Az ukrán hídfő az Oszkil folyótól keletre

A Kurszki kiszögellés érthető okokból van a figyelem középpontjában már 6 hete. Azonban az oroszok, amellett, hogy igyekeznek minél több erőt összevonni a Kurszki kiszögellés felszámolására (egyelőre sikertelenül), igyekeznek fenntartani a támadásaik ütemét a többi frontszakaszon. Az egyszerűség kedvéért keleti frontnak nevezett harcérintkezési vonal északi része az Oszkil folyótól keletre húzódó ukrán hídfő, amely 2022. november végére alakult ki nagyjából a jelenlegi formájában. Ebben a háborúban már nem először fordul elő az a helyzet, hogy egy adott erő egy jelentős vízi akadállyal a háta mögött védekezik. Ezen eseteknek a közös jellemzője, hogy a védő erőknek a folyón át történő ellátása megnehezül, mivel az csak a folyón keresztül egyes fojtópontokon keresztül valósulhat meg. Ezeket pedig a támadó könnyen el tudja vágni.

Az ukrán hídfő északi részének harcászati helyzetét is alapvetően határozzák meg az Oszkil folyó átkelőhelyei. Északon Kupjanszknál, a centrumban Szenkovenél, míg délen Horokhovatkánál ill. még délebbre Oszkil városánál. Délen tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a peremvonal a Zserebec folyó mentén, ill. még délebbre (Makijivkától délre) a folyótól keletre kanyarog. Itt egy kis hídfője alakult ki a nagyobb hídfőnek. Az oroszok egyértelmű célja az előretörés ezen átkelőhelyek felé, míg az ukránoknak pedig mindennek a megakadályozása. A terep mindezt természetesen alapvetően befolyásolja.

Az oroszokat segíti a domborzat, amely a folyó felé lejt, tehát alapvetően az oroszok némileg magasabban vannak, bár a szenzorokkal telített harcmező korában ez kevésbé számít. Ami sokkal jobban számít, az a terep álcázó tulajdonságai. A hídfő északi részén Kupjanszknál a hídfő északi bástyája (volt) Szinkivka, amely nem véletlenül egy sűrű erdő és patakmedrek találkozásánál van. Szinkivkát már egy szűk éve próbálják elfoglalni (egy korábbi nagyobb csatáról írtam itt), és végül augusztus 28/29-én sikerrel is jártak. A terep nehézségei miatt azonban hiába ez a legrövidebb út Kupjanszkba, az oroszok már nyár közepén felismerték, hogy ha sikert akarnak elérni, akkor nem csak itt kell támadniuk.

Az előző írásomban kifejtett súlypontáthelyezéses támadási módszert kezdték el alkalmazni itt is. A nagyobb problémák július 5-én kezdődtek, amikor az oroszok egy meglepetésszerű támadással egészen Piscsanye falu közepéig tudtak előre törni. Ez lényegében egy harcászati szintű betörés volt, hiszen egy nap alatt 5 km mélyen és 3km szélesen törtek előre. A védelem felépítésének alapvető szabályaiból kiindulva, az oroszok itt egy nap alatt (azaz egy teljes zászlóalj védőkörlet méretű területet elfoglaltak). A védelem klasszikus felépítése szerint persze először a fedező-biztosító övet göngyölítették fel, majd az első lépcsős század támpontokat áttörve beékelődtek az ukrán zászlóalj védőkörletbe és csak a tartalékok előre vonása akadályozta meg a teljes áttörést. Itt meg kell jegyezni, hogy a védelem klasszikus felépítésének szabályai módosultak, a fedező-biztosító öv keskenyebb lett, a felek nagyobb hangsúlyt fektetnek a védelemben az állások szilárd tartására, a manőverek helyett. Ez mindkét félre igaz.

Az ukránok ekkor elég erőt vontak előre, hiszen további két hétig fel tudták tartani az oroszokat a faluban. Azonban július 20-án az oroszok újabb 2-3 km-t tudtak előre törni és lényegében az egész falut elfoglalták és ezzel megvetették a lábukat abban a völgyben, ami egészen Szenkove-ig vezet.Úgy tűnik, hogy az ukrán Hortyicija Hadműveleti Csoportosításnak eddig voltak elegendőek a tartalékai. Ezzel valósították meg az áttörést, innentől elvileg átléptünk a siker kifejlesztése fázisba.

A művelet innentől kezdve lett igazán érdekes, legalábbis hadtudományi szempontól. Az orosz és a nyugati szabályzatok nagyjából ugyanazt mondják a siker kifejlesztése méretéről, irányairól és tempójáról. Piscsanye elfoglalásától kezdve az oroszok támadásai tökéletesen megegyeznek a siker kifejlesztése tankönyvi elveivel, ami eltér az a tempó. Nem titok, hogy az oroszok itt Piscsanye-nél augusztus eleje és szeptember közepe között irányonként átlagosan 5 km-t jutottak előre. Mindez körülbelül 40-szer lassabb, mint a szabályzatokban leírt sebesség.

Ennek két oka van: az orosz haderő képesség hiánya és a szenzorokkal telített harcmező átfogó hatásai a harctevékenységre.

Az orosz támadásnak, úgy ahogy az előző cikkemben írtam, itt is volt egy felismerhető mintázata. Amint az oroszoknak sikerült elfoglalniuk Piscsanye-t, és ezáltal kijutni egy számukra kedvező terepszakaszra, egyértelművé vált, hogy a patakmederre támaszkodva fognak előre törni Szenkove irányába. Természetesen szintén magától értetődő volt, hogy igyekeznek a támadási súlypontot folyamatosan váltogatva kiszélesíteni az elfoglalt terepszakaszt.

Továbbá az is egyértelmű volt legalább ennyi ideje, hogy az oroszok a patakmederben meglévő növényzet takarását kihasználva próbálnak előre törni.

Az oroszok ezt a módszert csak itt Piscsanye-nél már 7-8 hete alkalmazzák. Ez elegendő időt adhatott volna a helyi ukrán hadműveleti és harcászati szintű parancsnokoknak, hogy ezt a mintázatot felismerjék és hatékony ellenintézkedésekre adjanak parancsot. A felderítő rendszereik segítségével nagy valószínűséggel meg lehet állapítani az orosz kötelékek erejét és hozzávetőleges elhelyezkedését. Az elmúlt hetek mintázatait idősorosan fel kell tüntetni a térképen és gyakorlatilag „ki kell egészíteni a grafikont” a kapott mintázat alapján. Természetesen mindezt ki kell egészíteni a felderítéstől kapott adatokkal, valamint a terep aktuális tulajdonságainak értékelésével.

Mindezt szakmai nyelven úgy mondják, hogy a doktrínális vázlatot ráillesztik a kombinált akadályvázlatra és gyakorlatilag ebből keletkezi a helyzet vázlat. Mindez kiegészítve a folyamatosan frissített felderítési adatokkal, nagy pontossággal mutatja meg az ellenség várható tevékenységét. Persze amennyiben az adatok és azok értékelése helyes… Mindehhez megfelelő felderítő erők és eszközök, valamint hozzáértő törzstisztek és zászlósok szükségesek. A szaktudáson túl persze szükség van a megfelelő időben kidolgozott, helytálló utasításokat végrehajtani képes erőkre. Azaz, erősítéseket kell küldeni a kérdéses frontszakaszra.

Úgy tűnik, hogy ezen tényezőkből híján voltak/vannak az ukránok Szenkove előterében.

Mivel az ukrán haderő jelenleg bármely frontszakaszon örömmel látja az erősítéseket, ezért az elérhető erők beosztása egy komoly hadászati szintű feladat. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez az irány nem élvez prioritást, amit meg tudok érteni. Amennyiben az oroszok Szenkove-nél ketté vágják az ukrán hídfőt, akkor sem történik tragédia, a hídfőben lévő erők ellátása továbbra is megoldható. Az oroszok jelenleg nem rendelkeznek azzal az erővel, hogy a donbaszi (Pokrovszk, Toreck, Vuhledar) támadásaik fenntartása mellett itt az Oszkil folyóig szorítsák az ukránokat. Véleményem szerint, ha minden (orosz szempontból) jól alakul, akkor is 2025. nyár végére lehet ebből valami, leghamarabb.

A Kupjanszk-Szvatove körüli harcászati helyzet és a várható orosz tevékenység vázlata

Véleményem szerint az oroszok megpróbálnak Szenkove (OBJ S) felé előre törni, miközben kiegészítő támadásokkal a Lozove központtal védekező ukrán erőket is fenyegetik, valamint további lekötő támadások várhatóak Kupjanszk irányába. Másik, ennél kevésbé valószínű opció, hogy áthelyezik a főcsapás irányt Kupjanszk irányába, bár ezzel kevesebbet nyernének, mintha esetleg Szenkove-t foglalnák el.

Összességében úgy látom tehát, hogy ez a frontszakasz a prioritási lista végén helyezkedik el. Viszont a meglévő erők megóvása, a felesleges veszteségek elkerülésé érdekében a katonai szaktudás színvonalát mindenképp emelni kellene.