Találkozó harc

Az előző írásomban nem véletlenül adtam hangot többször is a bizonytalanságnak, valamint annak, hogy számos eseményről csak elbeszélések vannak, bizonyíték nincs. Mindezek alapján megállapítom, hogy az előző írásomban leírt negyedik és ötödik fázis téves következtetéseken alapszik, ezáltal helytelen, amit ott írtam.

A fellelhető nyílt források alapján úgy tűnik, hogy az ukránok valóban végrehajtották a támadást Tolpino felé, azonban az nem járt sikerrel, így az ukrán erők Korenyevot észak felől még nem vágták el, csupán a Korenyevo – Rilszk utat tudják hatásosan vezetett tűz alatt tartani.

Az ukránok felismerték, hogy Korenyevot nem fogják tudni elvágni, mivel a helyszínen harcoló orosz erők meglepően makacs ellenállást tanúsítanak. Továbbá, hiába győzték le a 810. tgy.dd. egyik zászlóalját, az oroszoknak augusztus 13-20 között 2 gépkocsizó lövészezrede érkezett be (a 252. és a 346.), amelyeknek folyamatosan beérkező alegységeit folyamatos ellentámadásokra küldik.

Ezek az ütközetek továbbra is alátámasztják, hogy az oroszok ezen a terepszakaszon (sem) képesek a páncélos és gépesített kötelékeik szervezett bevetésére és a behatolt ukrán támadó erők gyors legyőzésére. Ehhez hiányzik a felszerelés, a célirányos kiképzés, valamint az ilyen kötelékek sikeres bevetéséhez szükséges mindenoldalú biztosítás képessége (ez alól kivételt képeznek a 810. tgy.dd. és a 2. Szpecnaz dd. egyes alegységei). Ehelyett a szenzorokkal telített harcmező jellegzetességei miatt szakaszonként beérkező erőket szinte folyamatosan ellentámadásokra küldik. Amint az egyik alegység megsemmisül, jön a következő. De nem az összes erősítést vetik így be az oroszok. Legalább a felét védelemre rendelik, hogy az esetlegesen arra manőverező ukrán erőkkel vegyék fel a harcot.

Ez utóbbi felemás sikert hoz, nagyjából minden második/harmadik nap érkezik információ egy-egy lesállásba futott ukrán gépesített lövész szakaszról. Az orosz ellentámadások már kevésbé sikeresek, abban a tekintetben, hogy területet foglaljanak vissza az ukránoktól. Ellenben folyamatosan nehezítik az ukránok felkészülését a következő támadásukra, ugyanis a folyamatos orosz ellenlökési kísérletek folyamatos munkát adnak a helyszínen lévő ukrán erőknek. Így a váltásuk, ellátásuk nehéz, a következő művelet tervező munkája is lassabban halad.

A másik érdekes irány, az a Kurszki kiszögellés északnyugati csücske, az Alekszandrovka – Szafonovka – Kaucsuk – Septukhovka – Zsuravli települések által határolt terület. Itt egy tipikus, tankönyvi találkozó harcot és annak az utóhatásait láthatjuk.

Mint azt az előző írásomban írtam, augusztus 10-én az ukránok támadást indítottak északkelet felé a Novoivanovka – Kromszkije Biki vonalon. Ez a támadás egy mély, de karcsú kiszögellést eredményezett, amelynek a szárnyaira az oroszok magától értetődő módon ellenlökéseket hajtottak végre a Zsuravli – Septukhovka vonalra merőleges tengelyen. Ezeket az ellenlökéseket – mivel kiszámíthatóak voltak – az ukránok sikeresen elhárították.

Az augusztus 10-12 között Kromszkije Biki irányába végrehajtott műveletek vázlata.

Az ukránok ekkor már tisztában voltak vele, hogy minél több manővert kell végrehajtaniuk, nem szabad egy irányba sokszor megismételni egy támadást, mert akkor kiszámíthatóvá válnak és az oroszok könnyűszerrel vissza fogják őket verni. Így nem támadtak tovább északkelet, felé, hanem ezt követte a Korenyevoi csata harmadik fázisa, a támadás Olgovka és Kremjanoje ellen.

Ez a harmadik fázis sem úgy valósult meg, ahogy azt az előző írásomban leírtam. Be is mutatom, hol hibáztam. Túlságosan szűk harcászati szinten gondolkoztam és mivel nem volt információm, következtettem. Azt feltételeztem, hogy az ukránok jobbról átkarolják Kremjanoje védőit, hogy kiszorítsák őket a Krepna pataktól délre lévő állásaikból (a második képen szaggatott nyíllal jelölve). Ehelyett azonban úgy tűnik, hogy egy fokkal nagyobban gondolkoztak, és igyekeztek megkerülni az oroszok keményen harcoló bal szárnyát.

Valószínűleg az ukrán 82. lr.dd. kijelölt alegységei valóban megtámadták dél felől Olgovka és Kremjanoje védőit, és Olgovka ellen sikert is értek el és át tudtak kelni a Krepna patakon. Kremjanoje ellen viszont nem hajtották végre az átkarolást, hanem helyette azt megkerülve, Zsuravli térségében támadtak a szomszédos 80. lr.dd. nagyjából egy század méretű erői.

Az augusztus 13-15 körül Olgovka-Kremjanoje-Zsuravli térségében végrehajtott műveletek manővereinek vázlata

Az átkarolás és a megkerülés között egy nagy különbség van. Míg átkarolás esetén a célobjektumban lévő ellenséget szemből lekötve, oldalról igyekeznek azt megtámadni és legyőzni, addig a megkerülés esetén a célobjektumban lévő ellenség mögé igyekeznek kijutni.

Az ukránok ez utóbbit valószínűleg azért választották, mert:

1. az átkaroláshoz képest kevésbé volt kiszámítható, hogy ezt választják,

2. a jól harcoló orosz tengerészgyalogos szakaszt így talán könnyebben ki lehetett volna szorítani Kremjanoje-ből;

3. a nagyobb méretű megkerülő manőverrel több teret tudnak elfoglalni, ami növeli a manőverszabadságukat, ezáltal megkönnyíti az orosz légierő és drónok elleni védekezést.

A fentebb megénekelt folyamatos orosz ellenlökések miatt azonban találkozóharc bontakozott ki. A találkozóharc a támadó harc egy speciális fajtája, amely során mindkét fél támadással kívánja elérni a célját. Ezt a fajta harceljárást az oroszok is ismerik.

Orosz harckocsi zászlóalj harccsoport találkozó harcának elvi vázlata. Forrás: Grau, Bartles: The Russian Way of War

A találkozó harc egy rendkívül gyors lefolyású, térben és időben egyenlőtlenül kibontakozó harctevékenység. Ideális esetben mi tudjuk meglepni az ellenséget azzal, hogy meglepetésszerű tűzcsapással megállítjuk, majd az oldalába/hátába mért csapással felszámoljuk. A manőverek gyors és változatos alkalmazásával, a tűzrendszer mesteri megszervezésével, a gyors és rugalmas tűztámogatással és a rugalmas vezetési rendszerrel lehet sikert elérni ilyen helyzetben.

Ebben a konkrét helyzetben az ukránok sikeresen megállították az orosz ellenlökéseket, de maguk is szenvedtek veszteségeket (jellemzően drónoktól és tüzérségtől), így nem tudták jelentősen visszavetni az oroszokat, a megkerülési manőver csak részsikert ért el.

A Kremjanoje-ben védekező orosz erők hátában lévő ellátási utakat tűz alatt tudják tartani, Zsuravli egyelőre a „szürke zónában” van, de valószínűbb, hogy ukrán erők ellenőrzik.

Hogyan tovább?

Az ukránoknak fenn kell tartani a manőverezési lehetőségeiket a Kurszki kiszögellés egészében hadműveleti szinten, ill. harcászati szinten is a kiszögellés egyes részein. Így várhatóan a jelenleg a Gluskovo irányában végrehajtott művelet vége, vagy esetleges megakadása esetén, várhatóan fel fogják újítani az itteni támadásaikat is, mielőtt túl sok orosz erő érkezne a térségbe.

Ha tippelnem kéne, akkor megpróbálják végleg legyőzni a Kremjanoje-ben lévő orosz erőket és előretörni Alekszandrovka felé.