Mit nem tanultak az oroszok a támadásról?

Pár gondolat az oroszok Luhanszki támadó műveleteiről

2023. decemberére világossá vált, hogy az oroszok nem tudják belátható időn belül sem elfoglalni, sem bekeríteni Avgyijivkát. Továbbá arról is egyre több hír érkezett, hogy az avgyijivkainál sokkal nagyobb erőket összpontosítanak a front északi részén, a kupjanszki általános irányba. A várakozásoknak megfelelően fel is újultak a lényegében 2022. késő ősze változatlan frontvonal mentén az orosz támadások. A hadműveleti cél egyértelműen az Oszkil folyótól keletre lévő ukrán hídfő összeszűkítése azáltal, hogy birtokba veszik, de legalább ellehetetlenítik az egyik fontos átkelőhelyet Kupjanszknál.

Az, hogy miért itt (Szinkivka falunál) támadnak az oroszok, egyértelmű, itt a legkedvezőbb számukra a terep. Az erdő takarásában Liman Persij környékén rejtetten össze tudják vonni az erőiket, az erdőben relatíve rejtetten tudják az előrevonást végrehajtani, ráadásul az erdő majdnem Szinkivka falu határáig tart. Ugyan a terep miatt egyértelmű a támadási irány, ami a meglepetést ellehetetleníti, mégis annyira kedvező a terep, hogy egyértelmű, hogy az oroszoknak itt kell próbálkozniuk. Továbbá a Kupjanszki átkelőig itt a legrövidebb az út, és ha birtokba veszik Szinkivka-t (OBJ A), akkor onnan már hatásos tűz alatt tudják tartani a tőle délnyugatra lévő erdőfoltot (OBJ B). Ha ez megvalósul, akkor azt az ukránok nem tudják tartósan birtokolni, így kénytelenek lennének onnan visszavonni az erőiket egészen Kupjanszk pereméig, így viszont már túlságosan közel engedve az orosz hagyományos tüzérséget.

Ezen a saját készítésű vázlaton látható az orosz támadások szokásos iránya és az a terepszakasz, ahol rendszeresen megsemmisítik őket.

Ha a „nagy könyvet” nézzük, akkor Szinkivka település egy harcelőőrs kellene, hogy legyen az ukrán védelemben, míg mögötte az erdőfolt (OBJ B) lenne a fővédőöv része. Viszont a terület fontossága miatt már Szinkivka-t is szilárdan meg kell tartani. Ennek értelmében Szinkivka-t nagyjából egy szakasz erővel kell védeni. A technológiai fejlődésnek köszönhetően nem szükséges az erdőbe maguk elé kiküldeni rejtett figyelőket (de még az is lehet, hogy vannak ilyenek), hanem elegendő, ha drónokkal és egyéb szenzorokkal tartják megfigyelés alatt az orosz támadás várható irányát.

Ha továbbra is a „nagy könyvet” nézzük, akkor egy ekkora cél ellen az oroszoknak egy zászlóaljat kellene bevetniük, majd OBJ A birtokba vétele után még egyet OBJ B elérése érdekében. Azonban nem ez történt az elmúlt hetekben. Ahogy azt több forrás (ez és ez pl.) is bemutatta, az oroszok egyszerre legfeljebb század erővel próbálkoznak. Számomra érthetetlen, hogy miért nem vetettek be több erőt, hiszen mint azt október 10-én Avgyijivkánál láttuk, képesek rá. Az egyik ok az lehet, hogy mégsem, habár az ezen a terepszakaszon harcoló 138. és 25. Gárda Gépesített Lövészdandárok törzseinek illene megugrania ezt a szintet.

Hogy mégsem, annak az egyik oka lehet, hogy attól tartanak, hogy az ukrán nagy hatótávolságú precíziós tüzérséget nem tudják kellőképpen semlegesíteni, így nem mernek századnál nagyobb erőt összevonni. Ezt a feltevésemet viszont az cáfolja meg, hogy a HIMARS és PzH2000 csapásokat az uránok inkább vezetési pontok, logisztikai ellátópontok, de elsősorban az orosz tüzérség ellen hajtják végre, nem pedig csapatösszevonások ellen. Ha az ukrán LPGM-ktől (Loitering Precision-Guided Munition = szabad fordításban öngyilkos drón) tartanak, azok már egyes eszközökre is veszélyesek, így azoktól ugyan nyugodtan össze lehetne vonni nagyobb erőket. A komolyabb erők összevonásának további akadálya lehet a logisztikai képességek korlátossága, miszerint a sokasodó ukrán csapások miatt nem képesek egyszerre több erőt ellátni. Ez azonban csak akkor lenne igaz, ha az oroszok „rendesen” támadnának, tehát egy zászlóaljjal teljesítenék a közelebbi feladatukat, az elért terepszakaszon hevenyészett védelemre rendezkednének be, majd a második lépcsős zászlóaljat is bevetnék. Ezeket az erőket több nap intenzív harc folyamán kellene ellátni, ami komoly feladat, viszont nem ez történik. Az oroszok kisebb-nagyobb szünetekkel szinte futószalag-szerűen dobálják be a kisebb kötelékeiket a húsdarálóba, várva a csodát. Jómagam, nyílt forrásokból és józan ésszel nem találok elfogadható indokot az oroszok ilyen módú támadásaira.

A másik probléma az oroszok részéről, hogy hiányzik a támadás minden oldalú biztosítása. A tüzérség a szokásos módon egy előre megadott tervhez mereven ragaszkodva végzi a tűzelőkészítést, amely ugyan okoz veszteségeket. Azonban nincs összehangolva a támadók manőverével, valamint jól láthatóan nincs lehetősége a támadó alegységeknek előre nem tervezett tűztámogatás kérésére, ezért alacsony hatékonyságú a tüzérségi tűztámogatás. Szintén a tüzérség problémájára utal az, hogy az ukránoknak van idejük az első csapásaik után helyesbíteni a tüzüket, ami az orosz ellen-tüzérségi tevékenység elégtelenségére utal.

További probléma, hogy az ukrán drónok szabad tevékenységéből egyértelműen kiderül, hogy az oroszok képtelenek hatékony elektronikai hadviselési (EW) tevékenységgel oltalmazni az erőiket. A műszaki támogatás szintén elégtelen, ez világosan látszik abból, hogy ha az aknakifordító ekével vagy aknataposó kerékkel felszerelt harckocsikat az élen megsemmisítik, akkor „megáll a tudomány” és az egész oszlop megtorpan.

A felvételeken az is fontos, ami nem látszik. Nem látszik ugyanis, hogy a támadók a toronyfegyvereikkel tüzelnének, pedig már bőven lőtávon belül vannak a rohamcéljukhoz. Ennek az egyik oka lehet, hogy nincs cél a lőtávon belül, csupán az aknamező és a drónok képesek megállítani a támadást. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy a műszaki zárakat tűzzel kell biztosítani, valamint fel kell készülni arra az esetre is, ha az oroszok átjutnak, így véleményem szerint mindenképpen van ukrán gyalogság Szinkivkában. Ekkor viszont az orosz tűz hiányára az a magyarázat, hogy nem látják a célt. Ez hihető, hiszen egy harckocsiból vagy BTR-ből begombolkozva, menet közben nagyon keveset lehet látni, erre viszont lennének megoldások. Egy drónról simán kaphatnának céladatokat pl.: „1-es terepponttól jobbra a romos fehér fal tövében gyalogság. Gépágyúval tűz!” Továbbá, ha nem képesek a rádió-összeköttetést megteremteni, akkor is van lehetőség a támadás előtt tervezett módon megszervezni a tűzrendszert és menetből tüzelve lefogni az ukrán gyalogságot. Azonban a felvételek tanúsága szerint ez nem történt meg. Persze lehet, hogy más esetekben igen, de arról nem találtam forrást, valamint a műveletek eredménye sem ezt támasztja alá.

Hogy az oroszok mégis miért pazarolják ily módon az erőforrásaikat, arra nem tudok egyértelmű magyarázatot adni. A sikeres támadáshoz szükséges feltételekről hosszasan írtam itt, itt és itt, de biztos vagyok benne, hogy az orosz parancsnokok is rendelkezniük kellene az ide vonatkozó ismeretekkel. Látszólag minden feltétel adott hozzá, hogy megteremtsék a támadás sikerének a feltételeit, mégsem képesek rá, így saját feltételezésem szerint a kudarcaiknak nem technika-beli, hanem eljárás-beli okai vannak. Szabatosan fogalmazva, nem képesek a sikeres támadáshoz szükséges hatalmas szervezőmunkát pontosan és idejében elvégezni. Mindannyiunk érdekében remélem, hogy ez így is marad.