell az ukránoknak, hogy egy ilyen korlátozott célú támadás (vagy támadások) után elért helyzet kedvezőbb lesz-e nekik a jelenleginél, érdemes-e vállalniuk a kockázatot és a várható áldozatokat.

A másik lehetőség, hogy folyamatosan próbálják visszatartani az oroszokat, a logisztikai rendszerüket pedig hatékonyan megvédik az orosz dróncsapásoktól.

Hogy melyik módszerrel érnek el fenntarthatóbb eredményt és melyik „éri meg” az áldozatot, azt az ukrán „Tavrija” hadműveleti haderőcsoport parancsnokának kell eldöntenie. Jelenleg mindkét fél manőverezési lehetőségeit erősen korlátozza az időjárás, és nagyszabású, a terepen végrehajtott manőverekre a nyári szárazságig nem is lehet számítani. Persze, ha tartósan átfagy a talaj, akkor is van lehetőség minderre, de most az időjárás nem ilyen, valamint, ha egy hétig tartósan -10°C van, akkor az állomány harcértéke is erősen lecsökken.