Nehéz tavasz a szudzsai kiszögellésben

Ez az anyag ennek a videómnak az írásos verziója. Aki látta, az sok újat nem fog találni, aki jobban szeret olvasni, az viszont maradjon.

Az utolsó ukrán támadások 2025. februárjában történtek a szudzsai kiszögellés keleti felében. Innentől kezdve viszont egyre több ukrán forrás is arról számolt be, hogy a kiszögellés fölött az orosz drónok olyan fölényben vannak, hogy szinte teljesen ellehetetlenítik az erők ellátását, a sebesültek kiürítését, az erősítések előre küldését meg pláne. A témában nagyon ajánlott elolvasni Győri Boldizsár cikkét. Egy ilyen méretű és minőségű légi- és tüzérségi tűzelőkészítés megszervezéséhez már januárban hozzá kellett látni. Ez tehát azt bizonyítja, hogy még az elhíresült Trump-Zelenszkij kiabálós találkozó előtt az oroszok stratégiai szintű döntést hoztak a kiszögellés elleni jelentős támadásról.

Március 5-én a már ismertetett módon az oroszok megpróbáltak délkeletről „alányúlni” a kiszögellésnek. Március 7-én elfoglalták Szverdlikovo mögött az utolsó védhető terepszakaszt, Lebegyevka falut, ezáltal megnyílt az út a szudzsai agglomeráció felé. Ez volt az utolsó időpillanat, hogy a kiszögellés csúcsában harcoló 95. és 78. Légideszant Dandárok alegységeit (egyik sem volt jelen egy zászlóaljnál nagyobb erővel) elkezdjék visszavonni.

Malaja Lohnya falunál a 95-ösök zászlóalja 6-ról 7-re virradó éjjel visszavonta az erőit az azonos nevű folyó keleti oldalára. 7-én egész nap és 8-án délelőtt azonban az oroszok legalább 5-szörös túlerejű támadásait sikeresen visszavetették. Március 8-én délelőtt, amikor a soron következő orosz támadást visszaverték, és hírt kaptak a gázvezetéken át támadó oroszokról, csak ekkor kezdték meg a hátra mozgást. Ez a leírás magában foglalja azt a tényt, hogy ez az ukrán alegység tökéletesen hajtotta végre a halogató harc első elemét: a harcérintkezés megszakítását, majd a biztosított hátra mozgást.

Mindezt még az sem rontotta el, hogy a kiszögellés bal alsó lábánál az oroszok összesen két századnyi erővel támadtak Baszivka és Zsuravka falvak felé. A támadásuk kezdetben jól haladt, de aztán a helyszínre érkező ukrán 116. tv.dd. erői és a 61. gl.dd. drónjai megállították a saját EW ernyő alól kifutó orosz támadást. A Novenyke felé indított fő támadást pedig az 501/36 tgy.z. verte vissza.

Ezzel párhuzamosan a jobb szomszéd 78. lr.dd. zászlóalja és ugyanígy járt el és visszavonult Cserkasszkoje Porecsnoje körüli állásaiból Szudzsa felé. Martinovka ekkor azonban még ukrán kézben volt, legalábbis erről tanúskodik, hogy az oroszok még aznap délután is Nona önjáró aknavető csapást mértek a falura. Ez alapján a halogató harc első napja tökéletesen sikerült. Vagyis sikerült volna, ha az oroszok nem húznak egy váratlant. Ami nem is olyan váratlan.

A hadműveleti helyzet vázlata március 8-án

Több helyen elmondtam, hogy az oroszok (saját számításaim szerint) negyedjére játszák el az ukránokkal, hogy a föld alatti létesítményeket kihasználva a hátukba kerülnek. Az, hogy ez most is sikerült, egyértelmű ukrán hiba. Jóllehet, 8-án az ukránok megpróbálták tüzérségi tűzzel pusztítani a csőből kijövő orosz rohamcsoportokat, de nem jártak sikerrel, így a Szudzsától északkeletre állást foglaló nagyjából bő szakasznyi orosz katona komoly zűrzavart okozott.

Március 9-én az ukránok érezték, hogy nem lesz sétagalopp. A 95-ös zászlóalja visszahúzódott Kozacsa Lohnya és Bogdanovka környékére, ahol két irányban is megütközött az ellenséggel. Először is az oroszok tisztes távolból, de a nyomukban voltak és 9-én sikertelen támadást indítottak az ukránok ellen. Ezzel egyidőben a csőből kijött rohamcsoporttal is harcolniuk kellett, hogy felderítsék, hogy melyik útvonalon tudnak tovább menni délnyugat felé. Akármi is az igazság a gázcsövön átjutó katonák műveletének sikerével kapcsolatban, mindenképpen elismerésre méltó az őrültséggel határos bátorságuk. Viszont az is tény, hogy a kulcsfontosságú Kozacsa Lohnya és Bogdanovka falvak még 10-én is ukrán kézben voltak.

Csak azután sikerült az oroszoknak elfoglalniuk, hogy onnan az ukránok visszavonultak. De ezt is csak azután, hogy a 78. lr.dd. zászlóaljának sávjában az orosz 11. VDV dd. és az 1434. Ahmat ezred betört Szudzsa északkeleti peremébe már március 11-én

Azonban itt sem az történt, hogy a 95-ös zászlóalját felmorzsolták. Legalábbis kép bizonyíték erről nincs, orosz sem. Ehelyett valószínűleg az történt, hogy a 78-as zászlóalja visszavonult a város közepéig, majd a 95-ös visszavonult a város déli részébe, majd a 78-as visszavonult egészen Goncsarovkáig, ahol most is harcok zajlanak. Itt valószínűleg azóta 61. gl.dd. vette át a műveletet.

A műveletek vázlata március 9-12 között.

Mindezek alapján egyértelműen állíthatom, hogy az amerikai elnök által hangoztatott és a magyar sajtó moszkovita elemei által is átvett „több ezer” bekerített ukrán katonáról szóló hírek alaptalanok. A művelet koránt sem tervszerűen zajlott, és bizony, legalább 2, de inkább 3 századnyi veszteséget szenvedtek az ukránok. De egy ilyen művelet során ez még az elfogadható szinten belül van, mind a nyugati, mind az orosz szabályzatok szerint.