Indirekt módszerek és súlyos kérdések

Az előző írásomban jeleztem, hogy a Kurszki offenzívában részt vevő ukrán erőknek súlyos találkozó ütközeteket kell megvívniuk. Ezen túl, mostanra világossá vált, hogy a kezdeti gyors előretörés miatt számos elszigetelt orosz alegység maradt az első vonalban lévő ukrán alegységek háta mögött. Mindezek jelentősen lassították az ukrán előrehaladást sőt, ha mindezt kiegészítjük azzal a ténnyel, hogy az ukrán erők biztosan nincsenek többen, mint 5 feltöltött dandár (de valószínűleg jóval kevesebben vannak), akkor egyértelmű, hogy az ukrán előretörés a Kurszki régiában nagyjából elérte a maximális kiterjedését.

Ez utóbbi alól kivételt képez a Szejm folyó – Tyotkino – Gluskovo – államhatár négyszögben lévő terület (a továbbiakban gluskovoi négyszögnek fogom hívni. Az ukránok azonban – valószínűleg – nem közvetlen rohammal fogják kiszorítani innen az oroszokat, és ennek több oka is van. Először is, az oroszok meglehetősen makacsul védekeznek, az első napokban tapasztalt tömeges megadások után mind a korábban bekerített alegységek, mind a peremvonalban harcoló erők is makacsul védekeznek, még akkor is, ha esetleg megszakadt az összeköttetésük az elöljáróval és/vagy a szomszédokkal.

A másik ok, hogy az itt védekező 155. Önálló Gárda Tengerészgyalogos Dandár (g.tgy.dd.) maradványai és a határőrség zilált erői az áltagosnál is keményebb ellenállást tanúsítottak az elmúlt napokban. A harmadik ok ezzel és a tereppel függ össze. A gluskovoi négyszögben lévő legfeljebb 3000 fős erő legyőzéséhez legalább 4-5000 fős ukrán támadó erő kellene, amely tüzérség és légierő tekintetében is elsöprő fölényben van.

Itt muszáj egy kitérőt tennem. A médiában többször előkerült, hogy a támadónak 3-szoros fölényben illik lennie a védővel szemben, hogy legyen némi esélye a sikerre. Azonban fontos leszögeznem, hogy itt nem létszámfölényről van szó. Persze némi létszámfölény nem árt, de bőven elég másfélszeres. Az igazi fölényt a jobb haditechnika, a tüzérségi fölény (mennyiségben és minőségben), a légi fölény (drónok alkalmazása terén is) és a vezetési fölény jelenti. Egy nagyon nehezen számosítható, bonyolult képleteket tartalmazó számítás végén a törzsek kikalkulálnak egy hozzávetőleges erőviszonyt, de koránt sem biztos, hogy ez tükrözi a valós erőviszonyokat. Hiszen pl. a morált, a pillanatnyi lelki állapotot, a parancsnokok rátermettségét nagyon nehéz számokkal kifejezni.

Visszatérve a gluskovoi négyszögbe, az ukránoknak tehát egy akkora támadó erőt kéne ide csoportosítani, amely az egész Kurszki kiszögellésben harcol. Tehát további erősítéseket kellene ide vezényelni, pedig a front többi részén így is már gondok vannak. Továbbá a szükséges tüzérségi fölényt még csak-csak meg tudnák ideiglenesen teremteni, de a légit biztosan nem. Így jól láthatóan nem is törekednek az orosz erők közvetlen megtámadására és legyőzésére, ehelyett indirekt módszereket alkalmaznak. Erről bővebben írtam már itt. Jut eszembe, azóta az ottani ukrán területi nyereséget az oroszok semmissé tették és visszafoglalták Hliboke északkeleti részét. Erről is lehetne hosszasan írni, hogy mennyit ér egy siker, amit nem követ alapos, szervezett további támadás. Na de majd egyszer, ha lesz idő…

Itt és most az ukránok megpróbálják a Herszoni hídfő elleni 2022. őszi offenzívájukat megismételni, csak kicsiben. Akkor és most is egy vízi akadály volt az orosz védők hátában és az azokon lévő hidak könnyen támadható fojtópontokat jelentenek, amelyek pusztításával előbb-utóbb súlyos logisztikai problémákat fognak okozni a folyón innen harcoló oroszoknak. Az ukránok arra számítanak, hogy egy folyamatosan fenntartott enyhe nyomással összhangban, hosszú időn keresztül (akár 2-3 hónap) képesek lesznek elvágva tartani az oroszok utánpótlási vonalait így előbb-utóbb egy veszteségteljes visszavonulásra kényszeríteni az itteni orosz erőket.

A gluskovoi négyszög hadműveleti helyzetének vázlata. Ahová nem rajzoltam semmit, az nem azt jelenti, hogy nincs ott semmi, hanem nincs róla információ.

A súlyos kérdések

A Kurszki ukrán offenzíva kezdete óta mindenkit főleg a „Miért?” kérdés foglalkoztat. Ideális esetben ezt az ukrán vezérkar egy szűk körén kívül senki sem tudja pontosan, de sejtéseink lehetnek. Ami sikerült ukrán részről:

• súlyosan megalázták az orosz politikai és katonai vezetést, mivel bebizonyították, hogy Oroszország nem képes megvédeni az állampolgárait az ukrán határ közelében az általa indított háború következményeitől;

• számos értékes foglyot ejtettek (Oroszország európai részeiről is származó sorkatonák), akik jó alapot szolgáltathatnak egy későbbi fogolycseréhez;

• orosz területeket foglaltak el, amely egy későbbi tárgyalássorozat során cserealap lehet, valamint bebizonyították számos „vörös vonalról”, hogy csak a Nyugat képzeli oda;

• bebizonyították, hogy Oroszország nem rendelkezik a jelenleginél jelentősen több és jobb szárazföldi erővel;

• a harkivi, és zaporizzsijai frontszakaszokról sikerült jelentős erőket elvonni, így ott az orosz támadások lényegében leálltak;

• a remélhetőleg hamarosan megvédendő disszertációm egyik hipotézisét is alátámasztották, miszerint a manőverező hadviselés nem „halt ki”, csupán a kor színvonalának megfelelően rendesen meg kell szervezni (tudom, ez a pont senkit sem izgat rajtam kívül).

Ami nem, vagy csak részben sikerült ukrán részről:

• a kupjanszki, de főleg a pokrovszki, csasziv jari, torecki és novomihajlivkai szektorokban az oroszok fenn tudták tartani a támadások intenzitását, sőt a tempót még növelni is tudták;

• így az a vélt vagy valós törekvés, hogy az erők áthelyezésére kényszerítésével leállítsák a kritikus orosz támadásokat, nem járt sikerrel.

Ez utóbbi súlyos kérdéseket vet fel. Egyes hírek szerint az ukrán erőknek már megint spórolniuk kell a tüzérségi lőszerrel, hogy a Kurszki offenzívára jusson elég. Mindez összhangban van azzal, hogy az utóbbi egy hónapban az orosz előretörés felgyorsult Pokrovszk előterében. Egy szűk hónappal ezelőtt azt írtam, hogy harcászati szintű gond van a Veszele – Zselanne vonalon. Azóta ebből hadműveleti szintű probléma lett.

Akkor leírtam, hogy ha az orosz előretörést nem sikerül visszaszorítani, akkor a Vovcsa folyóra támaszkodva védekező ukrán erőket ki kell onnan vonni, ami végül augusztus 18/19-én éjjel meg is történt. Augusztus első három hetében az oroszok a korábban sokszor leírt súlypontáthelyezéses, gyalogsági rohamcsoportos módszerükkel folyamatosan rágták előre magukat az ukrán védelmen. Láthatóan nem az általam korábban jósolt irányba (a Pokrovszk – Konszantyinivka főút felé), hanem maga Pokrovszk városa felé törtek előre. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra, hiszen nem csupán magát a város fenyegették, hanem a már említett Vovcsa folyó mentén védekező ukrán erőket is.

Ezt követően a folyamatos rohamokat és tűzcsapásokat fenntartva augusztus 22/23-án a kiszögellésből északnyugat felé (Pokrovszk felé) támadtak, majd augusztus 24-én dél felé törtek előre. Ezáltal lényegében elérték az általam egy hónappal korábban berajzolt „LINE C” vonalat, amellyel a legtávolabbi ukrán visszavonulás lehetséges terepszakaszát jelöltem akkor.

Az egy hónappal ezelőtt felvázolt ukrán visszavonulási lehetőségek

Azonban az oroszok itt nem álltak meg. Egyes források szerint az orosz Középső hadműveleti csoportosítás, amely – többek között – a pokrvoszki irányért is felel összesen 120.000 főt képvisel. Durva számítások alapján ebből legalább 30-40.000 fő alkotja a gyalogsági rohamcsoportokat. A jelenlegi veszteségi és feltöltési trendek ismeretében (csúnyán mondva, humán erőforrás-balansz) az oroszok legalább még két hónapon keresztül fenn tudják tartani a jelenlegi intenzitással a támadásaikat ezen a terepszakaszon.

Az ukránok számára reményt adhat, hogy az utóbbi 3-4 napban az orosz támadások intenzitása ugyan nem csökkent, de a sikerességük igen. Ez alól csak Novohrogyivka jelent kivételt.

Saját kútfőből és nyílt forrásokból nem tudom megítélni, hogy az oroszok milyen gyorsan és meddig fognak eljutni. Durva becslés alapján, ha ebben a tempóban haladnak, akkor a szaggatott piros vonalat biztosan elérik szeptember 30. előtt. Ez az a legelső vonal, ahol az ukránok számára kedvez a terep a védelemhez, ugyanis számos beépített terület, meddőhányó és víztest mentén húzódik, így a teljes vonal mentén az oroszoknak valójában csak nagyjából a fele szélességben van esélye sikerrel támadni.

Az oroszok által birtokolt terület változása Pokrovszk délkeleti előterében

Az igazán súlyos kérdés az, hogy mi lesz ezután. Az oroszok valószínűleg hozzálátnak a Kurszki ukrán kiszögellés felszámolásához. Ehhez valószínűleg nem fognak elvonni erőket sem a Pokrovszki, sem a Torecki támadási iránytól. Viszont az újonnan betoborzott állomány jelentős részét inkább Kurszkhoz, semmint a Donbaszba fogják küldeni. De az is előfordulhat, hogy Kurszkot elszigetelik és szépen elkezdik a tűzerejük segítségével ledarálni az ottani ukrán erőket és megpróbálják fenntartani a támadás intenzitását a Donbaszban.

Amennyiben az ukrán előretörés megáll Kurszknál és nem tudják másképp fenntartani a kezdeményezést, az oroszok pedig tovább támadnak a Donabszban, akkor a fentebb feltett „Miért?” kérdés még súlyosabbá válik.