Ezt a kérdést sokszor megkaptam a múlt héten, így itt az idő közelebbről megvizsgálni a helyzetet. Az egy hete megírt orosz ellencsapás után 24 órával az ukránok is megindították a maguk támadását. Az orosz és moszkovita kommentátorok állításával ellentétben ez nem egy kétségbeesett, elkapkodott művelet volt, hiszen egy ilyet megtervezni, megszervezni legalább 24-36 óra, ha nem több. Ebből világosan látszik, hogy a kezdeti, valóban sikeres orosz ellencsapás ELŐTT már terveztek ezzel a támadással az ukránok, amit amolyan készenléti tervként a „fiókba tettek”, amíg az oroszok meg nem indítják a saját támadásukat. Amit viszont a fent említett orosz párti kommentátorok nem hangsúlyoznak, hogy ez az ukrán támadás nem volt 100%-os siker. Ennek a részleteit vizsgálom meg most.
Az ezért a hadászati irányért felelős ukrán „Sziverszk” hadműveleti csoportosítás (nem tudom, miért ezt a nevet adták neki…) törzse magas szakmai színvonalról tett tanúbizonyságot, mivel a készülődő orosz támadásra utaló felderítési adatokból és az oroszok szeptember eleji Korenyevo előtti műveleteiből helyes következtetést vontak le. Valószínűleg alapos elemzést követően pontos helyzetvázlatot tudtak készíteni, aminek a nagyon leegyszerűsített menetét az előző írásom vége felé mutattam be.
Az orosz támadás lényegében két tengelyen zajlott le. A döntő műveletet az 51. Gárda VDV Ezred (g.vdv.ezd.) hajtotta végre: lényegében észak felől (ukrán szempontból jobbról) oldalba támadták az ukrán 103. Területvédelmi Dandár (tv.dd.) védelmének fedező-biztosító övét és az első lépcsős védelmét. Ezzel egyidőben az 5. Tengerészgyalogos Ezred (korábban azt hittem, hogy a 155. Gárda Tengerészgyalogos Dandár volt, de nem) nagyjából egy zászlóaljjal frontálisan támadta meg őket. Az ukrán 103. tv.dd. csekély veszteségekkel, de jelentős területet feladva tervszerűen visszavonult.
A következőkben leírt műveletek manővereinek vázlata
Első fázis
Amint az orosz támadás első fázisa így lezárult, szeptember 11-én az ukránok délről Novij Puty falucska felől indították meg a saját támadásukat. Az időbeli egybeesés nem véletlen, ez egészen biztosan egy előre tervezett támadás volt, amely az első napon elérte a „PL A”-val jelzett vonalat. Egyelőre úgy tűnik, hogy ezt a támadást az ukrán 425. „SZKALA” Rohamzászlóalj hajtotta végre, az elért eredményből pedig egyértelmű, hogy nem állt előttük jelentős orosz erő és sikerült betörniük Veszeloje faluba.
Az ukrán támadásra természetesen az oroszoknak reagálniuk kellett, ha nem szerették volna az előző két napban elért sikereiket veszélyeztetni. A környéken egyedül elérhető erő a 155. g.tgy.dd. volt, amit 24 órán belül be lehetett vetni, hiszen az 51. vdv.ezd. és az időközben bevetett 5. Tengerészgyalogos Ezred (tgy.ezd.) arccal kelet felé támadott. Ez utóbbi egységeket a harcászati helyzet (támadásban vannak) és az orosz döntéshozatali rendszer merevsége miatt nem lehetett ilyen gyorsan 180°-os fordulatra utasítani.
Az ukrán támadás első fázisa tehát sikerrel zárult, egy zászlóaljjal sikerült bőven túlteljesíteni a szabályzatok szerint a támadó zászlóalj számára előírt célt. Továbbá sikerült kibillenteni az egyensúlyából az előző napi orosz támadást végrehajtó erőket.
Második fázis
Az ukránok nem ültek a babérjaikon, mert tudták, hogy az oroszok mindenképp ellencsapást fognak mérni a hadműveleti tartalékaikkal az őket fenyegető helyzet megszűntetése érdekében. Tehát folytatni kellett a támadást. A klasszikus támadás 4 elemét (betörés, áttörés, siker kifejlesztése, üldözés) tekintve az első fázis már a betörés és az áttörés határán volt, így magától értetődő, hogy az áttörés megszilárdítása és a siker kifejlesztése érdekében kellett tovább támadni. Az ukránok az eddigi kurszki műveletek során széleskörűen alkalmazott 22. Gépesített Lövészdandár (gl.dd.) egy zászlóalját vetették be a második lépcsőben, amely az előző nap elért PL A-n áttörve elfoglalta Veszeloje-t és elérte a „PL B”-vel jelzett vonalat.
Itt találkozott az orosz hadműveleti tartalék ellencsapásával. Az adott hadműveleti területen a 155. g.tgy.dd. maradékából képeztek tartalékot. A 155-ös már több, mint egy hónapja vitézül harcol ezen a terepszakaszon, a harcértéke kérdéses. Ennyi idő alatt egy teljesen feltöltött, erős dandár is bőven megsemmisülne, viszont a 155-ösnek még legalább egy, de inkább két bevethető zászlóalja van. Ez alapján arra tudok következtetni, hogy a 155-ös folyamatosan kapja az erősítéseket, jellemzően szakasz/század méretű frissen bevonult önkéntes alegységek képében. Ezzel láthatólag fenn tudták tartani a 155. g.tgy.dd. harcértékét nagyjából 30-40%-os szinten.
Az ukrán 22. gl.dd. zászlóaljának támadása szeptember 12-én vagy 13-án (valószínűleg az utóbbi) indult meg és a nap végére elérték a PL B-vel jelzett vonalat. Itt léptek harcérintkezésbe Gluskovo déli előterében az orosz ellencsapással. Itt nagyjából két hasonló erejű erő csapott össze, aminek magától értetődő eredménye az lett, hogy a felek az addig elért terepszakaszon megálltak. Az események konkrét lefolyásáról egyelőre nem áll rendelkezésre forrás, viszont annyit tudunk, hogy mindkét fél nagy számú drónt vetett be az ütközet során, ami napjainkban nem meglepő.
Az ukrán támadás második fázisa tehát azzal zárult, hogy ők elérték az áttörést, de az oroszok egy ellencsapással ideiglenesen elreteszelték a további támadás lehetőségét a siker kifejlesztése felé.
A harmadik fázis
Ekkorra (szeptember 13/14) világossá vált, hogy az ukránok számára a hadműveleti célok Gluskovo városa és tőle északra a folyami átkelő (OBJ G), a gluskovoi vasútállomás (OBJ V) és a vasúti híd Komarovka és Visnyevka között (OBJ K) voltak. Továbbá az is világossá vált, hogy az oroszok kelet felé továbbra is nyomás alatt tartják a 103. tv.dd-t, valamint, hogy Gluskovo elfoglalásához az előző két napban bevetett két ukrán zászlóalj nem elég. Ezek ismeretében kellett a siker kifejlesztésére tartalékban lévő 95. Légiroham Dandár (lr.dd.) számára feladatot találni.
Az előző napi orosz ellencsapás tökéletesen adta magát, így az ukránok a 95. dandárt az ellencsapást végrehajtó orosz hadműveleti tartalék oldalába irányuló támadásra vetették be. Ezzel három legyet ütöttek egy csapásra:
fenyegetik OBJ V-t, ami fontos eleme a Gluskovo – Korenyevo közötti közúti összeköttetésnek;
fenyegetik a 155. g.tgy.dd. oldalát;
fenyegetik a 103. tv.dd-t támadó orosz erők hátát.
Összegzés
Jelenleg nincs megerősített információm arról, hogy az ukránok elfoglalták volna OBJ V-t, ennek valószínűleg az az oka, hogy az eddig kelet felé támadó orosz erők legalább felének „Nyergelj, fordulj!”-t vezényeltek. Ezáltal az ukránok stabilizálták a 103. tv.dd. vonalait és így az egész kurszki kiszögellést. Valamint kiragadták az oroszok kezéből a hadműveleti szintű kezdeményezést.
Azonban nem tudták egyelőre a kívánt méretű sikert elérni, a „gluskovoi négyszög” nincs bezárva, az oroszok jelenléte stabil a Szejm folyótól délre. Orosz szempontból kritikus helyzet csak a 103. tv.dd-t támadó erők jobb (déli) szárnyán alakult ki, valószínűleg az ott harcoló 5. tgy.ezd. erőit vissza kell vonni Anapaszovka környékére.
Jelenleg ebben a körzetben intenzív manőverező hadviselés zajlik. Egyelőre egyik félnek sincs meg az ereje ahhoz, hogy elérje a saját célját. A helyszínen harcoló parancsnokok és törzsek pontos helyzetképén és magas szinten végrehajtott döntéshozatali folyamatain viszont jelentős sikerek múlhatnak.
Van egy olyan sejtésem, hogy amennyi a 100%-ból hiányzott az magyarázható lehet az ukránok eltérő céljaival a térséget illetően. Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy számukra ezen a fronton a területi nyereség teljesen sokadlagos: egy olyan terület fenntartása az elsődleges ahol ők diktálják a tempót, miközben legalább részleges kontroll alatt tartják az oroszok kényszeresen küldött erősítéseit.
Magyarán, nekik nem a terület kell, hanem az üzemelő daráló amit ők hajtanak.
Ez ott Glushkovo-tól délre meg is van most.
Amúgy a helyzet nekem megejtően hasonlít a Kherson körüli helyzetre, az oroszok kivonulása előtt.
Továbbra sem látom, hogy felőrlő háborús logika szerint az ukrán betörés valóban komoly hadműveleti nyereséget jelentene ezen a ponton, azt értem, hogy politikai és kommunikációs oldalról fenn kell tartani a hadműveletet, de abban nem vagyok biztos, hogy ezek az erōk a legjobb módon vannak felhasználva egy olyan frontszakaszon, ahol nincs kiépített ukrán védelem, illetve ahol pont a 155-ösök az eklatáns példa arra, hogy az oroszok 6-8 zászlóaljat is tudnak egy dandár alá helyezni, ergo sokkal jobban tudnak harcászati tartalékot képezni plusz rotációt biztosítani. Az ukrán területvédelmi dandárok nem látom, hogy képesek lennének - márcsak a felszerelésük és a több mint száz nehéztechnika/ jármű elvesztése miatt komolyabb áttörésre, miközben, ha a dolgok így haladnak, akkor előbb-utóbb az oroszok a főtengely mentén képesek lesznek kisebb katlanokat is kialakítani, lásd 72-esek egyre borúsabb helyzete Ugledárban. Nekem ez egyre inkább negatív előjelű, hacsak nem fogadjuk el, hogy valóban ott van vagy 30-40k orosz katona...de még talán az orosz erők elvonása sem tudom, hogy igazolja-e az ottani ukrán veszteségeket.